Zenesuli / Javítás alatt /

25. rész

Amikor beléptünk a szobába az osztályfőnökünk nagyon bele volt mélyedve, valaminek az írásába.

- Jó napot Mrs. Shelly! - köszöntünk.

- Sziasztok lányok! Mit szeretnétek? - kérdezte a maga szokásos kedvességével. - Most nincs túl sok időm, mert még össze kell állítanom a koncert sorrendjét. És még vagy ezermillió másik dolgom van.

- Hát akkor nem is zavarunk. Majd visszajövünk késsöbb. - mentem volna ki gyorsan az ajtón, de Nicole visszahúzott.

- Nem, nem, nem. Igazából csak egy perc az egész tanárnő. Jessica azt szeretné csak félt megkérdezni, hogy van még egy remek dala ami nagyon jól elindithatná az előadást. - mondta el helyettem Nic az ötletét.

- De természetesen megértjük ha nem fér bele.- tartottam még mindig a tanárunk reakciójától.

- Ez igazán remek. Kicsit voltak kétségeim Jessica a önbizalmatlanságod miatt még év elején, de azóta rengeteget fejlődtél ebben a félévben. Nagyon büszke lehetsz magadra. Természetesen az összes osztálytársaddal egyetemben. Ezért úgy gondolom, ha neked nem okoz problémát és úgy érzed elbirod még ezt akkor hajrá. Megengedem. - mondta el véleményét a tanárnő.

- Nagyon köszönjük.- nyögtem ki végül két szót kábulatomban.

- Nagyon szivesen. Mostpedig menjetek pihenni. Holnap nagy nap lesz. - mondta azzal már mélyedt is vola újra bele a papirmunkába, de úgy éreztem muszáj elmondanom Mrs. Shellynek, hogy ez az ő érdeme is nagyrészt.

- Tudja tanárnő ez elég nagyrészben az ön érdeme is. Hiszen mindenkivel külön foglalkozik. Ha látja valakin, hogy valami nem megy neki külön órákon foglalkozik vele. Képzi a hangunkat. Nagyon szeretnénk valamivel meghálálni önnek ezt. Úgyhogy ha végzett az előadás sorrendel mi szivesen kiosztjuk őket akiknek kell. Maga pedig csinálhatna mást.- fordultam meg mielött kimentünk volna az ajtón és ajánlottam fel azt ami eszembe jutott.

- Megköszönném. De nem bízhatom rátok. Ez az én feladatom lányok.

- Ha nem bízik bennünk nyomtasson ki még egy pluszt ami magánál lesz. És meglátja nem fogjuk átírni. Ha esetleg ebben nem bízik. - ajánlotta Helen.

- Nem butáskodjatok már.Rátok merem bízni. Bízok bennetek. Tessék. - nyújtotta át nekünk a lapokat. - Csak vicceltem. Itt van egy cetli. Nekik kell átadni még az osztálytársaitokon kívül és még a maradékot tűzzétek ki az aulába és a fontosabb helyekre kérlek.

- Köszönjük Mrs. Shelly. - mondtuk egyszerre és kiszaladtunk a szobából.

Végigfutottunk a folyósónkon és mindenkinek az ajtaja alatt becsúsztattunk egy egy lapot. Aztán mentünk tovább a kis lapra felírt emberekhez.

- Szerintem először menjünk és Zacknek adjuk be. Mert tudom hol van a szobája. - mondtam a lányoknak.

- Oké. - válaszoltak úgy mintha nem is tudom mit mondtam volna amiből rögtön levágtam mire is gondolnak.

- Csak barátok vagyunk. - tettem a szívemre a kezemet.

- És ezt ő is így gondolja Jess? - kérdezte Helen.

- Hát persze! - röhögtem el magamat kínomban.

- Akkor jó. Menjünk. - mondta Nicole és elindultunk.

Nagyon furának találtam őket ma. Különösen ezután a kérdésük után. Mondtam is magamnak még egy furcsaság és az elven megingathatatlan lesz.
Miután Zacknek is becsúsztattunk az ajtaja alatt a műsorsorrendet elindultunk megkeresni azokat az embereket akiket nem ismertünk. Végül pedig kitüzögettük a maradékot a suli legforgalmasabb helyeire. Ahol mindenki megfordul.