Nem vagyok ártatlan

13. Fejezet

Annyira gyorsan történt ez az egész, betörtek, valakik ki akarják nyírni Lokit, Vasember a házamban van őrület, hogy nem is tudtam rendesen feldolgozni, hogy Loki megölelt.

Ahogy felidéztem magamban, a szívverésem felgyorsult, és görcsbe rándult a gyomrom.

Arról meg már ne is beszéljünk, hogy egymás mellett aludtunk!

Már javában felkelt a nap, amikor felébredtem. Loki mellettem még nagyban aludt, szorosan hozzám préselődve.

Nem álltam le nézni, mert az nagyon creepy lenne, és én nem akarok Loki-megszállottként viselkedni. Nem is kéne vele sehogysem viselkednem, ha jót akarok magamnak.

Viszont...kicsit mazochista vagyok a jelek szerint.

Lemondóan megráztam a fejem, és felkelve megnyújtóztattam a végtagjaimat.

-Jól aludtál?-hallottam meg egy hangot a lépcsőről. Tony Stark lépdelt lefelé, kissé összekócolódott hajjal.
-I...igen-nedvesítettem be az alsó ajkamat, miközben zavartan a fülem mögé tűrtem egy hajtincset.
-Köszönöm-tettem hozzá, már szinte suttogva.

Elizabeth, állítsál már magadon!
Fortyogtam magamban, mert nem bírtam elhinni, hogy már megint kezdődik a szokásos, férfiak előtti viselkedésem.

Hangos kopogás jött az ajtó felől, mire mindketten odakaptuk a fejünket.

Már éppen indultam, de Tony megelőzött és ő ment ajtót nyitni.

-Helló, Stark-hallottam meg egy nagyon is ismerős, mély hangot. A szememet lehunytam, mert tudtam, ha mindketten itt vannak, tényleg nem eshet semmi bántódásom.

-Hol a húgom?-Jane kissé ideges hangja fülsüketítően hatott a csendes kertváros vasárnap délelőtti nyugodtságával szemben.

Jól ismertem már ezt a hangszintet.

Szinte teljes életnagyságban láttam magam előtt a nővérem kissé összeráncolt szemöldökét, szelíd szemeit, és a dactól vékonyra préselt ajkait.

A haja valószínűleg most is tökéletesen áll, ez az egyetlen dolog, amit mindig is irigyeltem tőle. Akármilyen helyzet is volt, a frizurája makulátlanul csillogott.

-Itt van, minden rendben vele-mutatott rám, és Jane azonnal berobogott az ajtón.
Arca kipirult volt, kissé nyúzott, és azonnal szoros ölelésébe zárt.

-Ugye jól vagy?-simogatta meg a hátam, én pedig mélyen beszívtam a haja illatát.
-Teljesen jól vagyok-hunytam le a szemem, és mostmár tényleg nem éreztem annyira súlyosnak a történteket, mint eddig. A nővérem itt volt, és ez pont elég. Olyan megnyugtató volt a közelsége, mert tudtam, hogy rá mindig számíthatok.

-Annyira aggódtam érted-tolt el magától egy kicsit. A két nagy, mogyoróbarna szeme könnytől csillogott.

-Sajnálom, hogy aggódtál értem-húztam el a szám, aztán a zavartan a zoknimat nézve folytattam a gondolatmenetem.-Igazán nem kellett volna. Loki nem hagyta, hogy bajom essen

Halvány mosolyomból, és rózsaszínre vált arcomból hamar leszűrte a lényget. Kicsit kétkedve nézett Loki felé, de aztán megajándékozott egy igazi "ohhh, vagy úgy" vigyorral.

-Örülök, hogy nem esett bajod-jött oda Thor is, aki eddig Tonyval beszélgetett valamiről elmélyülten. Hálás mosollyal és egy halk "köszi"-vel ajándékoztam meg, mire ő izgatottan összecsapta tenyerét.

-Ideje felébreszteni az öcsémet-indult el a még mindig mélyen alvó testvére felé.

Minden személyes terét megszüntetve hajolt oda Lokihoz, és azzal szórakozott, hogy a száját és szemét nyitogatja, egyelőre sikertelenül.

Jane-el elborzadva figyeltük, amint a szőkeség szórakozott, fehér fogsorát feltáró vigyorral piszkálja Lokit.

Hirtelen felkiáltott, mire testvére úgy riadt fel álmából, mintha legalább bomba robbant volna mellette.

Thor jóízűen kacagott öccse ijedt és álmos tekintetén, de Loki csak morcosan ráncolta a szemöldökét.

-Jó reggelt-sétáltam közelebb, fogalmam sincs miért. Jó, de, pontosan tudom. Egy kicsit szerelmes idióta lettem. De csak egy icipicit.

A fekete hajú istenség minden vendégen végigfutatta a tekintetét, aztán mélyen a szemembe nézett.

-Jól vagy?-kérdezte, ezzel ő volt a nagyon sokadik érdeklődő.
-Igen-adtam a szűkszavú választ, megvakarva a homlokomat.

Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de mintha csak egy pillanat lett volna. Már egy autóban ültem, egyre csak távolodva az otthonomtól.

Mielőtt még ez megtörtént, Tony egy papírra leírta nekünk-hogy még véletlenül se hallja senki-, hogy hová fogunk menni.

Jane segített összepakolni, Mr. Stark még a házam eladására is rávett.

Nem mondom, vérzett a szívem, amikor végül rábólintottam az ajánlatra.

Csak két hétre való ruhát tettünk el, a többit már a költöztetőkkel oldjuk meg.

Úgy tervezem, miután ez az egész lemegy, a nővéremhez költözök, és befejezem az egyetemet.

-Elizabeth? Figyelsz te rám?-legyezett kezével az arcom előtt Loki.
-Tessék? Jajj, bocsi. Elgondolkodtam-húztam el a szám kínosan mosolyogva.

-Éppen bocsánatot kértem, hogy ilyen helyzetbe kerültél miattam, de hát te ezt sem tudod értékelni-tette a szívéhez tenyerét drámaian a férfi, mire halkan felnevettem.

Az autó nagyon gyorsan ment, de így is úgy éreztem, mintha túl lassan haladnánk.

A kimerültségtől már égett a szemem, de úgy láttam, mindenki így érez, egyre csak szemeket dörzsölgető ujjakat láttam.

-Pontosan hová is megyünk?-tudakoltam meg, mert eddig csak annyit tudtam, hogy "biztonságos helyre".
-Hozzám-kanyarodott éppen a sofőr, aki történetesen Tony volt.

-Oh-csak ennyit tudtam magamból kicsikarni, inkább ismét csak hátradőltem, és a gondolataimba merülve vártam, hogy megérkezzünk.

Végre valahára leparkoltunk egy erdő széli, viszonylag nagy faház előtt.

-Ez egy úgynevezett menedék. Nem az én stílusomra van alakítva teljesen, de erre az esetre most megteszi. Menjetek csak be, és osszátok el a szobákat-tárta szét a karját, napszemüvegében feszítve.

Olyan lazán kezelte ezt az egész "költözzetek hozzám, mert miért ne?"-dolgot, hogy nem akartam kínosan feszengve hálálkodni.

Nem szoktam meg, hogy valaki csak úgy befogadjon a lakásába! Jó, ez nem az elsődleges otthona, de mégiscsak a milliárdos tulajdonában áll!

-A bátyámnak is muszáj idejönnie?-fakadt ki szenvedő grimaszt mutatva Loki.
-Direkt csak miattad kértem meg erre-mosolygott negédesen Tony. Hanghordozása valamiféle felsőbbrendűséget hordozott, nem rejtette véka alá, mennyire el van telve saját magától.

A mellettem álló skandináv istent sem kellett félteni, azonnal visszaszólt valamit.

És ez így folytatódott, bosszantóan sokáig.

Egy idő után Thor-ékkal inkább elindultuk magunk felfedezni a házat.

Hamar megvoltunk a szobaelosztással, öt perc múlva már az ágyon fekve pihentettem a szemeim.

Már majdnem elaludtam, amikor kopogtak a szobám ajtaján.

-Igen?-támaszkodtam meg az alkaromon, felemelve a fejem.
Loki fekete tincseit egyből ki is szúrtam, a férfi lazán nekitámaszkodott az ajtófélfának.

-Nem húzunk el bevásárolni? Stark finoman utalt rá, hogy takarodjak, mert rohadtul elege van belőlem. És egyedül nem olyan jó buli "eltakarodni"-jelentette ki, kezét zsebrevágva, a "finoman" szót enyhe iróniával kimondva.

-Persze, mehetünk-bólintottam zavartan, és felpattanva követtem Lokit.