Nem vagyok ártatlan

5. Fejezet

Szinte megváltásként ért az, hogy elindulhattam munkába. Loki jelenléte egyszerűen kikészít. Nem szabadna látnom, hogy mennyire vonzó, amikor ilyen gúnyos és ennyire felsőbbrendűnek hiszi magát. De szüntelenül csak a férfi vonásai jutnak eszembe. Valami megmagyarázhatatlan vágyat érzek, hogy lefessem.
Az iroda, ahol dolgozom, egy marketingcéghez tartozik, mi készítjük a különböző illusztrációkat és ilyesmiket a termékekhez. Nem hittem volna, hogy ezzel az egyszerű melóval is tudok egész sokat keresni, de csak egy online tanfolyam és a vizsgáim kellettek hozzá.
Meglepően jól érzem magam itt, csak a kollégáim nem kedvelnek túlzottan. Pedig csendes vagyok, szinte soha nem beszélek feleslegesen. Ennek ellenére úgy bánnak velem, mint apuci hercegnőjével. Mintha bármit is tudnának az életemről...
A szüleim csak a költözésben támogattak anyagilag, és eleinte az egyetemet is ők fizették. Viszont ott ösztöndíjat kaptam, munkát is találtam, tehát azóta szinte csak a saját bevételemből élek. De gondoljanak, amit akarnak. Ilyen bátran élőben nem mernék felszólalni, de ez gondolom nem meglepetés. Loki mellett sejtelmem sincs, mennyi időbe fog telni, ameddig úgy tudok bánni vele, mint Thorral. Valószínűleg arra már rég elmegy, de én megteszek minden tőlem telhetőt.
-Elizabeth, a főnök hivat!-jött be Tessa, a titkárnő fontoskodva.
-Rendben, köszönöm, hogy szóltál-mosolyogtam rá kedvesen, de a lány csak sarkon fordult és elhagyta a helyiséget.

-Miért kell kirúgnia?-döbbentem le, és a torkomban dobogott a szívem a hír hallatán.
-A kollégái egytől egyig panaszkodtak magára, hogy nem elég...együttműködő. Továbbá a vezetőség nem nézi jó szemmel, hogy egy egyetemista lány egy ilyen neves cégnél dolgozzon-jelentette ki komoly, szinte már gépies hangnemben.
-Rendben...akkor most-blokkoltam le, de aztán valahogy folytattam-menjek is haza?
-Ha kérhetem-a szemeim könnybe lábadtak, az utolsó fizetésem a kezemben tartva siettem vissza az irodába és kaptam fel a dolgaim, nem törődve néhány munkatársam döbbent vagy kárörvendő pillantásával.

Az utcára kilépve, ordítani tudtam volna. Sürgősen munkát kell találnom! Csak ez járt a fejemben. Aztán egyik pillanatról a másikra elkapott a kétségbeesés, és kitört belőlem a zokogás. Sírva vezettem hazáig, még akkor sem tudtam abbahagyni.
Amint beléptem, már fordultam is volna vissza, mert Lokit találtam a nappaliban, aki engem nézett érdeklődőn.
-Lizbeth, mi a fene történt veled?-állt fel a kanapéról, és bizonytalanul közelített felém. És már megint ez a becenév! Mire jó ez neki? Hogy még jobban elbűvöljön?!
-Csak...most felmegyek a szobámba-szipogtam, és igyekeztem fel az emeletre.
-Elizabeth, mi a baj?-indult utánam Loki, de én gyorsabb voltam, és szobámba menekülve bezártam előtte az ajtót.

Miután megnyugodtam, csak akkor volt elég bátorságom kimenni a szobából. Éhes voltam, és úgy gondoltam, hogy Loki is az lehet már. Végülis nálam lakik, nem hagyhatom éhezni.
Egy kicsit rendbe szedtem magam, és elindultam a földszintre. Amit ott láttam eléggé meglepett. Loki a konyhában állt, és szerencsétlenkedett a gáztűzhellyel.
-Mit csinálsz?-mentem hozzá közelebb, mire a férfi azonnal hátrafordult.
-Éhes voltam, és te mivel éppen durcás hercegnőt játszottál, gondoltam megoldom én magam-mondta felhúzott szemöldökkel, bennem pedig felment a pumpa.
-Nem játszottam durcás hercegnőt, csak kirúgtak, és most nem tudom, hogy mi lesz velem, lehet, hogy ott kell hagynom az egyetemet, hogy teljes munkaidős állást vállaljak, pedig minden álmom az volt, hogy pszichológus lehessek, de ennek az esélye már szinte nulla. Se fizetésem, se semmim. Szóval kérlek ne gyere nekem a gúnyos mosolyoddal, mert ma már teljesen kész vagyok, nem kell, hogy még te is undok legyél velem!-ismét megteltek könnyel a szemeim, de nem hagytam őket lecsordulni. Dacosan néztem a férfi fakósan kék szemébe, és a dühöm elillani látszott.
-Azta-vizslatott meglepetten.-Nem gondoltam volna, hogy ilyen is tudsz lenni.
-Kérlek, csak egy kis nyugalomra vágyom-sóhajtottam.-Majd én főzök valamit.
-Rendben-bólintott, és ellökte magát a pulttól. Nem ment messze, csak leült a konyhapultnál lévő bárszékek egyikére.
Magamon éreztem a tekintetét, amikor háttal állva sürgölődtem a hozzávalókat felvágva. Friss zöldséget párolok, és mivel nincs itthon hús, mirelitet fogok készíteni.
Egyre inkább jöttem zavarba, mert Loki nem akarta abbahagyni, hogy bámuljon.
A kezemmel doboltam a főzőlapok mellett, kezdett frusztráló lenni a férfi jelenléte. Alig győztem kivárni, hogy az olaj felforrjon a lábosban, de mikor az ténylegesen elérte a forráspontot, olyan hirtelen tettem bele a fagyasztott húst, hogy egy jó adag olaj ráfröccsent a kezemre és a mellkasomra.
A fájdalomtól felszisszentem, a pillanat hevében teljesen leblokkoltam.
A bőröm égett, de én mégsem tettem semmit.