Nem vagyok ártatlan

6. Fejezet

Amikor Elizabeth femenekült a szobájába, utána akartam menni, de aztán az egóm nem hagyta.

Van valami különleges, szinte boszorkányos ebben a lányban. Mintha lenne egy olyan képessége, hogy magára vonzza a tekintetem. Vajon van barátja? Randizik valakivel? Miért érdekel ez engem annyira? Azt csinál, amit akar, nem fogok hanyattesni egy csinos arctól, nem az én stílusom.

De a lány nem egyszerűen csinos, igézően gyönyörű, és ez fogja a vesztemet okozni.

Nem törődhetek egy egyszerű halandóval, mert én egy isten vagyok. Loki vagyok. Született hazudozó, és megrögzött hatalommániás. Nem puhulhatok el, oda lenne a hírnevem!

Egy fél órával később nekiálltam a konyhában bénázni, mert egyszerűen éhes voltam, Lizbethet pedig inkább békén hagytam, pedig kíváncsi voltam mi történt vele, amiért ennyire kiborult. Érzékeny lány, ez nem kérdéses.

Túlságosan törékeny, ha merészebb lenne, nem félnék vele ágyba bújni, de így...túl kockázatos.

Ha úgy kellene ezt a csillapíthatatlan vágyamat orvosolnom, hogy lefekszem valakivel, akkor állok elébe. Rengeteg egyéjszakás kalandom volt már, a nők mindig a lábam előtt hevertek, ameddig meg nem ismertek.

Egy Elizabeth kaliberű lánnyal nem szerencsés kezdeni, ha olyan az ember, mint én. Nem tudnám szeretni őt. Vagy csak félek? Inkább nem akarom megtudni.

Hirtelen Lizbeth hangja ütötte meg a fülem.

-Mit csinálsz?-kíváncsiskodva jött közelebb, nem túl magabiztosan. Mintha a közelségemtől megégetné magát. Jól jön a távolságtartása, legalább lesz annyi fegyelem bennem, hogy ne támadjam le itt és most.

Felvontam a szemöldököm, és válaszoltam:
-Éhes voltam, és te mivel éppen durcás hercegnőt játszottál, gondoltam megoldom én magam-már megint ez a lekezelő viselkedés.

Akaratlanul is ellököm magamtól Elizabethet, mert tisztában vagyok vele, hogy ez így a helyes.

Lizbeth ártatlan tekintete megváltozott, kijelentésemre elöntötte a méreg, és kissé indulatos hangon kifakadt.

A szóváltásunk után kicsit visszavonultam, és csendben hagytam, hogy Elizabeth ténykedjen a konyhában.

A szememet nem tudtam róla levenni, ahogy a csinos munkaruhát levéve egy trikót, és egy lábai formáját kiemelő rövidnadrágot vett fel. A haja kontyba volt fogva, de néhány babahajszál megszökött és önálló életre kelve bosszantották őt.

Annyira próbálok küzdeni, hogy ugyanaz az ember-bocsánat, istenség-maradjak, aki eddig, de kezdem azt hinni, hogy elvesztem a csatát.

Az imént Elizabeth végre bátrabban is fel mert szólalni, ez tetszett nekem. Nem tudom, milyen apropók voltak a lány életében, amik ilyenné tették, de rettentően kíváncsivá tesz. Az ablakon besütő délutáni napfény játszott a bútorokon, és meg-megcsillant Elizabeth haján.

Aztán egy hangos sistergést hallva feleszméltem a bámulásból.

Elizabeth ott állt, kezén és mellkasán forró olaj. Leblokkolt, de arca fájdalmas grimaszba torzult.

A védelmező ösztönöm azonnal kapcsolt és a széket felborítva siettem oda, hogy a csap felé terelgessem Lizbethet.

A csapot megnyitottam, s hideg víz alá rejtettem megégett kezét. Ahogy ezt a mozdulatot végeztem, a mellkasom szorosan a lányhoz préselődött, éreztem szapora szívverését, hallottam gyors légzését.

Fél percig engedtem rá a vizet, és utána gyengéden magam felé fordítottam.

-Jól vagy?-néztem a szemébe. Kicsit bekönnyezett, de szerencsére nem sírt. Ez remélem azt jelentheti, hogy annyira nem sérült meg.

-Igen, én csak...-csuklott el a hangja.-Ma nekem semmi nem jön össze!
Folyni kezdtek a könnyei, de ő minduntalan törölte le magáról azokat erőszakosan.

Valamiféle gonosz démon üzhet tréfát velem, mert mintha valaki megszállt volna, finoman megsimítottam Elizabeth vállát.

-Ez nem tragédia. Állást is találsz, hamar, majd meglátod!-azok a seggfejek a vezetőségben nem értékelnek téged, folytattam magamban a mondatot. Ez nevetséges! Mióta vagyok ilyen érzelgős?!

Ez a nőszemély boszorkány lehet csak, semmi más.

Menekülnöm kell előle, ha nem akarom, hogy teljesen kifordítson önmagamból. Úgy éreztem magam, mint egy súlyos pszichiátriai eset. A skizofrénia egyértelmű jeleit mutattam. Kezdek megőrülni, effelől nincs kétségem.

-Remélem igazad van-vont vállat, már kissé megnyugodva.-Tudom, hogy hülye ötlet, de segítesz befejezni a kaját? Most esküszöm nem égetem el magam!
-Hát remélem is...Nem akarlak orvoshoz cipelni-forgattam a szemem halványan mosolyogva.

Ahogy csináltuk az egyértelműen mű kaját, csak néhányszor szóltunk egymáshoz. De pont jó volt ez így.

Az evés befejeztével elment fürdeni, utána pedig én is. Jó érzés volt a forró zuhany, kicsit össze tudtam szedni a gondolataimat.

A hajam kezdett kissé ápolatlan lenni, valami szert kerestem rá, hogy megmoshassam. Az első műanyag flakon, ami a kezembe került, virágokkal és fákkal volt díszítve.

-Jó lesz ez-motyogtam magam elé, majd a tenyerembe nyomtam és felkentem a vizes hajamra.

Miután végeztem, és felvettem az alvós ruhául szolgáló pólót és nadrágot, gondoltam lemegyek a nappaliba tvt nézni, úgysincs jobb dolgom.

Viszont odalent társaságom akadt. Elizabeth ült a képernyő előtt, és unottan kapcsolgatott a csatornák közt. Egy ismerős képkocka tárult a szemem elé: Harry Potter!

-Itt állj meg, ez jó lesz!-ültem le mellé, és láthatóan Elizabethre a frászt hoztam.

-Jézusom, nagyon megijedtem-masszírozta meg az orrnyergét, aztán kényelmesen elhelyezkedve hagyta, hogy nézzem a filmet.

-Mikor találtad te ezt meg?-kérdezte bizalmasan felém fordulva.
-Ma délután, és egészen bejött-piszkáltam a hajam.

Ijesztően közel ültem hozzá, és nyilvánvalóan valamilyen szagot áraszthattam, mivel a lány mélyeket szippantott a levegőbe.

-Neked ilyen az illatod?-kérdezte, majd a hajamba szagolt.
-Mi van a hajammal?-néztem rá kétkedve.
-Te használtál valamit rá? Mert...ismerős az illata.
-Találtam valamit a zuhanyzóban, miért?-nem értettem, hogy mi olyan furcsa neki. Elizabeth szája megremegett, és derűs mosolyra húzta az ajkát.
-Az az én hibiszkuszos testápolóm, nem a hajadon kell használni-támasztotta meg tenyerével az állát.

Hirtelen az én arcomra is mosoly szökött, amit nem tudtam mire vélni.

Valóban egy francos boszorkány...

De akkor miért akarom megcsókolni?