Nem vagyok ártatlan

16. Fejezet

2 évvel később

Madeline bosszúsan csörtet ki a teremből, rozsdavörös haja összekuszálódva libeg, miközben az egy óra leteltével a lány elhagyja az irodát.
Elizabeth az orrnyergét masszírozza, ahogy átgondolja a beszélgetését Maddyvel. Már kezdi megpuhítani, de minden egyes ügyfelével való beszélgetést után gyötri a bűntudat.
Másokon akar segíteni, miközben önmagát se tudja rendbehozni. Igazi képmutatás...

Rendelési ideje végeztével, Elizabeth már a friss levegőt élvezve sétál a macskaköves úton. Az egyik sarkon azt hiszi, látni véle a férfit, de mire közelebb menne, eltűnik.
Csak képzelődsz-morog magában, és haját megigazítva továbbáll.
Nem akarja elhinni, hogy már megint ez történik, fogalma sincs mennyi ideje, de már nem csak az álmában, hanem random helyeken is felbukkan Loki.
Ahogy erre gondol, ismét szorító fájdalom keletkezik a mellkasában, de megpróbál erős maradni.
Tovább kell lépned.
Nem lehet örökre szerelmes egy olyanba, aki már elment.
"Visszajövök" idézi fel magában ezt a mondatot Elizabeth, és a remény ismét elkezd pislákolni a lelkében.
Thor elmesélte, hogy Loki rengetegszer rendezte meg a halálát, de ennyi ideig még nem volt "halott". Ez a gondolat beengedi ismét a kétségbeesést és a végtelen bánatot, amitől két éve nem szabadul. Próbálkozott randizni másokkal, de senki sem keltette fel hosszútávon az érdeklődését. Pedig Elizabeth próbálkozott, annyira próbálkozott, hogy azt hitte megszakad.
Az igazat megvallva Elizabeth azt sem tudja, hogy mit reagálna, ha Loki felbukkanna a semmiből. Örülne neki? Persze, hogy örülne. Haragudna? Talán...egészen biztosan.
De annyira szeretné, mert ez az elmúlt időszak csak abban volt boldog, hogy befejezte az egyetemet, és elkezdte rendelését egy csendes kisvárosban.
Rengeteg itt a problémás fiatal, és a környékről is járnak be hozzá.
Úgy gondolja, ezen a helyen meg tudja találni önmagát, ráadásul a családja is a közelben él.
A társasházhoz érve, sietve beírja a kapukódot, kicsit sajnálva izomlázas combjait-mostanában eljárt edzeni Jane-nel-fellépcsőzik a harmadik emeletre.
A szinten kishiján összeütközik pár fiatal sráccal. Egy költöztetőcéges logóval ellátott felsőt viselnek.
Valaki költözik-teszi meg az eléggé egyértelmű megállapítást Elizabeth, és kíváncsian megkeresi a 84-es lakást, ami az utóbbi időben üresen állt.
A sejtése beigazolódott, valóban odaköltözött valaki.
Illedelmesen bekopogott a nyitott ajtón, ahol kisvártatva megjelent egy férfi.
Elizabeth szája kicsit elnyílt, hiszen az idegen egészen jóképű volt. Persze nem annyira, mint Loki...de a markáns arc, borosta és kócos, barna haj, barna szemmel egészen lenyűgöző látvány volt.
Várjunk csak...ismerős neki ez a szempár.
A következő pillanatban egy már jól ismert hajzuhatag, és az ikonikus szempár gazdája is megjelent. Madeline.
-Helló, Ms. Foster, nem is tudtam, hogy meséltem a költözésről-méregetett furcsán, a férfi pedig meglepetten pislogott.
-Maddy! Nem, nem. Csak én is itt lakom, és meg akartam nézni, hogy kik költöznek ide-hebegett, mint egy idióta, de kissé zavarba hozta, hogy az egyik "ügyfele" készül ideköltözni.
-Ön a lányom pszichológusa, ugye? Noah Gilbert, nagyon örvendek-Maddy édesapja a kezét nyújtotta, Elizabeth habozás nélkül mosolyogva elfogadta, majd egymás szemébe nézve kezet fogtak.
-Elizabeth Foster, én is örülök.
Ezt követve a költöztetők egy jó adag csomagot hordtak be az újdonsült lakók számára. Elizabeth úgy érezte zavaróvá válhat a jelenléte, szóval búcsút intett, és inkább a saját lakásában tevékenykedett tovább.

A nap már kezdett lemenni, amikor Elizabeth lesietett a boltba. Elfogyott nála a sebtapasz, és természetesen ilyenkor vágja el a ujját késsel...
A vásárlás végeztével, Elizabeth leragasztotta a kezét, és úgy gondolta sétálgat még egy kicsit.
Folyamatosan Loki járt a fejében, minden közös emléküket minduntalan lejátszotta a fejében, a hirtelen feltámadt csípős szélben pedig azon töprengett mennyivel jobb is lenne most a férfivel lenni.
Mindeközben fogalma sem volt arról, hogy Ő vigyázott rá minden egyes pillanatban, hogy Ő igenis itt van. Már oly régóta itt van. Oda menne hozzá, de nem tudja hogy is kezdhetné újra.
Mert Ő nagyon is visszajött. És eszében sincs újra elmenni.

Vége.

Hát...ez most ennyi volt. Egyelőre. Nagyon szépen köszönöm azoknak, akik végigkövették az első történetemet itt Wattpadon!❤️
Kicsit furcsa, hogy ennek itt most vége szakad, de úgy gondolom, a végszó fényében lenne még mit elmagyaráznom😅
Ha valaki vevő lenne rá, akkor a közeljövőben esetleg megírnám ennek a könyvnek a második részét, viszont még rengeteg történetalap van lejegyzetelve...
Ha követted a történetet és tetszett, kérlek hagyj itt nekem egy pár soros véleményt, ha időd engedi☺️
Köszönöm, hogy olvastál❤️
Sziasztok!☺️❤️