Zenesuli / Javítás alatt /

48.rész

Másnap reggel nem olyan korán, de azért fel kelett kelnünk. Ugyanis ha New York nagyobb nevezetességeit késő délutánig meg akartuk nézni akkor ahhoz bizony el kelett induljunk.

- Jess! - kiáltotta Jul én pedig már felöltözve kirohantam a fürdőből egy fogkefével a számban.

- Mi az? - néztem rá kérdőn.

- Mit vegyek fel? - nézett vissza rám könyörgőn.

- Ruhákat Jul ruhákat!- kaptam a fejemhez, hogy ezért siettem ki ennyire.

- Nagyon vicces. Louis a bátyád szóval? - tartott magához két ruhadarabot amiről azt várta, hogy megállapítsam a testvéremnek melyik tetszene.

- Szerintem Louis-nak édes mindegy. Te egy táncos vagy Juliet. Az az mindenben csinos vagy. De mondjuk legyen akkor az a kék pulcsi a fekete farmerral és szerintem húzz alá egy harisnyát is, mert meg lehet fagyni kinnt és rá a kabátot. Minek kiöltözni ha úgyis kabát lesz rajtad? - kérdeztem.

- Jogos. - bólintott.

- Egyébként ti hova mentek?- érdeklődtem.

- Hát mivel mindketten a tanulunk ezért szerintem csak a Sentral Park-ba.Ti?

- Tányleg, hát én semmit sem tudok. Meg Drew már írt egy üzenetet is hogy azért fél kilencre menjünk le, hogy el tudjunk indulni. - válaszoltam.

- Akkor gyorsan magamra kapom a ruhát és mehetünk. Már össze pakoltam.

- Rendben, én is. - mondtam, közben pedig megcsörrent a telefonom.

- Hali! - szóltam bele a készülékbe.

- Szia! - halottam meg Andrew hangját.

- Valami baj van? Mindjárt megyünk le.

- Nem, nem semmi. Vagyis majd ha lejössz elmondom, de nem komoly tényleg.

- Akkor jó, sietünk le szia.- mondta azzal kinyomtam a telefont és bekiáltottam Jul-nak a mosdóba.- Juli, igyekezz légyszi, mert Drew hívott, hogy már itt van.

- Kész is vagyok! - lépett ki az ajtó a barátnőm.

- Te aztán tényleg gyors voltál. Na gyere.

- Valami vaj van? - kérdezte.

- Nem, vagyis nem tudom. - vontam meg a vállamat majd miután Juliet is kijött bezártuk az ajtót és a lift helyett a lépcsőn szaladtunk lefelé.

- Jó reggelt! - köszöntünk a két fiúnak egyszerre.

- Indulhatunk? - kérdezte Andrew és a fél karját átvetette a vállamon.

- Igen persze. - válaszoltam mosolyogva és gondoltam majd út közben úgyis megtudom mi volt annyira fontos vagy mi nem volt az.

- Akkor 6-kor itt találkozunk? - kérdezte a bátyám, mély rekedtes hangján.

- Igen, naná! - felelte Drew majd lepacsizott a testvéremmel és elindultunk.

Ahogy kiléptünk a hotel ajtaján egy hosszú utca tárul elénk ahol Jul és Louis el is indultak.

- Akkor késő délután itt. Szasztok! - köszöntek el majd elmentek.

- Mi merre megyünk! - kérdeztem vidáman Andrew-tól és rá emeltem a tekintetemet.

- Erre. - mutatta azzal a kezével amelyik a vállamon pihent.

Egy ideje már csak csendben sétáltunk és élveztük egymás társaságát. Viszont bennem ott motoszkált az a gondolat, hogy mit szeretett volna mondani Andrew ezért finoman rákérdeztem.