Zenesuli / Javítás alatt /

45.rész

Miután Jul-al felöltöztünk még megvártuk Andrew-t, hogy feljöjjön a medencéből és ő is felöltözött majd elindultunk a koncertre...

- Elképesztő! - csak ennyit tudtam kinyögni mikor már ott álltunk a koncert épület elött, ami teljes színes pompájában adta át azt az érzést, hogy itt koncert lesz.

Elég hosszú volt a sor, de itt úgy láttam minden eshetőségre felkészültek az emberek mert 5 pénztárba, csipogtatták le a jegyeket. Ezért körülbelül 15 percel késöbb már éppen Drew-tól búcsúztam el.

- Szia! Akkor ha vége jövök értetek! - kacsintott rám majd elengedte a kezemet, de vissza húztam.

- Biztos nem akarsz maradni? - néztem mélyen a szemébe hátha meggondolja magát Christopher Oslo-val kapcsolatban.

- Nem, Jess nem! - ingatta meg a fejét.

- Jess gyere már légyszi! Koncert utan úgyis találkoztok és holnap is együtt lesztek. Ez egy csajos este.- mondta Jul és igaza volt.

- Persze bocsi. Megyek is.- mondtam, de előtte még belesúgam valamit Andrew fülébe. - Azért gondold csak meg. Szerintem a VIP-be is beengednének. Újra kezdhetnének ha most több év után újra találkoznátok. Tudom. - majd megpusziltam az arcát és Juliet-tel beléptünk a terembe.

Miután pedig találtunk két kellően megfelelő helyet, leültünk és vártunk. Addig pedig beszélgetéssel ütöttük el az időt.

- Annyira be vagyok sózva! - pattogott a székén a barátnőm. - Kár, hogy Louis nem szereti ezt a zenét.

- Most már én sem vagyok jó? - néztem rá egy kicsit morcosan.

- De, de bocs, nem úgy értettem. Csak...

- Csak bele vagy zúgva a bátyámba, igen tudom.- nyugtáztam magamba a dolgot.

- Tudod, hogy én próbáltam elfelejteni, de nem ment.

- Persze tudom.- simogattam meg a vállát. - És nyilván szeretlek titeket így együtt. De azért még szoknom kell.

- Hát nekem is. - mondta Jul, és egyszerre nevettük el magunkat. - Viszont azért nem gondoltam volna, hogy neked ilyen gyorsan lesz barátod. Emlékszel régen mi volt?

- Hát hogy ne emlékeznék hiszen mindig felhozod.- ingattam meg mosolyogva a fejemet.

- Te mindig hárítottad a fiúkat magadtól. Pedig jól tudtad mindig ki hogy tekint rád, ki hogyan érez irántad és ki, hogy viszonyul hozzád. Mégis folyton csak azt mondtad...

- Csak barátok vagyunk semmi több. - fejeztem be a mondatát. - Hát képzeld mikor már a repülőn ültem augusztus végén London felé még mondtam is magamnak, hogy kizárólag a zenére fogok koncentrálni és most ugrik be, hogy végülis akkor láttam először Andrewt. Valahonnan már ismerős volt kicsit mikor este bemászott a teraszon át a kollégiumba. Ugyanis mikor leszálltam a gépről láttam hogy rengeteg lány toborozza meg és autogramot kérnek tőle, de akkor még nem ismertem ugyebár.

- Nyilván, de akkor is nagyon cuki kis történetetek lett fél és alatt. Akár beleillik egy novellába is. - mondta viccesen Jul.

- Tudom, de nekem tetszik. - nevettem el magam én is.

- Kezdődik! - mutatott a színpad felé a barátnőm izgatottan.

Andrew szemszöge:

Éppen mentem volna vissza a kocsihoz, hogy vissza mennyek a szállodába mikor egy ismerős hang a hátam mögül megszólított.

- Andrew Fox! - szólított meg egy kristálytiszta hangú srác, mire megfordultam és szembetaláltam magam Christopher-rel.- Mit keresel te itt? - vette le a napszemüvegét.

- Elhoztam a barátnőmet és a barátnőjét a koncertedre. - mondtam egyszerűen ugyanis fogalmam sem volt mire is számítsak tőle ennyi év után.

- Neked olyan is van? Mi lett az agglegény élettel? - kérdezte ponénkodva mint régen.

- Jött valaki más, helyette. Egy nagyon értékes valaki. - osztottam meg vele, tömören az igazságot.

- Figyu, ez a turném kezdete. Nincs kedved velem megnyitni? Persze ha még a zenénél vagy.- ajánlotta fel a lehetőséget amire egyáltalán nem számítottam.

- Nincs harag? - néztem rá kérdőn.

- Ugyan már, drága testvérem. Túl rég volt, a fele talán igaz se volt.

- Te most a Holligans- től idéztél?

- Csak is.

- Akkor mindekképpen benne vagyok.- csaptam bele a tenyerébe, újra.

- Megvannak még a dalaink?

- Naná! - vágtam rá azonnal. - Azokat nem lehet elfelejteni.

- Akkor gyere és csapjunk szét közöttük.- mondta azzal futva rohantunk be a hátsó bejáraton, majd a színpad mögé Christhoper-nek a stabjához mentünk, hogy lesz egy apró kis változtatás akik bele is egyeztek és kaptam és is egy füles mikrofont, majd Chris bement köszönteni a rajongóit. És úgy beszéltük meg, hogy behív.

- Hello, New York! Szép estét mindenkinek! Jó vagytok? - kiáltotta, mire a tömeg hangosan elkezdett éjjenezni és tapsolni. A szememmel Jessicát kerestem és meg is találtam. Nem vett észre, de örülök hogy, hallgattam rá. Mert igaza van. A múlt már a múlt nem tudok rajta változtatni, de a jelenemet úgy formálom ahogy csak akarom.

- Szeretném ezt a turnémat egy kicsit nosztalgikusan elindítani ezért egy meglepetés vendéggel készültem nektek ma este.

Jessica szemszöge:

- Milyen meglepetésvendég Jess? - fordult felém Jul, amire megvontam a vállamat.

- Nem tudom, de gondolom mindjárt megtudjuk. - válaszoltam neki, azonban magamban már tudtam, hogy ki is az a titokzatos meglepetés vendég.

Andrew szemszöge:

- Szóval, szerintem biztosan vannak olyanok köztetek akik már egészen gyerekkorom óta szeretik a zenémet. Akkor azok pontosan tudják, hogy akkor volt egy duett partnerem. Na őt hoztam me este el nektek hadd mutassam hát be nektek az én elválaszthatatlan gyerekkori legjobb barátomat Andrew Fox-ot. - mondta el a kis rövid bevezető monológját Christhoper, mire befutottam a színpadra.

- Sziasztok! - köszöntem a közönségnek, akik egy nagy tapsal üdvözöltek.

- Legyen ez a koncert, az újrakezdésé. A múlt elmúlt, de a jövődet te magad formálod és te döntöd el ki lesz a része. Tehát egy régi számmal fogunk indítani, de biztos mindenki ismeri. Ez pedig a Live to party

- Gyerünk! - kiáltottam fel én is és Chris kezdte el az első sorokat.

Csak ültem miközben otthon teljesen egyedül tévét néztem
Annyira mondtam az újra futást hogy csak memorizálltam ezt a koncertet
Úgyhogy felveszem a telefont és hívom akiket csak ismerek
Azt mondtam hogy lesz egy partin mint a zene indított be, ami bennem van
Parkban fogunk élni, aminek tönkre kell tenni a lépéseket
Mindenki izgatott
Majd azt mondom a DJ-nek hogy játssza a dalomat
Vajon te készen állsz a rock and roll-ra?
Kint voltunk a parketten és táncoltunk távol az éjszakától
Megnézted az órákat is azt mondtad, hogy elkéstél
Félrehúztál el engem és azt mondtad, nem tudsz maradni
De még egy dalt kértem tőled csak hagyd hogy a zene játsszon!
Partiban fogunk élni minek tönkre kell tenni a lépéseket
Mindenki izgatott
Azt mondom a DJ-nek hogy játssza a dalomat
Készen állsz a rock and roll-ra?
Csak  élj  a  partinak!!!

- Jess az ott nem Andrew? - nézett rám kérdőn a barátnőm.

- De bizony. - bólintottam mosolyogva.