„Csak" Barátok

1. rész

Kint ültem a teraszon és olvastam amikor egy kosárlabda landolt az ölemben.
-Bocs hugi-mentegetőzött Noel-elmegyünk az erdőbe nem jössz?
Ja igen, az utca mögött van egy erdő odajárunk az unokatestvéreimmel, ha jönnek a kicsik akkor általában bújócskázunk vagy fogócskázunk velük, de ha mi, idősebbek megyünk akkor vagy kosarazunk vagy egymást ütjük (persze csak kúltúráltan).
-Én arra gondoltam csinálnék rólad pár fotót amit majd bemutathatok a suliban a fényképészet szakkörön-mondja Bálint, most lesz hatodikos, nagyon szeret fényképezni, én viszont utálok modellkedni.
-Bálint azt hittem ezt már megbeszéltük!
-Kérlek-kérleltek mind, Bálint, Noel, Dani, Krisztián, Máté és Rob is. Igen, ők mind az unokatestvéreim. Dani és Krisztián testvérek, Máté és Rob ikrek, Noel egyke mint én és egyidősek is vagyunk (évfolyam társam lesz), Bálintnak pedig még nem született meg a kistestvére.
-Na jó, legyen.

***

Bálint készített pár képet nagyon jók lettek, gondoltam párat beragasztok:

(Ez a kedvencem)↑

-Gyerekek! Gyertek itt vannak!-szólt Anna. Anna Noel anyukája közvetlenül mellettünk laknak mivel ikerházban élünk.
Oh, ezt el is felejtettem, ma költözik hozzánk Valentína (csak a mi házunkban van szabad szoba) a szülei diplomaták és elege lett abból, hogy folyton utaznia kell (mit meg nem adnék, hogy én utazhassak ilyen sokat) ezért a nagynénjéhez, Antóniához költözött, de mivel abban a faluban ahol Antónia él és a közelében nincs gimnázium, ezért mindketten ide költöznek.
Antónia nagyon kedves és figyelmes, születése óta egy farmon élt úgyhogy nekünk kell segíteni, hogy hozzászokjon a városi élethez.
Valentína nehéz természet, beképzelt és kétszínű.
Mindenki a házunk előtt áll: nagyszülők, szülők,unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik. Az autó leparkol a házunk előtt, Antónia olyan nagy lelkesedéssel száll ki az autóból, hogy majdnem feldönti anyát. A haja fel van kontyolva, egy fehér pólót és kantáros nadrágot visel szandállal.
-Szia Bellám-jön oda hozzám is, megölelget annyira, hogy majdnem megfújt, majd nyom egy nagy puszit a homlokomra és így megy tovább a többiekhez.
Valentínának apa nyitja ki az ajtót (nem értem, nem tud kiszállni egyedül)?!
Valentína megrázza rövid szőke haját, mely egyenesre van vasalva, rózsaszín magas derekú szoknyát visel fehér haspólóval és magassarkúval.
-Sziasztok-köszönt és méregető pillantást vetett mindenkire-Valaki felvinné a szobámba a böröndömet és a táskáimat?
-Persze, a fiúkkal majd segítűnk-mondja apukám.
-Nagyon köszönöm. Nagyon szívesen maradnék, de randim van. Sajnos nem tudom lemondani, nagyon régen láttuk egymást.
-Most jöttél a városba, máris randid van?-vonja kérdőre Rob.
-Ádámmal régóta együtt vagyunk az anyukája csapatában táncolunk, ott ismerkedtünk meg és most, hogy végre mindketten a városban lakunk nincs többé távkapcsolat.
-Én nem ismerek Ádámot a városból-mondom Daninak.
-Ha arról a Ádámról beszél akire én gondolok akkor nem vesztettél vele sokat.
-Okééé.

***

Nálunk minden szombaton együtt vacsorázik a család, mindenki csinál valamit és azt esszük meg. Ez ma is így történt csak volt egy hívatlan vendég.
Már csak a desszert volt vissza amikor anya beküldött, hogy hozzam ki a lekváros piskótát amit anya, Antónia és én készítettünk. Vittem magammal a poharamat is, mert már nagyon fura íze volt (szerintem a meleg miatt) és ki akartam cserélni, de hirtelen nekem jött valaki:
-Jesszusom! Bella! Hogy a fenébe lehetsz ilyen béna?! Nem tudnál jobban odafigyelni!-kezdett el üvölteni Valentína.
-Valentína nyugodj meg. Bella majd legközelebb jobban fog figyelni. Remélem.-nyugtatja egy fiú. Ő lehet az az Ádám?
-Te is figyelhettél volna jobban. Te láttad, hogy jövök.
-Nem hátra fele kellene közlekedned, főleg nem pohárral a kezedben.
-Ahjj!-forgattam a szemem, majd elmentem kettejük között.

***

Kopp-kopp
-Gyere be!
-Bella, beszélhetünk?
-Persze anya.
Már pizsamában ültem és zenét hallgattam az ablak előtti fotelon ülve amikor anya nagyon aggodalmasan kezdett rám nézni.
-Tudom, hogy nehéz Valentínával, de nem könnyű neki-ahj istenem kezdődik a szent beszéd-próbálj meg vele kedves lenni.
-Jó, legyen.
Bele borultam a nyakába és szorosan magamhoz öleltem.