Zenesuli / Javítás alatt /

5. rész

Reggel nagyon korán ébredtem ugyanis még csak az ébresztő se szólalt meg. Nem tudom mért de rögtön felületem és a vendégágyra pillantottam, hogy meggyőződtek a tegnapit nemcsak álmodtam.

- Andrew már rég visszament a szobájába Jessica szedd már össze magadat. - mondogattam halkan magamnak.

Mivel viszaaludnom már nem sikerült csak feküdtem az ágyon és elemeztem a tegnap történteket.

Lehet, hogy teljesen igaza van Nicolnak? Túlreagálom az egészet? Bár hétfőn reggelinél ő is visszaszólt neki. Jó mondjuk akkor tényleg elég taplón viselkedett. Azóta meg kedves és rendes olyan barátságos. Ahogy pedig énekel hát az elképesztő. Látszik élvezi és szereti is amit csinál. Nem mintha én nem, mert nyilván nekem is az életem a zene. - ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben mikor megszólalt az ébresztő ami jelezte a felkelés idejét.

Kikeltem az ágyból utána a fürdőbe csoszogtam ott arcot mostam és lefürödtem. Majd ismét a szekrényemhez mentem ahol most egy pulcsi farmer kombinációt vettem ki és felöltöztem a cipőm felhúzása után pedig a folyósóra kilépve bekopogtam Nicolhoz. Most minden fordítva történt mint másnap reggel. Én vártam a barátnőmre, hogy végre kijöjjön mert már elég éhes voltam.
Miután Nico is méltóztatott kilépni a szobaajtaján elindultunk az étkezőbe és közben összefutottunk Jackkel és Andrewal a folyósón aki rám kacsintott.

- Ez meg mégis mi volt? - kérdezte Nicole gyanakvóan.

- Semmi. - válaszoltam egyszerűen.

- Jelzem, hogy a látásom még mindig tökéletes.

- Jó van. Elöbb választunk reggelit üljünk le és elmondom. - adtam be a derekamat, bár így is úgy is elmondtam volna neki.

Miután leültünk, de most nem ahhoz az asztalhoz ahol az osztályunkat többi tagja foglalt helyet elkezdtem elmesélni neki a történteket.

- Csajszi neked most komolyan ott aludt Andrew Fox a szobádba?- akadt ki a barátnőm félhangosan.

- Légyszi még hangosabban, hogy a konyhásnéni is meghallja. - mondtam.

- Ez nagyon durva. - vette halkabbra a figurát.

- Nekem mondod? Mert szerintem nekem sokkal kellemetlenebb volt.

- Bepróbalkozott? - érdeklődött tovább.

- Igen. De nem hagytam.

- Mért nem biztos rendes fiú. - mosolyott fintorogva Nico.

- Efelől nincs kétségem. - ironizáltam.

- Amúgy komolyan adhatnál neki esélyt. - próbált meggyőzni.

- Te meg adhatnál egy esélyt a csukott szájjal való evésnek. - viccelődtem.

- Igaz bocs. De akkor is.

- Majd meglátjuk.

Reggelink elfogyasztása után az osztályunk felé sétálva ismét Andrewba botlottunk aki a teremből fordult ki.

- Én bemegyek gyere majd. - mondta a barátnőm azzal otthagyott. ( Köszi Nicole és is szeretlek)

- Szia. - köszöntem.

- Hali! Köszönöm, hogy segítettél tegnap. - mondta kedvesen azzal a félmosollyal az arcán majd a hajába túrt.

- Nincs mit.

- Ma is találkozunk? - kérdezte, ami meglepett mert tegnap letiztáztuk mikor is ülünk össze legközelebb.

- Majd csütörtökön.- emlékeztettem.

- Van valami programod ma délután? - kérdezősködött tovább.

- Éppenséggel pont van. Abivel, Helennel és Nicollal megyek a városba. Mért?

- Ja semmi. Csak érdeklődtem. - válaszolta, de láttam az arcán a csalódottságot.

- Oké. Akkor bennt. - intettem azzal bementem a terembe és lehuppantam a barátnőm mellé.

- Na mit akart? - faggatott.

- Csak megköszönte, hogy segítettem neki tegnap és megkérdezte mit csinálok ma, erre mondtam veletek leszek.

- Még szép. Na és mit csinálunk délután a központba? - jött oda hozzánk Abi és Helen.

- Elmehetnénk venni egy két pólót vagy nadrágot meg készíthetnénk jó kis fotókat is. - ajálkozott Abigail.

- Ez egy jó ötlet. Jessnek úgyis kell pár új ruha, hogy meghódítsa Andrewt.- viccelődött Nicol.

- Micsoda? - csodálkozott el a két lány egyszerre, ekkor azonban becsöngettek és már nem volt időm elmesélni az első estétől kezdve itt a suliban mindent.

- Erre még visszatérünk! - szólt vissza Helena mikor már a padjukhoz sétáltak.

A szerdai első óránk biológia volt. Mit ne mondjak a tanár úrnak finom érzéke volt beletaposni a lelki világunkba. Főleg a fiúkéba mikor elsütöttek egy-két jóízű poént. A tanárt egyébként Mr. George-nak hívták, de mi csak úgy neveztük skorpió.
Az órák ma valahogy hiperlassúsággal teltek főleg úgy, hogy az egyetlen zenével foglalkozó óra az a tánc volt a tesi helyett. Amit Mr. és Mrs. Notredam tartott.
Suli után az ebédlőben az egész osztály együtt ült. Mindenki jól kijött szinte mindenkivel kivéve azzal a lány csapattal az osztályból akik végig Foxnak tették a szépet. Ami bevallom egy kicsit zavart.
Ebéd után a lányokkal úgy ahogy megbeszéltük elmentünk a belvárosba, ott pedig egy nagy bevásárlóközponba ahol éppen leárazás volt. Én vettem magamnak egy sötétkék farmert és egy hosszú és egy rövid ujjú feliratos pólót. Közben pedig elmeséltem a kettő lánynak mi is ez az egész Andrew-s dolog.
A boltból kilépve meghallottuk az egyik kedvenc számunkat is a rádióban amire rögtön el is kezdtünk énekelni. Miután pedig a szám véget ért azt vettem észre, hogy egy csomó ember áll körülöttünk és minket tapsolnak. Erre mi persze mit is csinálhattunk volna megköszöntük és nevetve felszaladtunk az egyik mozgólépcsőre. Mikor már kint voltunk a szabad levegőn, utána már csak boldogan vettük az irányt a kollégium felé vezető útra.

Majd mikor beértünk ki ki ment a maga szobájába. Amint belêptem az ajtómon a vacsora már oda volt készítve egy tálcán a kis asztalra. Viszont mivel egyáltalán nem volt kedvem megenni csak a minihűtőbe raktam be. 18:23- lévén jobbnak láttam elmenni fürdeni és lefeküdni valaki azonban megzavarta ezt a folyamatot. Éppen zuhanyzáshoz gyorsan kontyba tettem a hajamat mikor meghallottam a kopogást az ajtómon. Majd elmentem kinyitni. Az ajtóban pedig Andrew állt.

- Hali! Mit szeretnél? - tértem rögtön a lényegre.

- Szia! Jó volt a soppingolás? - kérdezte.

- Őöö.. Igen? - haboztam.

- Ez nem volt túl őszinte.

- Talán mert a kérdés volt fura.

- Mi? Én csak kérdeztem.

- Én sem kérdezgetem mit csinaltál egész délután a barátaiddal. Nem tartozom elszámolással. Most pedig bocs de fáradt vagyok. Jó éjt! - mondtam azzal becsuktam az ajtót, viszont utána le us rogytam az ajtón végigcsúsztatva a hátamat és az ajtónak döntöttem a fejemet.

Lezuhanyoztam fogatmostam és lefeküdtem mikor eszembe jutott, hogy a villanyt elfelejtettem lekapcsolni. Nagy nehezen újra felkeltem és lekapcsoltam majd visszafeküdtem. Elaludni azonban nem igen sikerült így a gondolataimba a mélyetem.

Lehet, hogy túlreagáltam pedig Andrew csak kedves akart lenni, nem tudom. Mindig kedves velem állandóan a közelemben van. Talán Nicolnak igaza van. Tényleg csak nem akarom észrevenni az egyértelműt.
Ezen a dolgon gondolkodva eszembe jutott egy két sor is egy esetlegesen új dalhoz amit gyorsan le is jegyeztem.

Megfesthetjük a lelkünket színekkel
Repülhetünk anélkül, hogy szárnyaink lennének
Légy a szövege a dalomnak és zárj a hangodba.

Miután ezt leírtam a fáradtság már túl nagy volt amelyet le tudtam volna küzdeni és lassan lehunytam a szememet.