Zenesuli / Javítás alatt /

29.rész

Amikor elfoglaltam a helyemet a gép rá 5 percre fel is szállt. Én pedig bedugtam a fülhallgatómat és élveztem a kilátást. Arra eszméletlen fel, hogy valaki mellém ül és engem néz.

- Andrew! - rántottam ki a fülhallgatót a fülemből, mikor megláttam.

- Mért nem mondtad, hogy ezzel a géppel jössz? - szögezte nekem a kérdést.

- Hát ha tudnád hol van Lambert akkor azt is tudtad volna, hogy New York-tól 3 órányira van.

- Basszus! - kapott a fejéhez. - Ott él George bácsi.

- George bácsi? Hogy néz ki? - kérdeztem hirtelen.

- Teljesen ősz haja van és nagyon jól zongorázik. Kiváló a memóriája és kinézetre nagyon farmernek néz ki. Mert?

- Ne már!- mondtam. - A nagyapád ott lakik a kedvenc parkom melett. Ahol minden évben megrendezik a karácsonyi előadást és a szilveszteri bulit is. Mindig felkérnek harminceggyedikére valami celebet hogy jöjjön el Lambertbe egy koncert erejéig. - meséltem.

- Kicsi a világ! - húzta félmosolyra a száját Drew. - Egyébként szegény George bácsit rég nem láttam. Pedig birom. Csak apa nem enged el. Bár fogalmam sincs mér. Ha otthon vagyok bezárva tart. Mindig be kell számolni neki mindenről. De most lehet itthon se lesz. - mondta Andrew és kihalottam a hangjában a csalódottságot mint mindig ha az apjáról beszélt.

- Biztos jó karácsonyotok lesz attól még. Bár véleményem szerint George bácsi nagyon örülne ha meglátogatnád.- mondtam.

- Jess!

- Igen? - néztem ki az ablakon?

- Tudom, hogy nem úgy alakultak kettőnk között a dolgok ahogy szerettük volna. De...

- Hagyjuk ezt. Nem akarok erről beszélni. - ráztam meg a fejemet.

- Bújj le! - váltott suttogóra és ekkor tűnt fel, hogy napszemüveg van rajta és egy nagyon bő pulcsi. Meg még egy ilyen szájvédkendőt is felhúzott hirtelen a szájára.

- Mit művelsz? - kérdeztem és értetlen tekintettel fürkésztem az arcát.

- Csak bújj le nem akarom, hogy bárki is észre vegyen minket. - mondta csendben.

- Mivan?

- Nem akarom, hogy meglássanak és felismerjenek. És nem láttad a reptéren, mert eltűntek de autógrammot kelett osztogatnom és hasonlók. És ha meglátnak veled. Te jó ég.

- Húzz innen! - mondtam határozottan.

- Mi?

- Mondom tünés. Menj vissza Jack-hez vagy akihez akarsz de tünj el innen. - mondtam dühösen.

- De most mit...

- Csak menj még szépen kérem. - intéztem el aztán visszadugtam a fülesemet, de miután elment kiömlött belőlem a sírás, hogy megint ezt csinálta.

1 órával késöbb már landoltunk és addigra nagyjából sikerült összeszednem magamat. Na meg a leszállópálya melett ugráló családom kicsit jobb kedvre derített.

- Kincsem! - ölelt magához jó szorosan anya. - Már annyira vártuk, hogy megérkezz. Halhassunk és láthassunk.

- Anya! Minden nap beszéltünk és videóchateltünk is. - mondtam.

- Jaj azok a vackok nem jók semmire. Élőben vagy nekünk az igazi.

- Hol van Louis? - érdeklődtem a bátyám felől.