Nem vagyok ártatlan

1. Fejezet

-Mégis miért kell nálam elszállásolni a barátod öccsét?-néztem kétségbeesetten a nővéremre. Másfél éve találkozott Thorral-még a neve is fura-, azóta mintha kicserélték volna. Nem lett teljesen más ember, de lényegesen felszabadultabb.

-Azért, mert Thor megkért rá. Szeretné, ha a testvére kimozdulna a jól ismert közegéből, kicsit máshogy élhetne-adta elő a sztorit könyörgő tekintettel.

-De ehhez miért kellek pont én?-tekintetem riadt volt, mintha egy farkast eresztenének rá egy nyúlra. Tehát a túlélés esélye nulla. Már a férfiak közelsége is zavarba hoz, lakótársnak pedig felér egy halálos ítélettel. Te jó ég, hiszen nem is ismerem!

-Nyugodj meg, semmi baj nem lesz-a kezét a vállamra téve próbált nyugtatni, kevés sikerrel. Viszont soha nem tudtam nemet mondani egy őrült ötletére sem, ahhoz túlságosan is szeretem.

-Végülis...az idő nagy részében úgyis az egyetemen és az irodában leszek, tehát nem kell vele sok időt eltöltenem. Mennyi ideig lesz itt?-adtam be a derekam, mire Jane a nyakamba ugrott és óriási puszit adott az arcomra.

-Szeretlek, hugi! Szeretlek!-hálálkodott nekem. Nagyon fontos lehet neki ez a dolog, nem utasíthattam el. Talán nem is lesz olyan rossz...
-Én is téged-mosolyodtam el, aztán hirtelen leesett. Hogy én mekkora hülye vagyok!

-Mi a baj? Miért vágsz ilyen képet?
Szenvedő arccal néztem rá, mert ez tényleg halálos ítélet volt számomra!
-Az egyetemen most szünet van...

-Semmi gond, nem lesz semmi baj-simogatta meg az arcom.
-Jó, rendben. De akkor meddig lesz itt?-sóhajtottam.
-Egy-két hónap. Jobb esetben-húzta el a száját.
-Te jóságos Isten-vettem mély levegőt, de nem akartam, hogy Jane-nek bűntudata legyen, ezért halvány mosolyt erőltettem az arcomra.

-Loki nehéz eset, de talán a természeted meg tudja "puhítani", simán jóban lehettek-vont vállat derűs mosollyal az arcán.
-Loki? Előbb Thor, aztán Loki. Kik ezek?-furcsálltam a neveket, persze nem bántó hangnemben, tetszettek a nevek, azok különcsége ellenére.

-Érdekes család az biztos-nevetett fel halkan.
-Miért érzem úgy, hogy valamit eltitkolsz előlem, Jane?-vontam fel a szemöldököm. Én már csak ilyen vagyok, rettentő kíváncsi a dolgok miértjére. Úgy gondolom, így tudok megismerni egy embert teljesen. Ha tudok róla mindent, a jó és rossz dolgokat is. Így elkerülhető a nagy mértékű csalódás. Mert ha valaki, akkor én tudom milyen csalódni. Többet nem szeretnék, emberekben nem.

-Csak nem akarom elmondani a dolgokat, hagyom, hogy majd ő nyíljon meg neked. Nem volt egyszerű az életük, ennyit bizton állíthatok. De aggódnod nem kell, az fix. Nem egy pszichopatát szabadítok rád-mondta, bár az utolsó mondatnál mintha kicsit füllentett volna. Mi a fene?

-Ha te mondod-legyintettem.
-Nem megyünk el egyet kávézni?-vetette fel az ötletet Jane.
-De, mehetünk. Közben mesélj nekem erről a Lokiról, hogy mégis mire számítsak.

3 nappal később

Ma érkezik, ha minden igaz. Az utóbbi pár napban megpróbáltam felkészülni a vendég fogadására. Vettem plusz törülközőket, meg ilyesmik. Biztos, ami tuti még fogkefét is szereztem. Minden nap alapos takarítást végeztem az egész házon. Izgatott voltam, le se tagadhattam. De közben féltem is, hiszen ki tudja, hogyan fog velem viselkedni. Féltem attól is, hogy esetleg vonzódni fogok hozzá...az nem történhet meg! Soha!

Ameddig én a vendégszobát takarítottam ki, ágyneműt húztam, addig Jane bevásárolt nekem vacsorára, mert arra a nagy izgatottságban nem lenne időm.

Itt lesz velem, amikor Thor bemutatja Lokit, de aztán ők lelépnek, és kettesben maradunk. Rettegtem a találkozástól. Vajon mit fog rólam gondolni? Utálni fog? Sértegetni? Bunkó lesz? Mi fog történni?
Az összes hajamat ki tudtam volna tépni szálanként. De inkább csak átöltöztem, hogy legalább a legelső benyomása rólam egy izléses ruha legyen.

Hosszú, hullámos barna hajam kifésültem, egy kis szempillaspirált vittem fel, ajakbalzsamot, majd nyárra hivatkozva egy ujjatlan, fehér-kék szoknyát vettem fel.

Miután Jane visszajött, eltettem a vásárolt termékeket, majd az ujjaimat tördelve vártam. Egy jó tizenöt perc bambulás után (szegény nővérem a falnak beszélt) a csengő hangja szakított ki a gondolataimból. Mintha egy betörőtől félnék, összerezzentem.

Remegő kézzel nyitottam ajtót, ám az ajtóban először csak a szőkeséget pillantottam meg, így az izgatottságom csak tovább fokozódott.

-Thor!-ugrott rá Jane szerelmére, majd egy gyors szájrapuszi után, Thor felém lépett és bátortalanul megölelt. Félénken ugyan, de viszonoztam az ölelését. Kedvelem a nővérem barátját, tejességgel összeillenek, de azért előtte is néha feszengek.

-Köszönöm, hogy elvállaltad, tényleg. Sokat jelent-pillantott rám tengerkék szemeivel a skandináv-beütésű férfi.
-A nővérem vett rá, de szóra sem érdemes-tényleg komolyan gondoltam. Fontos ez nekik, szóval nem okozhatok csalódást.

Aztán megláttam őt.

Ahogy rápillantottan, az egyik félelmem azonnal beigazolódott.