Másnap hajnalban ébredtem fel viszont nem a szobámba voltam. Hanem az iskola udvaron. Egy szál pizsiben és kabátban. Gyorsan magamhoz tértem és megláttam, hogy egy kipárnázott padon fekszem a lábamnál pedig egy ismerős személy húzza mosolyra a száját.
- Mi folyik itt Adnrew? Mi a fenét keresek itt? Ki hozott ide? Alvajáró vagyok? - hadartam el a kérdéseimet ijedten egy szuszra.
- Egy, tudtommal nem folyóparton vagyunk, úgyhogy nem folyik itt semmi. Kettő én hoztalak le ide, ami nem volt nehéz mert kívül hagytad a zárban a kulcsodat. Három pedig megnyugtatásodra közlöm nem vagy alvajáró. - mondta el a történteket, olyan nyugodsággal a hangjában mintha ez egy teljesen normális szituáció lett volna.
- Miért csináltad? - kérdeztem.
- Hát csak úgy. Békülési kísérlet?
- Ez mind szép és jó. De ki mondta, hogy megbocsájtok.
- Hát nem?
- Nem tudom.
- És ezektől talán meggondolod magadat? - tartotta fel a kezében azokat a kottákat és azt a dalt, amiket aznap nem talált és összevesztünk miatta. Majd átnyújtotta a papírokat nekem.
- Nem is tudom. Talán kezdesz meggyőzni. Rendet raktál, hogy megtaláltad őket?
- Igen. De azt nem garantálom, hogy így is fog maradni.
- Kicsit tényleg túlreagáltam. Sajnálom. - kértem bocsánatot én is.
- Már megszoktuk. - viccelődött.
- Nagyon vicces. Bunkó.
- Ez most szívén szúrt. - kapott a melkasához tettetett sérdődöttségel.
- Akkor szent a béke? - nyújtotta felém a kezét.
- Még szép!- nevettem el magam, majd belecsaptam a kezébe. - Viszont lenne még pár kérdésem.
- Hallgatlak. - nézett mélyen a szemembe és a kezeit a térdére téve megtámasztotta rajta az állát és csak engem figyelt amitől kicsit zavarba jöttem.
- Öhm...izé mennyi az idő?
- Hajnali hat.
- Mikor hoztál le?
- Szerintem hajnali fél öt körül.
- És ha nem lett volna nyitva az ajtó mit csináltál volna?
- Felmásztam volna a teraszon. - grimaszolt eggyet.
- Hahaha. Milyen igaz. És amúgy Hogy nem szakadtál meg?
- Ezt meg hogyan érted?- nézett rám kérdőn pedig jól tudta miről beszélek.
- Nem vagyok nehéz?- pontosítottam a kérdést.
- Nem, nem igazán.
- Tudod ez nem igazán győzött meg.- hangsúlyoztam ki azt a szót amit utána ismételtem. - Elmodhatod.
- De tényleg nem vagy az. - ellenkezett, ami kicsit megnyugtatott és jól esett.
- Hogy a tudtad feladni rám a kabátomat úgy, hogy közben nem ébredtem fel?
- Hát jó kis alvókád van mit nem mondjak. - röhögte el magát ami annyira de annyira jól állt neki. Erre nem voltak szavak.
- Mondták már mások is. Mindenesetre nem fáztam. Köszi. Viszont nem mennénk fel? Mert mostmár megfagyok.
- Dehogynem menjünk! Kapott fel a padról majd a kezében tartva menyasszony fogásban ekezdett vinni az épület felé.
- Héj! Mit csinálsz?
KAMU SEDANG MEMBACA
Zenesuli / Javítás alatt /
RomansaJessica idén kezdi meg középiskolás tanulmányait egy Londoni iskolában ezért viszont elég távol kerül otthonától a kis várostól ahol felnőtt. Az új nem mindennapi környezetben, azonban jó barátokra tesz szert akiknek a segítségével a beilleszkedés...