Zenesuli / Javítás alatt /

18.rész

Másnap reggel azon kaptam magamat, hogy valaki nagyon halkan de kopogtat az ajtómon. Ránéztem az éjjeli szekrényemen lévő órára ami 6:32-őt mutatott. ,Ki a fene lehet az". Gondoltam magamba de a még hajnalban is rám törő kíváncsiság nem hagyott nyugodni, így hát felkeltem és az ajtóhoz csoszogtam. Majd kinyitottam de egy nem várt látogató állt elöttem.

- Alex? - dörzsöltem meg a szememet.

- Jó reggelt Jessica! - köszönt vidáman.

- Inkább jó hajnalt. Mit csinálsz itt ilyen korán. Baj van? - kérdeztem egy ásítás után.

- Nem dehogy. Csak tudom, hogy tegnap volt a szülinapod és tudod tegnap szerettem volna odaadni, de eltűntetek és alkalmam sem volt átadni. - nyújtott át egy kis szatyrot a kezéből.

- Jaj nagyon aranyos vagy Alex meg minden. - mosolyodtam el, azonban pár másodperc után észbekaptam. - De ami azt illeti sajnos nem fogadhatom el.

- Mért nem? - húzta vissza a szatyrot egy kicsit csalódottan.

- Hiszen alig ismerlek Alex. Osztálytársak vagyunk. Néha beszélünk. Én például nem is tudom a szülinapodat. Te honnan? - érdeklődtem.

- Hát kicsit kérdezősködtem rólad. - valotta be a fiú.

- Hogy te rólam kérdezősködtél? - kérdeztem vissza a meglepődöttségtől.

- Igen. Mert, valamit tudnod kell Jess.

- Hallgatlak. - ásítottam eggyet.

- Szerintem te vagy a kincs az osztályunknak. Kedves vagy és vicess, szép okos és a legkülönlegesebb egyéniség. Tudod mikor kell csendben maradni és mikor kell megszólaltatni a hangod. Kérlek fogadd el. - fejezte be a monológját, ami még így álmosan is meg tudott hatni.

- Alex ez... nagyon szép volt. És köszi az ajándékot. - vettem át tőle a csomagot.

- Szívesen. És bocsi, hogy felébresztettelek. - mondta majd elindult vissza a szobájába és én is visszamentem aludni.

Az ágyamba visszafeküdve Alex hirtelen közeledését nem tudtam mire vélni. De a fáradság túl nőtt rajtam és hamar visszaaludtam.

Reggel az ébresztőm, 7:30-kor szólalt meg. Tehát felkeltem és a fürdőben lévő bokros teendőim után a szekrényben botorkáltam valami ruha után kotorászva. Körülbelül öt perc kellett ahhoz, hogy megszüljem miben is akarom tölteni a napomat. Egy pasztelrózsaszín nadrágot és egy ugyanolyan színű pólót választottam.
Miután pedig felöltöztem lófarokba kötve a hajam léptem ki a szobámból.

Leültem a folyósón elhelyezett kis kanapéra és vártam. Hogy kire is? Nem is tudtam pontosan. Talán arra a személyre a barátaim közül aki először lép ki a szobájából. De ma valamiért nem volt szerencsém ugyanis akik utánam kiléptek a szobáikból az Lily és a kis díszkisérete.

- Jó reggelt Jessica! - köszönt nyájasan mikor elmentek elöttem. Mit is mondjak kicsit meglepő a szituáció ha azt tekintjük, hogy sose szoktak nekem köszönni. Még Abigail is csak biccenteni szokott néha.

Utánuk végre kilépett a szobájából Andrew és rám se pillantva, bekopogott a barátjához. Nagyon furcsa volt.
Pár perc múlva kilépett Jack és elindultak a menzára. Amikor pedig elhaladtak elöttünk csak Jack köszönt.
Mondtam magamnak biztos otthon van valami baja és pont múltkor mondta nem szeretne ezzel terhelni, úgyhogy Jackkel beszéli meg.

Nem sokkal késöbb pedig a két barátnőm is kilépett és elmentünk reggelizni. Az első óránk Földrajz volt amit Mr. Martin tartott. Nem tartottam rossz órának a föcit főleg úgy, hogy a tanár úr elég pályakezdő volt és még tegeződtünk is vele meg mindig segített a dogáknál.