Zenesuli / Javítás alatt /

24. rész

Szerda. Hát igen. Utolsó nap az első nagyobb fellépésem elött. Bevallom nagyon nagyon izgultam. Ahogy persze mindenki más. Lilyvel próbáltuk a duettünket mikor Mrs. Shelly jött be a terembe.

- Gyerekek! Végre megtaláltalak benneteket. Tartunk egy gyors főpróbát, hogy holnap minden simán menjen. Minden rendben? Izgultok egy kicsit? - kérdezte hatalmas mosollyal az arcán a tanárunk.

- Nagyon. - valtottam be.

- Ugyan hiszen nincs mért. Ügyesek lesztek én tudom.

- Ugyan már tanárnő. Csak Jessica izgul. Én teljesen nyugodt vagyok. Profiknál ez nem gond. - dobta hátra a haját Lily és kiment.

- Mindenkinek elpróbáljuk a dalát? - néztem az osztályfőnökömre.

- Nem. Úgy döntöttem Andrew csapatának dalát és az ő szólóját fogjuk lepróbálni meg a közös nagy dalt és a te szólódat.- válaszolta Mrs. Shelly.

- Rendben. Akkor ott találkozunk. Viszlát. - indultam el a suli nagyszínpada felé.

Odafelé még belefutottam Andrewba aki még a zeneterembe futott sietősen egy gitárért. Egy hosszú szemkontaktus után tovább ment. Egy szót sem szólt csak lehajtotta a fejét.
Amikor odaértem a barátnőim már ott voltak a színpad mögött és készülődtek.

- Sziasztok! - köszöntem nekik.

- Hali! Hol voltál? - kérdezték.

- Lilyvel próbálni. Nem volt vészes. - válaszoltam miközben egy mikrofont kerestem. - El sem akarom hinni, hogy nincs itt egy nyamvadt mikrofon se csajok.

- Jól van nyugi Jess. Mi a baj?

- Semmi csak egy pánik vagyok az a baj.

- Tök jó leszel nyugi. És amúgy ez még csak a főpróba. - próbált lenyugtatni Nicole. - Mély levegő és utána egy nagy csapat ölelés. Minden rendben lesz.

- Nem mondom elégszer, hogy köszönöm, hogy vagytok. Szeretlek titeket.

- Mi is téged drágám. - ölelt át Nicole és Helen egyszerre. Én pedig elindultam az öltözőbe.

- Most hová mész? - kérdezte Helen.

- Csak hátra az öltözőbe hátha van ott egy mikrofon. - fordultam meg és közben már hátrafelé lébdeltem. Amikor belebotlottam valakibe. És hátra estem volna, de Zack elkapott.

- Zack! - mondtam, miközben segített felállni. - Köszönöm.

- Szívesen. Szia! - köszönt.

- Te mit keresel itt? Nem is énekelsz.

- Kedves fogadtatás mit ne mondjak azért nem dobtam hanyat magamat tőle. - vonta fel a szemöldökét a száját pedig egy félmosolyra húzta.

- Bocsi. Bocs. Nem úgy értettem. Csak kicsit izgulok. Nem láttál valahol egy mikrofont?

- De igen bent az öltözőben kettő is van. Egyébként meg tuti fantasztikus leszel ma is és holnap is úgyhogy kár ezen izgulni.

- Köszi mindent. Elkísérsz? - biccentettem a fejemmel az öltöző irányába.

- Persze.

- Egyébként mit csinálsz itt? Ha nem szerepelsz?

- Éppenséggel igen. Én mondom a nyitóbeszédet.

- Komolyan? Az király. Ki nem hagynám.

- Hát én se a te szólódat. Előadod most is vagy majd csak holnap?