Nem vagyok ártatlan

3. Fejezet

Loki...

Amint megláttam, teljesen kétségbeestem. A férfi vállig érő fekete hajával, szürkéskék szemével, karakteres arcával olyan szinten levett a lábamról, hogy azt hittem menten pocsolya lesz belőlem.

De meg kell emberelnem magam, nem fogom kielemezni a testalkatát.

Végül mégis megtettem.

Magas volt, kicsit izmos, inkább szálkás. Borzalmasan a zsánerem.

Erre viszont most nem gondolhatok, nyugodtnak kell látszanom!

Gondoltam, ideje bemutatkoznom, így a kezemet nyújtottam:
-Elizabeth Foster, nagyon örvendek.

Találkozott a tekintetem szokatlanul távolságtartást sugárzó szemeivel.

Hirtelen Thor gyengéden-azt hitte észrevétlenül is-meglökte Lokit, mire a férfi határozottan megrázta a kezem.

-Loki vagyok, én is örülök, meg minden. Van valami kaja?-vigyorodott el, és bár ezt rendkívül udvariatlan lépésnek tartottam, szüntelenül csak azon járt az agyam, hogy miért hiányzik nekem a férfi érintése.

Elizabeth, az ég szerelmére! Fejezd be! szidtam magam a gondolataimban, mint egy skizofrén.

-Loki-pillantott Thor figyelmeztetően öccsére.
-Jó, jó! Befejeztem!-tette fel a két kezét.

-Mi most itthagyunk titeket-jött hozzám közelebb Jane.-Megleszel?
-Persze-próbáltam minél halkabban beszélni, mint ahogy ő az előbb.

-Rendben, mi most megyünk. Vigyázzatok magatokra-búcsúztak el, majd elmentek.

Itt hagytak. Vele. Jézus.

-Tuti a palotába mennek, hogy miután kipateroltak, végigdughassák az egészet-jelentette ki, miközben babrált a kezével.

Bennem megfagyott a vér, el is vörösödtem. Nem tudtam erre mit mondani, szóval csak furcsán néztem rá.

-Na, Lizbeth-szólított meg úgy, mint ahogy eddig senki soha.-Talán mégis megleszünk mi ketten.
-Előfordulhat. Most inkább körbevezetlek, utána kipakolhatsz, én pedig vacsorát készítek. Asszem ennyi-hangom nevetséges cincogásra emlékeztetett, mintha ez a férfi bármelyik pillanatban élve megehetne. Meglehet, hogy így is van...

-Indulás-biccentett a fejével, én pedig megindultam.

-Hát ugye itt beléptél, kérlek...-kezdtem volna bele, de féltem mit szólna hozzá.
-Igennnn?-vonta fel a szemöldökét, a szó végét elnyújtva.

-Levennéd a cipőd?-kínosan néztem irányába, és inkább gyorsan elhadartam a mondandóm másik felét.-Persze ha nem akarsz egy szál zokniban lenni, akkor adhatok papucsot, mert vettem, és a cipődet sem muszáj levenned, csak én már megszoktam, és...-itt viszont végre felnéztem, és meglepetésemre Loki zokniban ácsorgott előttem, bujkáló mosollyal a szája szegletében.

-Azt hittem már megfulladsz a nagy magyarázásban-jegyezte meg csipkelődőn, én pedig mélyen elpirultam. Amint ezt realizáltam, gyorsan mentem tovább.

-Itt van a konyha, ahol szeretek lenni, szóval nem fogsz éhenhalni, étkező, jobbra a nappali-mutogattam minél gyorsabban, mert ahogy magamon éreztem a férfi tekintetét az arcom már szinte lángolt.

Csak el akartam menekülni, először a szobába kifújni magam, aztán pedig főzéssel elfoglalni a gondolataimat.

-Most gondolkozol, hogy mi hol van a házban, vagy micsoda?-jegyezte meg unottan.
-Nem, nem...mehetünk tovább. Itt van egy ilyen dolgozó szoba szerűség, itt szoktam olvasni, írni és néha festek is. De írni és festeni sem tudok sajnos, csak...elfoglalom magam. Aztán ahogy felmegyünk a lépcsőn...-a fokokon lépkedve próbáltam tényleg nagyon sietni, mert éreztem, hogy valahova elkalandozott a pillantása.

Komolyan felgyulladok!

-A folyosó végén van a fürdő, vettem neked plusz törülközőt és fogkefét, hogy ne kelljen vele bajlódnod.
-Köszönöm, vagy ilyenkor mit szoktak mondani-színlelt gondolkodást, és már ténylegesen kezdtem azt gondolni, hogy nekem befellegzett.

-Balra a te szobád van, jobbra az enyém. Húztam fel ágyneműt, szóval neked már csak ki kell pakolnod. Vacsoránál találkozunk azt hiszem-menekültem be két másodperc alatt a szobámba, majd úgy tettem az ajtónak a homlokom, mintha gyilkos támadás elől menekültem volna meg. Félve néztem bele a tükörbe. Uram atyám! Teljesen ki voltam pirulva, és még egy kicsit le is izzadtam. Szánalmas egy viselkedés.

És mintha Loki nevetését is hallottam volna a folyosóról...

A hajamat immár kontyba fogva vágtam neki a főzésnek. Úgy döntöttem, hogy valami különlegesebbet készítek, amit nem sokszor csinálok vacsorára. Most kívánom az édeset, szóval sült karamell pudingot sütök, és egy kevés citromkrémet is összedobok. Szeretem a
savanykásabb dolgokat, és Loki is hátha szereti. De mi van, ha ő most a sósat kívánja? Akkor maximum rendelek neki pizzát, nem szabad, hogy miatta halálra dolgozzam magam és kétféle vacsorát főzzek.

Amint kész lettem, óvatosan felmentem az emeletre, és egy ideig ácsorogtam Loki szobája előtt. Borzasztó vagy, Lizzy, egyszerűen gyáva!

Bátortalanul bekopogtam. Semmi válasz.

-Loki...bemehetek?-a hangom erőtlen volt, mert már megint úgy reszkettem, mint a nyárfalevél. Egy férfi miatt!

Már két perce csak kopogtam, és semmi életjel.
-Loki, elnézést, ha ezzel megsértelek, de most be kell mennem, hogy tudjam, nincs-e semmi bajod, rendben?

Az ajtó zárva volt. A fenébe. Az aggodalom kezdett urrá lenni rajtam.

-Loki, ez már nem vicces! Nem ismerlek ugyan sok ideje, sőt! Egyáltalán nem. De kezd megijeszteni, hogy nem válaszolsz és zárva az ajtó. Kérlek, gyere ki, és ha nem kívánod az édeset vacsorára, akkor esküszöm csinálok mást is, kérlek!-teljesen kétségbeestem, már kezdtem volna dörömbölni, amikor valaki megfogta a vállam és nemes egyszerűséggel odébbtolt.

Loki éppen az egyik tál sült pudingot hozta magával, jó adag citromkrémmel.
-Mi a franc?-pislogtam döbbenten.

-Kizártam magam.

-Tessék?-még mindig nem értettem, de közben egy apró kő esett le a szívemről.

-Kimentem a szobám teraszajtaján, és nem gondoltam, hogy ha becsukom, akkor csak belülről lehet kinyitni. Ezért lemásztam és bejöttem elől.
-Neked mi a fene bajod van? Nem hallottad, hogy kiabáltam? Megijedtem!-rivalltam rá, a szemeimet könnyek égették.

-Az ég szerelmére, mi vagy te? Valami vészmadár? Csak engedj be, kinyitom a kulccsal!-nyomta a kezembe a tálat. Csak meglepetten néztem rá, keserűséget érezve.

Őszintén fájt ez a bánásmód.

Becsukta előttem az ajtót minden szó nélkül, de én még mindig csak bámultam a csukott ajtót.

Pár másodperc múlva kinyílt.

Reménykedve néztem fel Lokira, de hamarosan csalódnom kellett.

-Azért ezt elveszem, nagyon finom-a tekintete már nem volt olyan rideg, mint amikor az előbb rámförmedt.

Meghasadt a szívem. Ez az én hibám! A fenébe kell nekem ilyennek lennem!

Már lassan hajnali egy volt, és én a nappaliban a tv előtt ülve pusztítottam az agysejteimet.

Kikerestem egy üveg bort, mert valamiért a családomtól mindig piát kapok, viszont én sosem iszok.

De most eljött az ideje, azt hiszem.

Meg kéne változnom! Nem, nem kéne.

Egy férfi miatt soha! Csak egy pohárral tudtam meginni, azt is küszködve, aztán mindent visszapakoltam a helyére, és kerestem magamnak csokit.

Bekapcsoltam egy random filmet, és bágyadtan figyeltem a képernyőt.
Végül fél órával később elnyomott az álom.

Amikor már ébredeztem, ráeszméltem, hogy a derekam és a fejem is fáj-előbbi a kanapétól, utóbbi a sok sírástól.

Hirtelen egy erős kéz fogta meg a vállam, én pedig az ijedségtől felsikítottam.