„Csak" Barátok

17. rész

Ma késő délután indulunk haza, ugyanis holnap után kezdődik az iskola. Még nem rettegek annyira, van egy osztálycsoportunk ott szoktunk beszélgetni szóval nagyjából már tudom ki kicsoda ami egy igazán előnyös pont. (Legalábbis számomra biztosan). Délelőtt egyből lementünk a partra fürdeni kihasználva a jó időt. Lepakoltunk egy fűzfa alá aztán leültünk beszélgetni meg bekentük magunkat naptejjel, mikor később körbenéztem tőlünk jobbra egy távolabbi fánál Levi és a családja volt és tőlünk balra a vízibiciklik környékén pedig Ádám és családja beszélgetett. Beszélni akartam Levivel amiért múltkor csak úgy ott hagytam a mólón, nagyon féltem, hogy esetleg megharagudott. Viszont Ádámmal is beszélni akartam, egy hirtelen ötlettől felbuzdulva felkeltem.
-Hová mész húgi-kérdezte Krisztián.
-Az igazi kérdés az, hogy meylikhez megy-röhögött Dani a többiek pedig csatlakoztak hozzá. Én pedig csak egy szúrós tekintettel díjaztam a beszólását.
-Na most komolyan, mit fogsz tenni-vonta fel a szemöldökét Valu.
-Nem tudom majd improvizálok-tártam szét a karom.
-Ahhoz legalább értesz.
Figyelmen kívűl hagytam Máté megjegyzését és oda mentem Leviékhez.
-Sziasztok, lekérhetem egy kicsit-utaltam Levire miközben vártam az engedélyt a szüleitől.
-Persze.
Kicsit odébb sétáltunk és egy nagy fa alatt álltunk meg.
-Ne haragudj, hogy legutóbb csak úgy ott hagytalak.
-Ne hülyéskedj, ilyen miatt nem fogok haragudni-ölelt át, én pedig boldogan viszonoztam az ölelést. Levi mégközelebb húzott magához amikor valaki hátba dobott egy labdával, Levivel gyorsan elváltunk egymástól majd megfordultam.
-Bocs-intett oda Ádám(!!!!!)-Bella?!
A rohadt életbe-gondoltam magamban.
-Szia-tettem keresztbe magam előtt a kezem afféle számonkérés szerűen.
-Te ismered-Döbbent le Levi.
-Igen, ismer. Talán baj, Seggfej?-emelte fel a hangját Ádám.
-Tudod Szépfiú, ha egy olyan lány ismer téged mint Bella akkor az mindig baj.
-Csak nem félsz, hogy miattam el is veszítheted őt is?-húzta félmosolyra a száját Ádám.
-Nem! Attól félek, hogy olyan embereket bántasz meg akik nem érdemlik meg!
-Ti ismeritek egymást-szóltam közbe teljesen ledöbbenve.
-Igen, Ádám egy évig a mi sulinkba járt.
-Sajnos vele és pár velem egy idős gyerekkel keveredtem egy bandába. Életem legrosszabb egy éve volt.
-Öhm Levi tudunk később beszélni?
-Most engem küldesz el-olyan volt mintha kérdezné, de inkább kiabálásnak hangzott.
-Ne haragudj-sütöttem le a szemem.
Miután Levi elment egyből a lényegre tértem.
-Miért nem írtál vissza?
-Mert semmi közöd hozzá.
-De hozzád van! És szeretném tudni, hogy miért vagy ilyen.
-Mint mondtam, semmi közöd hozzá.
-Tudod mit? Csinálj amit akarsz! De ha baj van, ha szarul vagy, ha beszélni akarsz, ha segítség kell vagy ne adj isten bármi történne ne engem keress! Mert én nem leszek ott!-azzal hátat fordítottam neki és elindultam a vízbe, Levi után.
-Mi van? Ha én nem vagyok akkor ezzel a seggfejjel vígasztalod magad?
Nem méltattam még válaszra sem egyszerűn szembe fordultam vele, bemutattam neki majd tovább álltam.
Mikor beértem Levi mellé a vízbe egyből beledobott majd átölelt, pár másodperc elteltével kicsit eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Ő az aki miatt szomorú voltál ugye?
-Igen-bolintottam.
-Nem éri meg Bella.
-Miről beszélsz? Mi nem éri meg?
-Ugyan már! A vak is látja, hogy van valami köztetek.
-Nem......Nincs...Nincs köztünk semmi-mondtam kisebb szüneteket tartva-Csak barátok vagyunk. Hiszel nekem, ugye?
-Persze-mondta majd ismét megölelt.

***

Bella❤️: Szia Lola
Nem sokára indulunk. Mesélnem
kell valamit
De majd otthon😘

Lola❤️:Szia, okés
Siesstek
Várlak❤️❤️

***

Félúton megálltunk egy benzinkútnál, ittam egy kávét és közben az instámat böngéztem, de kaptam egy üzenetet:

Levi😝: Szia
Van egy meglepetésem de csak
holnap reggel tudod meg😉

Bella😍: Szia
Nem szeretem a meglepetéseket😂

Levi😝: Ennek örülni fogsz

Bella😍: Úgy legyen

***

Kiszálltunk az autóból, kivettük a bőröndöket, majd mindenki ment a saját házába. Felmentem a szobámba kipakolni. A ruhákkal kezdtem kiválogattam ami szennyes, ami kicsi és amit nem hordtam. Mindegyik kupacot elvittem a helyére majd pakoltam tovább. Körülbelül másfél óráig pakoltam kisebb-nagyobb szünetekkel amikor végre(!!!) elkészültem. Lementem enni egy almát amikor is anyu bejött az udvarból.
-Kicsim holnap elmegyünk bevásárolni a sulira jó? Meg majd válogasd szét a ruháidat, apukád ismer egy-két családot akiknek jól jönnének azok amiket nem hordasz.
-Rendben-nyomott puszit a fejemre.
-Kicsim hozzád jöttek-mondta apu.
Elindultam az ajtó felé, az előszobában felhúztam a papucsom. Amikor ajtót nyitottam nem is láttam, hogy ki ugrik a nyakamba olyan hirtelen ölelt meg.
-Jézusom minden el kell mesélned-ölelt meg mégegyszer.
-Lola hé. Halkabban visíts-nevettük el magunkat.
Vittem fel a szobámba nasit meg vizet aztán leültünk az ágyamra és mindent elmeséltem Lolának (nyilván a nyaralás alatt is beszéltünk, de szeretjük többször átbeszélni a dolgokat).
-Na és... Veled és Noellel van valami?
-Mi van velem-rontott be Noel a szobámba.
-Nem meg mondtam, hogy MINDIG KOPOGJ?!
-De. De mindegy. Szóval mi van velem?
Noel az ajtóban állta a válaszunkra várva, Lola szó szerint török ülésbe vágta magát és összenéztünk. De egyikünk sem tudta mi legyen....