„Csak" Barátok

20. rész

Tegnap Noellel, Lolával és Levivel elmentünk Olga büféjébe főként a suliról beszélgettünk, arról vajon milyen lesz, szóba jöttek még a leendő osztálytársak és régi vicces storykat is meséltünk. Nagyon jól éreztem magam egészen addig amíg nem kaptam Ádámtól egy nagyon hosszú üzenetet ami miatt bűntudatot és szomorúságot éreztem. Szerettem volna megbocsájtani, de nekem ez nem megy ilyen könnyen. Szerettem volna beszélni vele, de annyira mégsem, mert általában pár óra vagy nap után összekapunk, mégis vissza akartam írni neki, de nem tudtam mit írhatnék szóval inkább nem írtam semmit.
Azt tettem amit ő:láttam mit írt de nem válszoltam neki. Karma édes karma.

***

Egész éjjel alig aludtam, Ádámon járt a fejem meg persze gólya leszek, vagyis először szecska. Új suli, új osztálytársak, új emberek, tanárok, szóval volt miért izgulnom. Ja és az iskolában kötelező sportolni valamit szóval ez miatt is féltem, mert tudtam, hogy Ádám is tánc órákra fog járni (mi másra) és én is. (Vagy kosár, rajz vagy tánc. Na ezek közül csak a tánchoz értek szóval elég egyértelmű volt mit választok).

Reggel hat órakor az ébresztőm idegesítő csörgésére keltem, gyorsan átfutottam az instát meg megetettem a poumat aztán bele bújtam a papucsomba, felhúztam a köntösömet és lementem reggelizni.
-Jó reggelt-morogtam.
-Szia hercegnő-puszilta meg a fejemet apa.
-Jesszus apa! Mondtam, hogy ne hívj így.
Apa kérdőn nézett anyára aki csak legyintett afféle „Engedd el, most kamaszodik" stílusban.
-Szia-puszilt meg anya is-Már megterítettem, a kedvencedet csináltam.
Leültem a megterített asztalhoz és neki láttam a reggelimnek.
-Anyu, Antónia néni és Valu hol vannak?
-Antónia nénit megkértem, hogy menjen el boltba, mert apáddal nem lesz rá időnk ahogy neked sem mivel ma van az első tanítási nap, Valu pedig mindig útközben reggelizik azt mondta nem tud ébredés után egyből enni.
-Mindent értek-válaszoltam teli szájjal amit anya nem díjazott túlságosan-Bocsánat-tettem hozzá gyorsan, mielőtt kis előadásba kezd.
Reggeli után felmentem felhúztam egy fekete szoknyát amibe bele tűrtem a matróz blúzt, a hajamat besütöttem és felhúztam a magas sarkú cipőmet. Ezután a táskámmal leszaladtam a lépcsőn és vártam Noelékat, elvisznek autóval iskolába mivel ugye anyáék ilyenkor már nincsenek itthon.
-Jó reggelt-köszöntem mikor bemásztam az autóba.
-Jó reggelt-köszönt egyszerre Noel és az anyukája meg Lola(!!!).
-Azt mondtad gyalog mész!-néztem rosszallóan a barátnőmre.
-Változott a terv-mondta majd hozzá tátogott egy bocsit.
Egész utón azt kellett elviselnem, hogy hárman ülünk hátul és abból ketten folyamatosan nyalakodnak, amivel semmi baj nem lenne, ha nem félnék a mai naptól és ha nem a szobámban lettem volna tanúja az összejövetelüknek.

***

Az iskola előtt van egy nagy udvar, Levi ott várt minket (vagy engem, nem is tudom, úgy tűnt a többieknek nem örült annyira)
-Noel, ha nem baj Bellával mennék be-mondta Lola.
-Oké-Noel megcsókolta, engem vállba veregetett és be ment.
-Hé Bell' jól vagy-nézett rám aggódó tekintettel Levi.
-Igen, miért-kérdeztem vissza remegő hangon.
-Csakmert fal fehér vagy-válaszol Lola.
-Nem, jól vagyok. Bemegyünk?
-Igen-válaszolták egyszerre.
Bementünk az épületbe egy hatalmas aula fogadott bennünket, ahol az első emelet úgy volt kialakítva, hogy fent körbe lehessen járni és így az aula minden egyes pontját jól lehet látni.
Az évnyitó az csak a szokásos módon történt, sok volt az unalmas duma. Az ünnepség után odajött hozzánk az osztályfőnök, először körbe vezetett minket az aulában aztán felmentünk az elsőre ahol a tantermünk van. Fent lediktálta az órarendet, az évben megtörténendő programokat, ünnepeket, utazásokat, szüneteket, csengetési rendet. Majd pedig elmagyarázta a termek elrendezését. A földszinten van a könyvtár a tanári, a büfé van egy dök-terem egy hely ahol a pénzügyeket és az ebédeket intézik és egy titkárság meg ugye az igazgatói iroda. Az első emeleten 10-20-ig vannak termek a másodikon van egy tornaterem és egy konditerem meg egy táncterem ezen kívűl még a 30-as termek és végül a harmadikon vannak a 40-es termek. A szecska témánk még nincs meg. Ezzekkel ment el az első kettő osztályfőnöki óra, a másik kettőn pedig ismerkedtünk kicsit. Mindenki elmondta miben jó, mit szeret, nagyjából kivel beszélt a mai nap folyamán, eddig kivel milyen viszonyban van, hova szeretne eljutni stb. Voltak akik már az angolon kívűl beszéltek spanyolul vagy olaszul és voltak akik csak most fogják elmezdeni (mint pl Lola és én).A négy óra után mindenkinek vissza kell jönnie délután kettőre a foglalkozásra amit választott. Lola elment megkeresni Noelt, mondván, hogy reggel velem jött be ezért most Noellel megy ki. Szóval én lementem Brigivel (azt hiszem) és
Dorkával (szintén nem biztos) igazából úgy vettem észre, hogy senki nem szólt senkihez (egész nap) csak ahhoz akivel egy suliba járt vagy már régebbről ismerték egymást. Az iskola előtt elköszöntem Levitől és megvártam Loláékat, de látva milyen jól elvannak nem akartam zavarni.
-Srácok, én inkabb sétálok.
Egyiküknek sem volt ellenére, szóval elővettem a fülhallgatom és csak az egyik fülembe tettem bele, hogy ne csak a zenét halljam. Otthon össze szedtem a tánc cuccom és már indultam is amikor megláttam mit tett ki az ofő akkor pedig vissza is fordulhattam. Azt írta ki, hogy a táncosoknak elmarad az órájuk, mert van valami a tanárral.
Nyugodt voltam, mert nem találkoztam Ádámmal, de féltem, mert nem tudtam mi van Natalieval.

Elpakoltam a táskám holnapra, majd felhívtam anyát (aki még este nyolckor is dolgozott) és elmeséltem mi volt a suliban. Utána Lolával is akartam beszélni, de Noel fontosabb volt neki. Végül Levi hívott fel. És én magam sem hiszem el, hogy mi történt...