Nem vagyok ártatlan

2. Fejezet

-Loki, kérlek! Csak ebben az egy dologban hallgass rám! Most az egyszer! Kérlek!-könyörgött nekem bátyám, már szinte a földön csúszva. Érdekes helyzet, nem mondom.

-Ki van zárva, Thor! Soha, de soha nem akartam mindezek után Midgardba menni, nemhogy még egy szánalmas kis midgardival lakni!-akadtam ki, a mai nap folyamán már sokadjára. Az őrületbe kerget a hülyeségeivel! Még hogy nekem kimozdulásra lenne szükségem?! Minek? Tökéletesen elvagyok itt. Nem igénylem senki társaságát, így is csak a kedves fivérem-aki nem is az-boldogít a szarságaival.

-De ez lesz, és kész! Most már komolyan mondom, rossz nézni, ahogy be vagy ide gubózva és ki sem teszed innen a lábad! Világot kéne látnod, kicsi életmódváltás!

-Mi vagyok én, valami divatblogger? Vegán is legyek?-forgattam a szemem, mert már komolyan kezdett kiakasztani.

-Fejezd be a gúnyolódást, öcsém!
-Nem vagyunk testvérek-morogtam az orrom alatt. Persze, ezt nem gondoltam tejesen komolyan, akármennyire is van néha elegem Thor öntelt képéből-bagoly mondja verébnek ugyebár-,azért mégiscsak szeretem valahol a szívem legeslegeslegmélyén. Ha van egyáltalán szívem, mondjuk ez már más kérdés.

-De, igen. Most is úgy veszekszünk, mint a testvérek, nem látod? És természetesen a végén nekem lesz igazam, mert én vagyok az idősebb-húzta ki magát, mire gúnyosan felnevettem.

-Nem fogsz meggyőzni, ezt már most leszögezem.
-Várd ki a végét-kacsintott, és elsétált.

3 nappal később

-Tudtam! Mindig is tudtam, hogy velem fogsz jönni-sétált mellettem diadalittasan Thor, én pedig válaszul csak morogtam neki. Na, igen...ez az ellenállás nem éppen úgy alakult, ahogy terveztem. Nem mondok részleteket, mert az már az egómat sértené, legyen elég annyi, hogy nyomós érvei voltak.

-Most mi a baj, Loki?-vigyorgott öntelten.
-Komolyan vennem kellett ilyen göncöket? Te most utálsz engem?-kérdeztem indulatosan.
-Pont, hogy törődöm veled! Nem hagyom, hogy teljesen megőrülj, ennyi az egész.

-Ez hülyeség, csak el akarsz paterolni, hogy Jane-el végigdughassátok a palotát-jelentettem ki nyersen, erre Thor csak meglökte a vállam.
-Természetesen nem erről van szó-pillantott rám résnyire húzott szemmel.

-Mikor érünk már oda?-szenvedtem látványosan, egy autóban ülve.
-Elhallgatnál, akár egy percre is?-kezdett ideges lenni Thor. Szórakoztató volt így látni. Tudva, hogy megőrjítem, mégsem tud megszabadulni tőlem. Próbáltam nem szarrá röhögni magam, bár elég nehéz volt.

-Nem-öltöttem rá nyelvet szórakozottan.
-Na ide figyelj! Engem már csak egy laza tizenöt percig fogsz idegesíteni, utána lepasszollak a lánynak, talán ő majd kicsit megdolgoz-amint kiejtette ezeket a szavakat, bennem megállt az ütő. Lány?! Erről nem akart szólni?

-Micsoda?
-Még nem is mondtam?-kapott a fejéhez. Egyértelműen látszott rajta, hogy nem elfelejtette, csak szimplán esze ágában sem volt megosztani velem-Jane húgánál fogsz lakni.

-Thor, én megöllek. Még egy nőszemély? De hisztisek, és ki fog borítani!-akadtam meg azon az információn, miszerint egy nővel fogok együtt lakni.

-Ahogy te is őt, ebben biztos vagyok.
-Miért csak most szóltál róla?-sóhajtottam gondterhelten.
-Hát, ahogy te mondanád: Meglepetés!-veregette meg a vállam.

-Most tényleg ide kell költöznöm? Mégis mennyi időre?-nyafogtam tovább, mert kíváncsi voltam, meddig bírja az én drága bátyám.

-Csend legyen! Mindjárt ott vagyunk! Ajánlom, hogy legyél kedves velük, vagy nem tudom mit csinálok veled!
-Megteszek minden tőlem telhetőt, de ismersz-vigyorogtam kissé eszelősen.

Egy pillanattal később már ott is álltunk a ház előtt, ahová konkrétan száműzve lettem. Nem volt nagyon hatalmas, de olyan kicsi sem. A kert egészen tetszett, mert nem nagy szám, csak izlésesen berendezett.

Thor becsengetett, majd valaki ajtót is nyitott neki.

Természetesen végig kellett néznem, ahogy a gerlék üdvözlik egymást, aztán egy idegen hangot hallottam.
-A nővérem vett rá, de szóra sem érdemes-vékony hang volt, szemernyi kétellyel és rengeteg izgatottsággal. Azonban a szavai közt megbújt a félelem, ennek ellenére igazt mondott.

Csodálatos, egy nebáncsvirág lesz a lakótársam!

Jobbnak láttam megnézni is magamnak.
Anyám.
Hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen hang és feltehetőleg személyiség ilyen testben legyen?! Ez maga a kínzás. A lány gyönyörű volt, a haja dús, beletúrni élvezet lenne, a szemei acélszürkék, amik az esőre emlékeztetnek. Imádom az esőt. De őt nem szabad imádnom. Sajnos, vagy nem sajnos még édes szeplők is keretezték a lány arcát, a teste pedig...maga volt a szín tiszta kísértés. Vékony, de mégsem teljesen. Törékeny, de közben ahol domborulni kell, ott domborodik. Nem durva a kontraszt, pontosan elég. Tökéletes. Kivéve egy dolog. Ez a lány testi vágyat ugyan ébreszt bennem, de tudom, ha lefeküdnék vele, abba a másik fél csak többet képzelne, ezért nem tehetem. Most nem leszek önző, mert különben a szerelmesek által fogok kínok közt meghalni. Meg kell emberelnem magam, és csak önmagamnak lenni. Lokinak lenni.

-Ő itt Loki, remélem nem fog nagyon kiakasztani, mint engem idefelé-mutatott be rendkívül kedvesen bátyám, mire az idegen megszeppenten mosolyogva nyújtotta a kezét.

-Elizabeth Foster, nagyon örvendek.