„Csak" Barátok

18. rész

Lola szó szerint török ülésbe vágta magát és összenéztünk. De egyikünk sem tudta mi legyen....

Noel még mindig értetlenül állt az ajtómban, Lola szép lassan elkezdett felállni, először felém majd Noel felé fordult, végül egy utolsó pillantást vetett felém, de mielőtt megszólalhatott volna közbe vágtam:
-Lola, jól gondold meg mit mondasz.
-Tudnia kell az igazat, Bella-mondta alig hallhatóan-Már nem bírom tovább magamban tartani.
Na ebből mi lesz?
Lola ismét Noelra nézett.
-Szóval miről van szó-értetlenkedett még mindig Noel.
-Rólad beszéltünk.
-Rólam?
-Igen.
-Muszáj neked mindenbe belekeverned a családod-címezte hozzám a szavait. Már épp megakartam mondani neki, hogy húzzon ki a szobámból amikor Lola megelőzött.
-Nem Bella hozott fel témának, hanem én-mondta egyre halkabban.
-Micsoda? Miért?
-Mert....Mert szeretlek.
Ahogy ezt Lola kimondta Noel gondolkodás nélkül megindult felé, magához húzta és megcsókolta és mivel nálam volt a telefonom ezért meg örökítettem a pillanatot „Lola első csókja" címmel. Nagyon szenvedélyes csók lett belőle és én már kezdtem magam kellemetlenül érezni szóval lementem az udvarra a többiekhez.
Mikor leértem a földszintre anya, apa és Antónia néni egyből kérdőn nézett rám:
-Lolát hol hagytad-kérdezik szinte egyszerre.
-Lola-néztem fel az emeletre, majd vissza a családomra-Lola Noellel beszélget.
-És ezért le kellett jönnöd-néz rám apa afféle „Itt valami bűzlik" arccal.
-Nem! Csak lejöttem a fiúkhoz.
Azzal pedig gyors léptekkel kimentem az udvarra mielőtt további kérdéseket tesznek fel.
-Beszállhatok-utaltam a kosárlabdára.
-Már végeztünk, de hogy-hogy te itt vagy Lola meg nem-kérdezi Dani.
-És hogy-hogy Noel nem jött vissza-folytatja Krisz.
-Öhm ők beszélgetnek én meg kosarazni akartam, de ennek lőttek.
-Akkor új játékot kezdünk-közölte a többiekkel Dani.
Csapatokra bontódtunk majd játszottunk, később Lola és Noel is csatlakozott, de külön jöttek le szóval vagy nem mentek rendben a dolgok (amit nem hiszek) vagy nem akarják elmondani a többieknek.

***

-Kicsim, meglocsolnád a virágokat a ház előtti kertben? Apád hátul most locsolja őket és jó lenne ha előbb végezne, mert még vissza kell mennünk dolgozni. Ja és holnap bevásárolunk az iskolára. Lola te is jössz velünk?
-Ha nem zavarok.
-Dehogyis.
Kimentem meglocsoltam a virágokat amikor egy kamiont láttam meg amiről pár ember bútorokat pakoltak le és vitték be a szembe szomszéd házába. Csakhogy ott körülbelül két éve nem lakik senki. Ki álltam a ház elé hátha megpillantom az új lakókat, de nem láttam senkit, már épp indultam volna be amikor valaki megkocogtatta a vállam (ilyedtemben majdnem összeestem).
-JÉZUSOM! ÚRISTEN! TE HOGY- HOGY ITT VAGY? ÁÁÁ!-ugrottam Levi nyakába.
-Én is örülök, hogy látlak-ölelt át-de azért ne fújts meg légyszi-nevetett ki én pedig bele boxoltam a vállába mondván „Ne merészelj rajtam röhögni Török Levente"
-Bella-szólt Lola majd miután meglátta az új arcot elhallgatott-Oh én Lola vagyok és te?
-Levi.
-Oh a hírneved megelőzött.
-A tiéd is.
Nevettünk mind a hárman.
Anyáék és az egész család nagyon örült Levinek és a családjának de a nagy bejelentés a családi összejövetelen történt.
-Naaa mennyi időre jöttetek-kérdeztem.
-Tegnap mondtam, hogy ma lesz egy meglepedésed emlékszel-erősen bologattam-Ideköltözünk és a 9.B-be fogok járni, tehát osztál,társak leszünk.
Bele ugrottam Levi nyakába aki szívesen viszonizta az ölelésem (vagy folytogatásom)
-Ja és a szembe szomszédod leszünk.
Ezen mindenki jót nevetett. Majd Ádám rajzolódott ki Levi mögött.
-Téged ki engedett be-vonta kérdőre Máté.
-Bálint. De nem hozzád jöttem szóval jó lesz ha lenyugszol.
-Pont ezért nem vagyok nyugodt, te gyökér! Más lányokkal játszadozz ne az én családommal!-emelte fel a hangját Máté (?) Mi a fene folyik itt? Máté kiáll mellettem?? Ez most egy álom és mindjárt felébredek?
-Bella kérlek. Fontos lenne.
Előttem kb egy tíz centivel állt meg én pedig már nem kaptam levegőt (féltem, hogy mit fog tenni).
-Más is fontos volt. ÉS TE LE SE SZARTAD! Menj el. MOST!
Ahogy Ádám elment az én könnyeim patakogban kezdtek el folyni. Rohanva mentem ki a hátsó kapun és mentem a dombra, oda ahol az életem elkezdte összeomlását....