Zenesuli / Javítás alatt /

19. rész

Az óráink után Nicollal bementünk a zeneterembe, mert már nem tudtam már tovább visszatartani a sírást.

- Mond már mi van? Összevesztetek?húzta volna össze az ajtót mikor megjelent Helen.

- Hahó, mi van itt? - dugta be a fejét.

- Helena gyere, gyere már be. - mondta Nic.

- Jól van jövök már. Mi történt? -húzta össze a kéz ajtót.

- Andrewal szakítottunk. - szipogtam.

- Most csak viccelsz ugye? - kérdezte Nicole úgy mintha csak szórakoznék.

- Azt mondta tudja, hogy kaptam Alextől ajándékot és megtiltja, hogy bármit is elfogadja tőle. Meg hogy talán elhamarkodtuk a dolgot.- hadartam gyorsan.

- Minek néz téged ez? Valami kiskurvának? - akadt ki teljesen Nicole és ő már egyáltalán nem foglalkozott a szép kifejezésekkel. - Remélem legalább elküldted a picsába. Mert ugye elküldted? - nézett rám kérdőn.

- Minek nézel Nico? Persze, hogy elküldtem a francba. Mondtam neki, hogy soha többet ne szóljon hozzám. Viszont ha csak két napig is voltunk együtt sok minden történt az elmúlt fél évben is ami nagyon fáj most. - szipogtam.

- Elmúlik. - karolt át Helen. - Nem mondom, hogy hamar de elfog. Ha pedig idejönne megmondjuk neki, menjen innen és nem beszélhet veled.

Ahogy viszont Helena ezt kimondta kopogtak. Én gyorsan beugrottam a nagy fekete zongora mögé.

- Sziasztok lányok! - köszönt az illető akit a hangjáról bárhol felismertem volna. Zack volt az. - Csak előző órába itt csináltam egy interjút a dolgozatomhoz és kéne a füzetem. - mutatott a Nicole háta mögött álló asztalon lévő kis noteszre.

- Tessék! - nyomta a fiú kezébe Nic, jelezve, hogy ha nincs már dolga elmehetne. Mivel azonban Zack megtorpant Nico kénytelen volt rákérdezni.

- Szeretnél még valamit?

- Nem tudjátok hol van Jessica? Úgy tudom az osztálytársatok. - kérdezte meg ezzel teljesen meghökkentve minket. Főleg a barátnőimet.

Helen aki legelöször kapcsolt észrevétlenül rám nézett a zongora mögé mire én megráztam a fejemet.

- Nem, nem tudjuk. - vágta rá az elég egyértelmű fejrázásom után.

- Azért köszi. - mondta semleges hanglejtéssel, majd távozott én pedig kibújtam a zongora mögül.

- Te Jess ez nem a csávó aki útbaigazíott minket az évnyitón? - kérdezett rá Nicole.

- De. Mért?

- Miért keresett? - érdeklődött tovább.

- Múltkor mikor te koncerten voltál Jackkel , Helen te pedig Liammel valami múzeumba lementem olvasni és leült mellém beszélgetni. Kedves srác. Csomót dumáltunk.. - fejtettem ki bővebben a sztorit.

- Na végre újra mosolyogsz. - örömködött Helen.

- Hát így visszanézve addig jó is volt a még utána nem futottam össze azzal az emberrel akinek a nevét nem mondjuk ki. - kezdettel megint könnyes lenni a szemem.

- Na jó. Ez így nem lesz jobb. Gyere! - fogta meg a kezemet Nicole és Helenával együtt kivonszotak a zeneteremből fel a szobámba.

- Szeretnéd, hogy ittmaradjuk és nézzünk valami filmet vagy inkább aludnál? - kérdezte Helen.

- Mindjárt leragadnak a szemeim csajok. - ásítottam eggyet, de köszönöm, hogy így melettem vagytok és nem félek ha a világ legjobb barátnői itt vannak velem.