Zenesuli / Javítás alatt /

17. rész

Előző nap még elmeséltem a lányoknak mi volt Andrewal és még beszélgettünk utána egy keveset. Viszont Nicole és Helen azt akarták, hogy ők köszöntsenek fel elsőként ezért ott aludtak nálam. Mert igen. Ma van a születésnapom December 6- dikán. Hajnalban a csajok felkeltették és párnacsatáztunk és még ehhez hasonló programokat csináltunk éjféltől hajnali háromig. Aztán ismét elaludtunk. Csak azzal nem számoltunk, hogy a szülinapomon is van suli. Szóval az ébresztő pontban hétkor megszólalt.
Lassan felöltöztünk és mind a hárman kómás fejjel lementünk reggelizni. Az asztalnál már az összes osztálytársunk jelen volt és mi is kiválasztva a reggelinket leültünk hozzájuk. Én Andrew mellett foglaltam helyet ami még senkinek nem szúrt szemet mert mindig így szoktunk ülni. A két barátnőm viszont úgy vizslatta a melettem ülő fiút aki nem bírta tovább és miután harapott eggyet a mogyoróvajas kenyeréből megkérdezte.

- Mi az?

- Ó, igazán semmi. - mondták egyszerre.

- Viszont jut eszembe. Jack mutatni akartam neked valamit a Facebookon. - kapta elő a telefonját Nicole.

Miután Nic megmutatta azt a valamit amiről fogalmam se volt, Jack a barátjához fordulva szintén megmutatott neki valamit.

- Elnézést kérünk, de nekünk mennünk kell. - állt fel az asztaltól a két fiú és elmentek.

- Ezeknek meg mi bajuk? - kérdezte nyavalygós hangján Lily.

- Az, hogy itt vagy. - oltotta le Helena a lányt, aki köpni nyelni nem tudott. Úgy látszik erre azért ő sem számított. Mi viszont adtunk Helennek egy pacsit.

- Ti meg minek örültök ennyire? - tette szóvá Angela az örömködésünket.

- Eszünkbe sincs elmondani, hogy a végén még elrontsd. - válaszolta neki Nicole, majd felálltunk és mi is kimentünk az étkezőből. Onnan pedig az osztálytermünk felé.

Mikor azonban becsöngettek észrevettem, hogy Andrew és Jack nem voltak sehol.

- Hol vannak a fiúk? - mutattam az elöttünk lévő két üres helyre.

- Jack azt írta 15 perc múlva jönnek. - közölte velem Nico, amitől kicsit ideges lettem.

- Zenetöri lesz. - aggodalmaskodtam tovább, ugyanis Mrs. Dolly nem arról híres, hogy szereti ha késnek az órájáról. Sőt még egy intővel is meg szokta ajándékozni az öt perc után beérőket.

- Szerintem a tanárnő túl fogja élni. - mondta viccesen Helen.

- Nem drágám. Szerintem Jest inkább az aggasztja Andrew túl fogja-e élni. - helyesbített Nic. Azonban nem is sejtette mennyire igaza volt. Aggódtam, mert ahogy Andrew mesélte az apja nem egy türelmes alkat és eddig semmilyen beírást nem kapott egész életében. De amikor kapott egy eggyest matekból az apja irtóra megszidta érte.

Úgy lett ahogy gondoltam. A két jómadár ugyan beért órára. De késve. Mrs. Dolly nem írt be nekik de nagyon leszidta őket. Ők pedig jó kisfiúk módjára megígérték nem fordul elő többet. Mikor pedig helyet foglaltak Adnrew még hátra fordult és rámkacsintott, én pedig csak mosolyogtam eggyet.

Végre valahára kicsengettek, viszont mire éppen készültem volna a barátnőimmel való beszélgetéseket megszakítani és odamenni a barátomhoz Jackkel megint köddévaltak. Amit meg is jegyeztem a Helnéknek, akik csak nevetgéltek tovább.

- Figyeljetek már egy kicsit! - mondtam a kelleténél egy kicsit hangosabban, hogy meg is hallják. - Ti tudtok valamit?

- Mégis mit akarsz mit tudjunk? - néztek rám egyszerre.