Nem vagyok ártatlan

15. Fejezet

Teljesen lefagytam. Loki olyan hevesen és követelőzően csókolt meg, hogy azt hittem, pocsolyává olvadok a karjaiban.
Erősen, és határozottan tartott, én pedig megadva magamat neki, a karjába simulva viszonoztam a csókot.
Mintha ez sorsszerű lett volna, olyan természetességgel érintjük egymást, és ahogy egyszerre mozdulunk, el sem tudom képzelni a világot nélküle.
Azonban hirtelen a férfi megmerevedik, és sietve megszakítja a csókot.
-A kurva életbe, ezt nem kellett volna! Ne haragudj...-amint ezt kimondta, hátat fordítva nekem besétált.
Ott álltam, őrülten dobogó szívvel, és nem fért a fejembe hogyan juthatott eszébe ilyesmi...
El fog menni, ez már biztos. Loki nem az a fajta, aki beleszeret valakibe, és a kedvéért felborítja az eddigi életét!
Valószínűleg erre ő is rájött, azért hagyott faképnél.
Jobb lesz, ha ezek után elkerüljük egymást.
Miért érzek ennek hatására kinzó ürességet?

Már a szobában állva nézek az apró tükörbe. Ki vagyok pirosodva, a hajam kócosan és vizesen áll, a szemem pedig valósággal csillog.
Halk kopogás hallatszik, én pedig reménkedve kapom fel a fejem, pár perccel ezelőtti elhatározásom ellenére.
Kikerekedik a szemem, mert alig hiszem el, hogy tényleg Loki áll az ajtóban.
-Beszélnünk kell-csukja be maga után az ajtót, de közelebb nem jön, és ez félelemmel tölt el, mert sejtem a szándékát.
-Rendben. Beszéljünk-motyogom remegő hanggal, és megállok előtte.
-Az a csók...hiba volt-számítottam erre, de mégis, ahogyan az ő szájából hallom keserű érzés tölti el a számat.
-Én nem pontosan így gondolom-nézek a szemébe, de ahogy Loki megkeményíti a vonásait, és ellentmondást nem tűrő hanggal megszólal, kicsit meginog az a kevés valahonnan összekapart bátorságom is.
-De nem gondolhatod máshogy! A rohadt életbe, nem kedvelhetsz! Nem tetszhet a csók, nem tetszhet bennem semmi! Az én személyemben nem találsz olyat, akit keresel. Nálam nem találsz szerelmet. Mert nem érzek semmit irántad.
Kíméletlenek ezek a szavak, és rettentően fájnak. Mintha tőrrel szíven szúrtak volna.
-Felejts el engem, mert pár nap és elmegyek.
Loki azzal a hideg, távolságtartó tekintetével azt a rohadt tőrt is megforgatta bennem.
-Loki, én...-olyan határozottan kezdtem el, de nem bírtam folytatni. Mégis mit mondhatnék? Nem tudom megállítani.
A férfi köszönés nélkül szinte kirohant, ezzel szinte megállíthatatlan sírásra késztetni engem.
Hogy lehet az élet ilyen igazságtalan? Éppen végre megcsókolt, aztán kitalálja, hogy hagyjam békén és nem akar tőlem semmit. Nem akarom, hogy ennek így legyen vége! Nem is akarom, hogy vége legyen...
Tehetetlenül ültem az ablaknál, és bámultam kifelé, amikor furcsa mozgolódást láttam odakint.
A szememet összevonva próbáltam koncentrálni, hogy ki van ott, és akkor megláttam Blake-et.
-Mivan?-döbbentem meg, mert úgy tűnt nem egyedül érkezett. Hevesen mutogatott valakiknek, akik kisvártatva meg is jelentek mögötte.
Egy szőke, elegáns hölgy volt, nyomában körülbelül tíz férfival. Akiknél fegyver volt.
A fülemben doboló vérrel szaladtam ki, és szüntelenül csak Thor és a nővérem szobájának ajtaját ütöttem.
-Mi a baj?-nyitott ajtót Jane, én pedig valahogy elhabogtam neki mi a helyzet.
-A fenébe-jelent meg Thor, aki úgy tűnt, ezt az egészet hallotta.
-Mi az?-fordultam oda Janehez, mert Thor elindult feltehetőleg Lokiért.
-Loki miatt vannak itt. Ők voltak azok, akik megfigyelték a házat, ők akarják kicsinálni Lokit.
Épp csak eljutott az agyamig az információ, amikor...berúgták az ajtót.
-Menj be a szobádba!-utasított Jane, de én nem tágítottam. Nem fogom itthagyni!
-Nem.
Eszem ágában sem volt elmenni, de akkor egy hangot hallottam a hátam mögött.
-Elizabeth-sétált el mellettem Loki, és nekem biztonságot adva, testével takart engem-Menj be a szobádba.
Kelletlenül rohantam be a helyiségbe, magamra zárva az ajtót.
Próbáltam hallgatózni, de csak töredékeket sikerült elkapnom, mint például "miattad halt meg a fiam", vagy "szörnyeteg vagy, nincs jogod élni", és hasonlók.
Azt már tudom, mit tett Loki, de szerintem akkor is mániákus dolog, amit ez a nő csinál. Felfoghatatlan, hogy mit érezhet a fia elvesztése miatt, de erre nem a bosszú a megoldás! Azt sem tudom mit akar bevetni egy skandináv isten ellen.
És én meg miért hallgattam Lokira, és maradok ki ebből? A nővérem miért maradhatott lennt? Mi ez az egész?!
Tony, te meg hova tűntél?
Remegő kezekkel tárcsáztam Mr. Starkot, aki kisvártatva fel is vette. Vagyis nem ő, egy kedves női hang szólalt meg a vonal másik felén:
-Helló, Ön a milliárdos és beképzelt Tony Starkot hívta, aki sajnos most nem elérhe...
-Figyeljen! Nem érdekel, mit csinál éppen, azonnal ide kell jönnie! Mert itt vannak, és-nyeltem egy nagyot, de befejezni már nem tudtam, mert a földszintről egy pisztoly fülsüketítően hallatszott fel. Bennem megrekedt a levegő, és teljesen bepánikoltam.
A hívást azonnal bontottam, villámgyorsan pattantam fel, hogy az ajtót feltépve a nappaliba fussak. Ahol éppen valaki összerogyott.
-Neeee!-sikoltottam fel, és hisztérikus zokogásban kitörve Loki mellé térdeltem.
A pisztoly csak elterelés volt, Jane lába előtt a padlóba fúródott. Nem tudom mit tettek vele, de határozottan nem nézett ki jól.
-Elizabeth-fogta meg a kezem, és a szemembe nézve melegen elmosolyodott.-Tetszett az a csók.
-Azt hittem, nem érdekellek-szipogtam, és közben fél szemmel figyeltem, ahogy Thor, és a közben Vasember páncéljával megérkezett Tony lefogják a nőt és bandáját. Gyilkosok!
-Hát...hazudtam. Abban elég jó vagyok, nem?-vigyorodott el, de közben fájdalmas grimaszba torzult az arca. Elmosolyodtam, viszont a könnyeim megállíthatatlanul folytak.-Csak meg akartalak védeni. Részben magamtól. Sajnálom, amiket ma mondtam. Hiba volt a részemről.
Nehézkesen beszélt, látszott rajta, hogy nem bírja már sokáig. Nem akartam, hogy elmenjen! Szorítottam a kezét, és a vállába fúrva az arcom próbáltam nem megfulladni a könnyektől.
-Elizabeth...semmi baj. Gyere ide, hadd mondjak valamit!-suttogta, én pedig közelebb hajoltam hozzá.
Nem tudta azonnal folytatni, vért köhögött fel. Mit csináltak vele?
-Ne menj el!-zokogtam fel, de Loki erőtlenül csak csitított.
-Visszajövök-súgta a fülembe, majd a fejét teljesen a padlóra téve behunyta a szemét.