Nem vagyok ártatlan

8. Fejezet

  Majdnem megtettem azt, amit sosem szabadna.

Majdnem megcsókoltam Elizabethet. Nem vagyok normális! Szerencsére még időben el tudtam szakítani a tekintetem gyönyörű ajkairól, mert nem tudom mi történt volna, ha mégis csókolózunk.

Katasztrófa, ennyi biztos. De én mióta ellenzem a katasztfófát? A kezemet az arcomba temettem, és bosszús sóhaj hagyta el a számat.

Nem puhulhatok el ettől a nőszemélytől...

A plafont bámulva elmélkedtem arról, hogy hogyan kéne meglépnem innen, mert ez a helyzet csak összezavar.

Soha életemben nem volt ennyi önuralmam, pedig azért már éltem egy keveset. De nincs mit tenni, a hatása alatt vagyok.

Mondjuk ezt ő sosem tudhatja meg, úgyis elmegyek majd innen. Akkor majd megszabadulok az érzéseimtől.

Ha megpróbálnám szeretni őt, akkor biztosan kiderülne, hogy ez csak az újdonság varázsa volt, és összetörném őt.

Azt meg a saját biztonságom érdekében nem tehetem meg. Mély levegőt vettem, mert úgy éreztem ettől a sok hirtelen érzéstől egyszercsak megfulladok.

Kora este volt már, a nap kezdett egyre lejjebb kerülni, a nyitott teraszajtón a szél finoman fújta a hajam, én pedig még mindig az ágyon feküdtem.

Kopogást hallottam, a testem hihetetlen gyorsasággal emelkedett meg. Tudtam ki az, hiszen ki más keresne engem itt Midgardon...

Elizabeth a segítségemet kérte, egy pókot kellett kiiktatnom. Ahogyan láttam a rettegést kiülni az arcára, akaratlanul is ki kellett nevetnem "szegényt".

Ez a lány nem tud semmit az igazi veszélyekről, és ha rajtam múlik, nem is fog. Olyan ártatlan, de azt nem merném kijelenteni, hogy naiv.

Tudom, egyszerűen érzem, hogy történt vele valami. Egész jó emberismerőnek mondhatom magam, viszont engem nem sokan tudnak kiismerni. Talán a bátyám már egészen beletanult...

Ahogy a pókot a befőttes üvegbe tettem, feltűnt rajta valami. Egészen érdekes volt a "mintázata", mintha konkrét jelentése lenne annak, amit ábrázol. Ennek utána kell járnom.
Mielőtt elsétáltam volna, Elizabeth utánam szólt:
-Mióta vagy te ilyen állatbarát?
Elégedetten elmosolyodtam, kezdi levetkőzni ezt a megszeppent stílusát.

És akkor realizáltam, hogy miket is gondolok, és legszívesebben felpofoztam volna magam. De aztán végül nem tettem, az ártana az arcomnak.

Gyorsan becsuktam magam után az ajtót, majd a szobában található kisebb asztalra letettem az üveget. Összehúzott szemmel méregettem, valami nagyon gyanús volt. Mintha nem is lenne igazi.

Gyors látogatást tettem a konyhában, aztán egy kést és villát hoztam magammal. Lyukat fúrtam a tetejére, és a villával gyengéden megbökdöstem. Kemény volt és tömör, mint a...fém.

-Mi a bánat?-suttogtam döbbenten, és durván beleböktem a villámat a "pókba". Szikrázott egyet és végleg elernyedt.

Óvatosan kitettem az asztalra, hogy tüzetesebben is megnézzem. Elvégre szikrázott egyet! Ez azért nem mindennapi...

A hátán lévő "lemezt" eltettem, mert azon volt a különös minta. A nyolclábú belsejében színes vezetékeket és egy kisebb kameraberendezést találtam. Valaki megfigyel. Vagy engem, vagy Elizabethet. És nem valószínű, hogy a lánnyal tennék ezt.

-Mi vagy te?

Természetesen nem kaptam választ, de jól esett megkérdezni.

Nem hiszem el, hogy ez történik! El kell vinnem innen Elizabethet! El kell vinnem, hogy megoldjam ezt a dolgot. Csak zavarna, vagy elkezdene aggódni, ami egyáltalán nem hiányzik most nekem.

-Thor...remélem hallod ezt, és ha igen, nem ignorálsz, mert azt nem venném jó néven-mormogtam lesütött szemmel.
-Ide kell jönnöd, mert valami nagy gáz van. El sem hiszem, hogy ezt mondom, de szükségem van rád-a napokban az egóm már egyáltalán nincs a helyén, ezen sürgősen változtatnom kell.

Hirtelen óriási dörgés hangzott fel, az égen villámok cikáztak. Hallottam, ahogy Elizabeth sürgölődve minden ablakot gondosan becsuk.

Az én szobámba is berohant, mire kapkodva tűntettem el az asztalomon található dolgokat. Mesterkélt vigyorral pillantottam rá, de ő minden szó nélkül távozott.

Pár pillanattal később a bátyám meg is jelent a teraszon. Kissé hangosan ért földet, ezért aggódtam, hogy Elizabeth talán megijed, vagy átnéz a szobámba.

Thor ziláltan és kócos hajjal, a Mjölnirrel a kezében lépett be, fura pillantásokkal ajándékozva engem.
-Mi történt? Miért hívtál? Éppen dolgom volt...-hajába túrt én pedig gúnyosan elmosolyodtam.

-Csak nem Jane-nel dugtatok valahol a palotában?

-Öcsém-morrant fel, viszont a hangjában kis zavartságot véltem felfedezni.
-Tehát eltaláltam-fordultam el tőle diadalittasan, az elrejtett tárgyakat keresve.
-Nem ez a lényeg most. Bökd már ki miért hívtál!
-Shhhh-pisszegtem le testvérem, mert kezdett elég hangos lenni-Még meghallja!
-Tehát még mindig nem tudja?-pillantott rám rosszallóan.
-Miért kellenne megosztanom vele?!-értetlenkedtem.
-Hát azt hittem, hogy te meg ő...-célozgatott, én viszont a szememet forgatva intettem le.

-Azért hívtalak ide, mert a minap Lizbeth szobájában volt egy pók-kezdtem bele végre, de a mennydörgés istene azonnal félbeszakított.
-Lizbeth? Loki, miért hívod őt így? És mi közöm van egy pókhoz?

-Csak...hallgass végig!-emeltem fel a mutatóujjam dühösen.-Az a pók nem is volt igazi pók. Egy megfigyelőkamerát "ültettek" bele. Valaki megfigyel engem, érted? És nem akarom, hogy erről Lizbeth tudomást szerezzen, ezért kell gyorsan kiiktatnunk a személyt, vagy személyeket. A kamerán volt egy minta. Felismered?

Ahogy felé mutattam, Thor hunyorogva próbálta megállapítani, hogy mit ábrázolhat.
-Fogalmam sincs, mi lehet ez, de elviszem Tonynak, hátha neki van ötlete-kapta fel a fémlemezt.

-Felőlem-törődtem bele. Remélem az az idióta milliárdos tényleg rájön, ki a felelős ezért. Ha megtalálom, megölöm. Nem szórakozhat senki a csínytevés istenével!

-Akkor én most megyek. Vigyázz Lizzyre-veregette meg a vállam.
-Vigyáz ő magára, nem kell neki testőr-motyogtam neki, miközben kiengedtem.

Thor eléggé nagy vihart kreált, ami késő estére kezdett riasztóvá válni. Elizabeth teljesen besötétített, áramtalanított. Kissé bepánikolt a lány, ez nyílt titok volt a számomra.

A kanapén ült egy könyvet olvasva, én pedig a konyhai bárszékek egyikén ettem meg a nemrég készített vacsorát. Lizbeth tényleg jól főz, nem tudom hol tanulta. Talán egyszer elviszem Asgardba szakácsnőnek...Na, nem! Ez őrültség! Ha odavinném, azzal csak rontanék az ígyis lehetetlen helyzeten.

Minden egyes dörgésnél kicsit megremegett, fogalmam sincs mitől fél ennyire. Ilyenkor szeretnék a fejébe látni.