„Csak" Barátok

19. rész

/Á D Á M/

Szia, Bella.
Tegnap átmentem hozzátok, de nem sikerült beszélnünk. Igazából nem is nagyon akartam (tegnap előtti napokon) és nem is nagyon akarok veled beszélni.

Na jó! Nem ez hazugság! És elegem van a titkolózásból és hazudozásból! (Viszont van amit majd csak később mondok el). Nagyon is szeretnék beszélni veled, szeretném ha nap mint nap beszélnénk és ismét minden rendben lenne.

Azért kerültelek és azért nem válaszoltam az üzeneteidre, mert tudtam, hogy kérdeznél a családomról. És ezt el akartam kerülni, de nem futhatok örökké. A családom darabjaira van hullva, mindig is szégyeltem ezt mások előtt. Főleg az olyan összetartó és segítőkész családok előtt mint amilyen a tiéd Bella. Tudom, néha az agyadra mennek, de becsüld meg őket, mert csak egy van belőlük.

Fontos vagy nekem Bella!
Akár hiszed, akár nem. De ez az igazság. Szeretnélek visszakapni. Egy barátomat/barátnőmet már veszni hagytam, mert nem küzdöttem érte eléggé. De téged nem foglak elengedni! Mindketten nagyon fontosak vagytok nekem és remélem, hogy egy nap majd mindketten megbocsájtotok.

Tudom nem ez az első alkalom, hogy elrontom a dolgokat, de nekem ez nagyon furcsa.
Mikor a családunk egyben volt apa munkája miatt rengeteget költöztünk, így sosem voltak igaz barátaim akikre mindig számíthattam. Ezért furcsa, mert mellettem soha nem volt senki sokáig. Te viszont akkor is mellettem voltál amikor más senki.
Mikor Magyarországra költöztünk apu munkája miatt megismertem Benit és Valut. Ők lettek az első igaz barátaim, de apámnak ki kellett költöznie Londonba. Viszont anya, a lányok és én maradni akartunk. Szóval apa itt maradt amíg el nem váltak anyával aztán fogta Rebekát és elköltöztek. Innen meg már tudod a storyt.

Szóval tudom, hogy nem most rontom el a dolgokat először de;
Szeretnélek újra boldognak látni, szeretném újra hallani a hangod, szeretném újra látni a mosolyt az arcodon, szeretném újra hallani a nevetésed, szeretném ha újra velem táncolnál és szeretném ha minden rendben lenne közöttünk.
Hiányzol Nyuszifül.

Remélem megbocsájtasz. Találkozunk a suliban. Holnap.

***

Írtam a következő sorokat Bellának, már kész voltam, de nem mertem elküldeni. A büfében voltam, edzés után mindig ide jövünk Benivel, aki épp most hozta meg a turmixokat.
-Mit írkálsz-kérdezi miközben bele iszik a sajátjába.
-Csak Bellának írtam, hogy sajnálom a dolgot.
-És miért nem küldted még el-nézi közelebbről a telefonomat.
-Hát, én... Szóval... Izé...öhm-motyogtam össze vissza, de végül inkább csak kortyoltam egy jó nagyot a turmixból.
-Ember ne csináld már! Te totál be vagy szarva-röhögött ki-ez csak egy lány nem egy sorozat gyilkos-Te vagy Varga Ádám soha életedben nem voltál így beszarva főleg nem egy lány miatt.
Igaza volt, de a világért se ismertem volna be, inkább csendben maradtam és iszogattam a kis turmixomat. Mikor feltűnt neki, hogy nem válaszolok le esett neki.
-Oh basszus. Ennyire komoly a helyzet?
-Ha nem csesztem volna el komolyabb is lehetne-morogtam dühösen. Majd nevetést hallottam a bejárat felől, ismerős nevetést. Bella, Lola, Noel és az a hülye gyerek (Levi) jöttek be.
-Ki a tag-kérdezi Beni alaposan végig mérve Levit.
Annyira arra koncentráltam, hogy Levi itt van, hogy fel sem tűnt, hogy Bella szoknyában (!!!!) van, pedig utálja a szoknyát (mondjuk én nem bánom, hogy ebben van, de szerintem más sem...).
-Haver azért ennyire ne legyél feltűnő-könyökölt az oldalamba.
-Levinek hívják, egy évig osztálytársak voltunk. Nem bírom a tagot legyen ennyi elég. Most húzzunk innen mielőtt bele építem a falba.
Azzal felkeltem a székről és elindultam haza, Beni pedig jött utánam.
Már kb csak egy utcányira voltunk amikor Beni véget vetett a síri csendnek.
-Tudnom kell mi történt veletek! Mond el!
-Rámozdult a húgomra aztán megcsalta. Most jobb?
-Baszki.

***

-Szia anyu, felmentem!
-Nem is vacsorázol?
-Nem vagyok éhes.
-Hé, hé, hé. Mi a baj kincsem?
-Semmi.
-Az anyád vagyok, nekem nem tudsz hazudni. Rosszul vagy?
-Nem.
-Akkor nem ízlik amit főzök?
-Nem ez a baj.
-Ki a lány? Ismerem?-ragyogott fel a szeme.
-Senki, elcsesztem a dolgokat.
-Miért nem csodálkozom-ölelt magához-Minden rendben lesz-nyomott egy puszit a fejemre-Na, mi a neve? Mond el kéééérlek.
-Bella.
Azzal otthagytam a lépcsőn, felmentem a szobámba és magamra zártam az ajtót.
Egész éjjel nem aludtam, azon járt az eszem vajon milyen lesz egy iskolába járni Bellával, vajon Bella megbocsájt-e és ehhez hasonló dolgokon.