Zenesuli / Javítás alatt /

27. rész

Ahogy ott álltunk minden olyan tökéletes volt. Viszont ahogy Andrew a fülembe súgta, a következőt...

- Nem foglak újra elveszíteni.- hirtelen valaki másnak a hangját hallottam és amikor újra a szemembe nézett nem őt hanem Zacket pillantottam meg. Teljesen össze voltam zavarodva. Ahogy pedig meghajoltunk és lementünk a színpadról nálam köddé vált minden ami ott történt. El akartam menni. Tekintve azt is,hogy vége volt az előadásnak.

- Jess várj! - húzott vissza Andrew két keze. - Nem is mondtál semmit.

- Mert nem is szereretnék. Szia Andrew. Sajnálom. - mondtam, majd futólépésben elindultam a szobám felé.

Viszont még halottam ,ahogy a barátnőim és Andrew váltanak egy két mondatot.

- Ez most mi volt? - kérdezte a lányokat.

- Fogalmam sincs mi lehet vele.- válaszolta aggódóan Helen.

- Azt hiszem én tudom. - mondta Nicole és elindult utánam.

- Várj Nic megyek én is. - kiáltott utána Helen.

- Maradj csak a fiúkkal Helen. Ha ketten rontunk rá Jessre semmit nem fog mondani. - magyarázta Nico és elindult utánam. Mielött még utolérhetett volna bementem a szobámba és bezártam az ajtót.

Bennt aztán ledőltem arcal az ágyamra és nem sírtam. De úgy éreztem az agyamat egy hatalmas szürke gomolyfelhő fedi. Amit képtelen vagyok elhessegetni.

- Jess! Engedj be! Nicole vagyok! - kopogtatott folyamatosan pár perccel késöbb Nic az ajtómon, mikor ideért.

- Nem akarok beszélni senkivel. - mondtam.

- Akkor nem beszélgetünk csak engedj be.- erre lassan oda sétáltam és kinyitottam az ajtót ő pedig bejött rajta. Kényelmes helyezte magát a babzsák fotelembe és egy darabig csak nézett engem arcal az ágyon elterülve.

- Mi történt? - kérdezte egy kis idő elteltével.

- Azt mondtad nem beszélgetünk. - nyomtam a párnámba a fejemet.

- Ezt te se gondolhatod komolyan Jess. - ült le az ágyam sarkába.

- Dehogynem. Apáca leszek. - mondtam.

- Na nem hülyéskedj már. Inkább azt mond el mi van veled.

- Jól van. Ti voltatok azok akik meg kerestétek a dalomat igaz? Nem hagytam ott véletlenül az asztalomon. Ugye? - kérdeztem meg ami leesett miután Drewal együtt énekeltünk.

- Igen. Igazad van. Bocsánat. De nem bírtuk nézni ahogy szenvedsz. És ne merd azt mondani, hogy nem. Mert látjuk. Akármennyire is próbáltad jól érezni magadat az utóbbi hetekben nem jött össze. Nagyon elhanyagoltad magadat amiatt mert az Andrewal majdnem kialakult kapcsolatodat gyászoltad. Fontos neked. Ezt még a hülye is látja. És te is neki. Lehet látni ahogy fennt vagytok a színpadon és énekeltek. - fejezte be a kis monológját Nicole. - Szóval? Mi a gond?

- Zack! - mondtam ki végül.

- Hohohó! Áljunk csak meg egy pillanatra. Emlékszel mikor a minap rákérdeztem pontosan erre? - emlékeztetett Nic.

- Igen. - ültem fel lehajtott fejjel.

- És te mit válaszoltál? Csak barátok vagyunk Nicole. - mondta el vékonyítva a hangját. - Én meg az angol királynő vagyok. Engem nem tudsz becsapni. Azt nem mondom, hogy te is szereted de világos, hogy ő többet érez és ezzel nagyon is tisztában vagy. Igazam van?

- Tökéletesen. - mormogtam az orrom alatt.

- Tudtam. És a további terveidet esetleg megtudhatnám?

- Ha lenne szerintem már tudnál róla. - nyomtam bele megint a fejemet az egyik párnába.

- Jól van csajszi. Ez azért még nem a világ vége.

- De Nico. Mond mit tegyek még. Nem sminkelek, bő pulcsikat és sötét farmerokat hordok, hetek óta. Mit kéne még tennem, hogy ne szeressenek az emberek? - borultam Nic nyakába.

- Figyelj Jess! Én és Helena szeretni fogunk. Öltözködhetsz akárhogy. Viszont az aurádat nem tudjuk megváltoztatni és nem is tennénk meg soha. Nagyon jó a természeted. Kedves vagy és intelligens és a nem divatos ruhák ellenére is csinos és szép. Szóval ezzel ne is próbálkozz. Első lépésként tisztáznod kéne Zackkel azt a helyzetet, hogy te nem vagy belé szerelmes. És csak barátok lehettek. Persze csak ha így érzed. - mondta Nicole.

- Teljesen igazad van. De én egy szuper katasztrófa vagyok. - túrtam bele a hajamba.

- Ugyan már! - vetette oda félvállról Nico. Majd odament a szekrényemhez és kidobalt belőle pár ruhát még nem talált rá a szerinte tökéletes darabokra.

- Most mit csinálsz? - néztem rá kérdőn.

- Bulizni megyünk! Neked most csak ez kell. Fellép valami jó kis banda a Juice&Shake-ben ma. Tessék. - nyújtotta át egy türkiz zöldes kék fehér kockás inget és egy fehér topot alá és egy hozzá illő világos farmert. - Öltözz fel szépen. Sminkeld ki magadat egy kicsit én pedig szólok Helennek.

- Rendben. De Nic! - állítottam meg a legjobb baránőmet mielött még elment volna.

- Igen?

- Andrewt és a fiúkat ne hívd. Figyelj rá, hogy nehogy meghallják. Nem akarom. - mondtam.

- Okés. De akkor erről még beszélünk. Na akkor 20 perc múlva a suli elött. Pusszancs. - küldött felém viccesen egy légpuszit aztán elment. Én pedig elkezdtem készülődni.

Felöltöztem és felvittem egy a ruhámhoz illő halvány sminket az arcomra. Felkaptam a kabátomat ugyanis, még mindig tél volt és én Londonban voltam. Magamhoz vettem a kedvenc kisebb oldal táskámat is és elindultam lefelé a sulikapu elé.

Nagy szerencsémre pedig Zackbe botlottam a portán.

- Szia! - köszöntem.

- Hali! - jött oda hozzám. - Hova ilyen későn?

- Ja csak a lányokkal elmegyünk járni eggyet. - mondtam. - Viszont beszélni szeretnék veled.

- Nem mondod? És miről? - meredt rám csodálkozva.

- Hát gondolom láttad mindkét szólómat, és a másodikat ami duettbe fordult át. - kezdtem bele.

- Igen.- felelte és megvakarta a nyakát.

- Figyelj Zack! Én nagyon bírlak meg minden, de ...

- De nem akarsz a barátnőm lenni. - fejezte be a mondatomat.

- Hát te aztán nem finomkondtál. De igen. Szóval én szeretek veled beszélgetni. És vicces vagy meg nagyon kedves. Viszont én Andrewt szeretem. És nem tudom mikor fogok megbocsátani neki azért mert az első adandó alkalommal nem bízott bennem. De van közöttünk valami láthatatlan kapocs. Ahogy a színpadon is láthattad. - fejeztem be a rövid kis monológomat.

- Hát igen Jess! Ez most hülyén jött ki. De vannak ilyenek az életben nem igaz? És hidd el. Tisztellek. Ahogy a döntésed is. És tudom rengeteg fiú mondja ezt, de én így is gondolom. Hidd el. Nem változik semmi. - válaszolta, ami nagyon meghökkentett.

- Azta! Köszönöm. - mondtam mosolyogva. - Viszont most mennem kell. De még beszélünk. Szia!

- Helo! Jó estét!

Andrew szemszöge

Pont lennt voltam az udvaron kiszellőztetni a fejemet amiatt ami Jessicával történt. Már bementem az épületbe amikor megláttam, hogy Zacckel beszélget. Bebújtam az egyik fal mögé ahonnan pont láttam őket. És halottam, ahogy Jess azt mondja Zacknek, hogy szeret. Tudtam. Viszont azt is hallottam,hogy még nem bocsájtott meg nekem teljesen amiért nem bíztam benne. Na több se kellett nekem...