Zenesuli / Javítás alatt /

16. rész

Miután megebédeltem, feltűnés nélkül kisurrantam a még mindig étkező barátaim elől és futó lépésben mentem ki az udvar egyik eldugott kis sarkába ahol Andrew már a falnak dőlve várt rám. Mikor pedig meglátott mosolyogva nézett rám és egy percre sem engedte el a tekintetemet.
Mikor odaértem akkor pedig csak átöleltük egymást és letelepedtünk az egyik ott lévő padra, ami most nem volt tiszta hó ugyanis már két napja nem esett.

- Hát, szia! - mondtam neki kicsit zavarodottan és a cipőm orrát bámultam. Viszont Andrew ezt egy percig sem tűrte és a kezével felemelte a fejemet, hogy pontosan a szemébe tudjak nézni.

- Szia! Tudod már azt hittem sose érsz ide. Nem tanácsos ám, elkésni az első randiról. - viccelődött.

- Ez lenne az első? - fintorogtam eggyet, mire elnevette magát.- De most komolyan?

- Szerintem az első az volt amikor először talákoztunk.

- Egész biztosan. Az a pár mondat aznap este tényleg mindent elárult nekem. - mondtam mosolyogva.

- Nekem az első nap a suliban árult el mindent. Meg az együtt töltött spanyol órák. - avatott be a saját nézőpontjába a fiú.

- Fontosabb dolgokról kéne beszélgetünk, nem gondolod? - kérdeztem meg végül, ugyanis iszonyatosan zavarban voltam és nem tudtam feloldódnj Andrew poénjaitól sem amíg ki nem mondjuk végre mi lesz ezek után.

- Beszéljünk. - nézett mélyen a szemembe.

- Bocsi, de nagyon parázok attól, hogy mi is lesz most. - mondtam ki végre, mert már nem bírtam tovább és mivel még sose volt barátom nemigazán tudtam mit kell ilyenkor satöbbi. Mégcsak nem is olvastam ilyen jellegű tinimagazinokat se mint Lilyék.

- Mitől félsz Jess? Hogy igen vagy, hogy nem?

- Tényleg csak ez a két lehetőség van?

- Ha nem akarsz nyitott kapcsolatot akkor igen. - viccelődött a mellettem ülő fiú, hogy kicsit oldja a hangulatot ahol nekem is megtört a jég.

- Vicces.

- Tehát akkor Jessica Fills...- kezdett bele a mondatába. - Te és én, igen vagy nem?

- Biztos, hogy ez még kérdés Andrew?- kérdeztem vissza mire közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.

- Gyere mutatok valamit! Ez tetszeni fog. Fogta meg a kezemet és húzva engem maga után elkezdett futni be az épületbe.

Andrew levezetett egy alaksorba ahol egy terembe vezetett be. De elötte betakartam a szememet.

- Hol vagyunk? - kérdeztem egy kicsit megszeppenve ugyanis mikor a fiú levette a kezét a szememről a szobában teljesen sötét volt.

- Mindjárt meglátod. Egy percre még csukd be a szemed kérlek. - mondta teljesen nyugodtan, én pedig lecsuktam a szememet.

Halottam, ahogy kotorászik. Letett valamit a földre és elvett még valamit a másik sarokból. Majd újra megszólalt...

- Kinyithatod! - mikor kinyitottam a szememet a fény csak úgy beleégett a szemembe aztán miután megszoktam megláttam. Andrew ott ült egy kempingszéken egy gitárral a kezében. A szoba tökéletesen be volt rendezve és az egész gyönyörűen nézett ki.

- Ezt a dalt azóta írom mióta először találkoztunk. - nézett rám és elkezdett énekelni spanyolul. Nekem pedig csak  pár másodperccel késöbb esett le, hogy Andrew írt nekem egy dalt.

Lehet egy íllúzió, vagy talán a szíved
Ami beszél hozzád minden pillanatban.
Semmi sem történik, mert igen.
Megijedtek attól, hogy magamról beszéljek.
Jól tudod, minden pillanatban.
Látni fogsz, ahogy sétálok.
Minden lépésekor arra gondolva, hogy eleshetek.
Téged látlak minden alkalommal.
Mert látom a történetedet a dalomban.
Mindenért és semmiért
Amikor sikerül valami vagy mikor elbuksz.
Mindened megvan ahhoz hogy az legyél aki lenni szeretnél.
Minden ellen, semmi ellen
Amikor felülteljesítesz vagy mikor hiányérzeted van.
Mindened megvan ahhoz, hogy az legyél aki igazából lenni szeretnél.
Az, ahogy kimondasz dolgokat megkönnyíti számomra,hogy neked énekeljek és rád nézzek.
Hatalommal bírsz és varázslattal hatsz rám.
Jól tudod, hogy nem vagy messze tőlem.
Érzem énekléskor vagyok teljesen önmagam és tudom most táncolni szeretnél a dalomra.
Meghallgatsz, mert ugyanúgy a zene a te hangod is.
Ami folyton csak énekelni akarna.
És soha nehagyd megszökni az almaidat, inkább paróbald még ébren álmodni őket.
Mert mindened megvan ahhoz, hogy az legyél aki lenni szeretnél.

Mikor megpendítette az utolsó akkordot és letette maga mellé a gitárt felállt a székről.

- Na tetszett? - kérdezte meg az egyértelműt.

- Most csak hülyéskedsz ugye?- kérdeztem vissza. - Köszönöm. Imádtam. - mondtam, majd a nyakába borultam.

- Örülök. - súgta a hajamba.

Nem tudom mennyi ideig álhattunk ott pontosan a szoba közepén. De arra eszméltem, hogy lassan Andrew elenged és belenéz a szemembe látva, még van pár kérdésem.

- Had halljam. - mosolygott.

- Hogyan találtad meg ezt a helyet?

- Tudod a lehető legtökéletesebb helyen akartam ezt a dalt elénekelni neked. A suliban sétálgattam benyitottam minden kis alaksori terembe és így. Nagyon le volt pukkanva és megkérdezem Larryt a suligondnokot nem segítene-e kitakarítani. Azt mondta örömmel szóval megcsináltuk. Hoztam be egy kanapét, két kempingszéket egy kisasztalt és helyreraktam a hangszereket is. - fejezte be a kisebb monológját a fiú.

- Mindezt értem tetted?

- Bármit megtennék érted.

- Fordítva is igaz. Rendeződtek a dolgaid otthon?

- Hát nem tudom. Apukám biztos nem lesz otthon karácsonykor. Anyám és a nővérem is eltudott szabadulni. Ő mért nem? De mindegy mert nem akarlak ezzel terhelni.

- Figyelj Andrew együtt vagyunk. Szóval akármit elmondhatsz. Meghallgatlak és segítek.

- De ez nem a te bajod. Nem kell fogalakoznod vele. Nem akarom, hogy a kapcsolatunk a családom drámájáról szóljon.

- Jól van. Rendben. - eggyeztem bele hiszen láttam rajta mennyire bántja az apja viselkedése. Elkezdtünk egy teljesen másik témát boncolgatni mikor megszólalt a telefonom.

- Szia Nic! Mi a helyzet? - szóltam bele a telefonba.

- Nem rémlik egy próba a bárátnőiddel édeslányom? - elmlékeztetett Nicole a megbeszélt programunkra.

- Basszuskulcs! - kaptam a fejemhez. Bocsi, teljesen kiment a fejemből. 5 perc és ott vagyok. - majd letettem a mobilomat.

- Mennem kell! - álltam fel a kanapéról. - Totál elfelejtettem a lányokat.

- Nem gáz. Menj csak. Majd találkozunk. De azért valamit kapok mielött elmész? - mutatott az arcára, odamentem és megöleltem meg adtam neki egy puszit és már rohantam is fel a lépcsőkön a harmadikra. Aztán ott eszembe jutott, hogy lift is létezik. Utána pedig amolyan már mindegy fejjel rontottam be Nicole szobájába.

- Na végre csajszi! Hol voltál? - kérdezte meg Helen.

- Ne is mond. - ingatta a fejét Nico. - Had találjam ki! Andrewal voltál.

- Jól vág az eszed. - mutattam rá a mutató ujjammal a barátnőmre.

- Hogy vagy Helen? - kérdeztem.

- Hát fáj a fejem egy kicsit. De nem vészes. Az elöbb hánytam szóval már jobban.

- Szuper. - mondtam nagy lelkesedéssel.

- Akkor csapathatjuk végre? Aztán Jessica elmeséli mi volt az barátjával. - intett Nicole a hangszerek felé. És elkezdtük a Veo Veo Karácsonyi verzió-át próbálni.