Zenesuli / Javítás alatt /

2. rész

Reggel a telefonom ébresztőjére keltem 8:00-kor. Nem vagyok az a típus aki rögtön felkel az ágyból az ébresztőre, de ma valahogy mégis sikerült. A ruhásszekrényhez tápászkodva kivettem egy fekete szoknyát és egy fehér alapon kék A zene az éltet angol feliratos pólót majd a fürdőbe mentem. Mikor kijöttem, be akartam kopogni Nicolhoz de abban a pillanatban nyílt az ajtaja és kijött rajta.

- Jó reggelt! - köszöntem.

- Neked is reggelt. - mondta.- A jót majd csak a kávé után rakom hozzá.

- Értem. Akkor talán menjünk reggelizni.- mondom eleresztve egy halvány mosolyt Nicole reggeli ábrazatán.

Mikor leértünk a menzára nem voltak még valami sokan tehát csak simán odasétáltunk az egyik asztalhoz ahol a müzlik voltak. Kiválasztottuk melyik fajtát esszük és már mentünk is az italos asztalhoz. Ahol én egy zöld teát Nicole pedig kávét készített magának. Ezek után csak leültünk egy asztalhoz és elkezdtük elfogyasztani az ételünket.

- Na és hogy aludtál? - kérdezte a barátnőm.

- Hát addig jól még valaki be nem mászott a teraszomra azt mondva ez az ő szobája.- valottam be az igazságot.

- Na hadd halljam, mesélj! - kéri kíváncsian.

- Az éjszaka közepén arra keltem, hogy egy idegen mászik át az erkély korláton mire felkeltem, megfogtam  egy könyvet és odamentem az ajtóhoz mikor meg be akart jönni rávágtam a fejére de nem volt túl hatásos mivel meg se kottyant neki. Ezek után megkérdezte mit keresek a szobájába mire közöltem vele hogy rossz helyre jött megmondta a nevét valami Andrew de aztán kiküldtem és visszaaludtam. - mondtam el a rövid verziót.- Ott jön. - mutattam az éppen belépő személy felé.

- Szép jó reggelt névtelen lány. A Barátnődben kit tisztelhetek? - jött oda poénkodva.

- Senkit ugyanis ha megmondanám se tisztelnél meg szóval... Chio!

- Ezt kaptad haver! - kiabálták hátulról a barátai, majd visszament hozzájuk.

- Gyönyörű volt. Grat és köszi.- mondtam.-Hamár itt tartunk te hogy aludtál?

- Köszönöm kérdésed meglehetősen jól.- válaszolta.

- Na akkor megyünk? - kérdezdtem.

- Menjünk.

A tálcáink visszaadása után felmentünk még, most Nicole szobájába arra a fél órára amég nem kezdődött az ünnepség. Megnéztem és ő is eléggé beothonosított. Nála is volt a falon egy két rockos poszter. Na meg a basszusgitár is eszméletlenül mutatott a nála kicsit más stílusban berendezett sarokban. Miután körbenéztem és leültem még beszélgettünk egy kicsit. Ki mit akar kezdeni a zenében meg ilyenek.

- Hát nem is tudom. Közönség elött nem igen tudok koncentrálni. - mondtam.

- Ne csináld már. Nagyon jó vagy. Csak meg kéne szoknod. De ezekre az órán úgyis lesz lehetőséged. -bátorított Nicole, ekkor azonban az igazgató hangja csendült fel.

- Kérek minden diákot az aulába elkezdődik az évnyitó.

- Menjünk! - álltunk fel egyszerre.

Mikor leérkezdtünk a diáktömeg elég nagyra nőttek ki már magát. Mindenki a színpadot kémlelte és a rajta elhelyezett hangszereket.

- Mi lesz itt valami külön koncert? - kérdeztem félhangosan magamtól mire egy melettem álló fiútól meg is kaptam a választ.

- Most nem. De az iskolai rendezvényeket mindig itt rendezik meg és az előadásokat is. Amúgy Zack vagyok. - intézte hozzám a szavait.