- Megjöttünk! - kiáltotta Nicole és Jack ahogy beléptek a fürdőszobába.
Ahol Liam a zuhany alatt Helen a kádban feküdt. Én és Andrew pedig hirtelen eltávolodtunk egymástól és csak mosolyogva néztünk egymásra.
- Hohohó! - hőkölt hátra Jack. - Mégis mi folyik itt?
- Jess? - szólongatott folyamatosan Nicole, mire felkeltem a kábulatból.
- Igen? - kérdeztem vissza.
- Mi történt itt? - kérdezte meg újra a barátnőm karba tett kezekkel.
- Hát lerövidítve csak annyi, hogy Liam és Helen berúgtak, Andrew és én pedig kijózanítottuk őket. Több-kevesebb sikerrel. - vázoltam a sztori egyik részét, bár úgyis látták a másikat is hiszen pont akkor jöttek be.
- Ááá! Már értem. - nézett rá a mögötte álló Jackre titokzatosan. - Akkor hacsak ennyi, kapjuk ki Helenát a kádból és fektessük le. Holnap nehéz napja lesz, ha nem volt még másnapos.
- Ti intézetek Liamet? - néztem Andrewra.
- Persze nem lesz gond. - kacsintott rám eggyet.
- Rendben. Jó éjt fiúk! - köszöntünk el a többieketől, Adnrewnak pedig miközben kifelé terelgettük Helent még odasúgtam külön egy sziát amit viszonzott is.
Viszont amint bevittük a szobájába a batátnőnket Nicollal mi is jó éjt kívántunk egymásnak majd elmentünk aludni. Én azonban a fürdőben történtek miatt le sem tudtam hunyni a szememet és rögtön jött is az ihlet egy karácsonyi dalhoz a suli ünnepi műsorára...
Hófödte minden hegy
És nincs egyetlen lábnyom se amit követhetnék
Magány a királyságom és én vagyok a királynő
Süvít a szél, s dúl benne a vihar
Egy vihar, ami belőlem indult...- Na Jessica barátosném. Nekünk van egy kisebb nagyobb megbeszélnivalónk. - jött be hirtelen a szobámba Nicole.
- Jesszusom Nic! Azt akarod, hogy infraktust kapjak. - kaptam a mellkasomhoz ijettemben.
- Legalább keresnék egy barátot aki őszinte velem. Láttunk téged és Andrewt. Nem vagyunk vakok. - mondta a barátnőm.
- Én el akartam mondani, csak gondoltam majd holnap. Mikor már mindenki kialudta magát. - érveltem.
- Jó jó igaz. De te nem alszol. Szóval elmesélhetnéd mi változott hirtelen.
Fél órán keresztül boncolgattuk Nicolal a sztorit, amit hozzáteszem, szinte végig röhögött.
- Hidd el nekem annyira nem volt vicces.- próbáltam csitítani Nicot.
- De akkor is hallod. Ennél romantikusabb helyen nem is jöhettek volna össze. - potyogtak a könnyei a nevetéstől. - Liam fürdőszobájában. Hát ez eszméletlen.
- Jól van na. Nem muszáj még százszor hallanom. Annyira azért nem volt rossz. - szabadkoztam.
- Igazad van végülis. - ült föl végre kábulatából a lány. - Szóval fordítsuk komolyra a szót. Nagyon örülök neki,hogy a több hónapos kínszenvedéseitek után végre együtt vagytok.
- Azért ez így még nem lett kimondva. Csak egy csók volt.
- Csak egy csók? Jessica, felfogod egyáltalán mit mondasz?- térített észhez Nicole.
- Igen. Fontos nekem. Viszont nem akarok csalódni. - hajtottam le a fejemet.
- Ezen mindenki átesik egyszer Jess. Te is átfogod vészelni emiatt nem aggódom. De szereted. Ez látszik és te is tudod, hogy így van. Ő is szeret. Nem arra kell gondolni mi lesz késöbb. Hanem, hogy mi van most.
- És ha szakítunk összeszedegeted a darabkáimat?
- Az utolsó morzsáig. Viszont sose legyél olyan barátnő aki csak többes szám első személyt használ. Imádjuk a telet. Csak a popzenét szeretjük. Ha valaha ilyen csajszivá változol, esküszöm lepuffantalak.
- Ha valaha ilyen barátnővé változom akkor én állom a pisztolyt. - erre persze mindketten hatalmasat nevettünk.
Miután kiveséztük a történteket, a fáradtságtól hamar kidőltem. Másnap reggel viszont olyan boldogan ébredtem, hogy arra nem voltak szavak.
Gyorsan kiugrottam az ágyamból és a ruhásszekrényhez sétálva kivettem egy fekete a térdénél kiszaggatott nadrágot és egy sima fehér feliratos felsőt, amit a zuhanyzás és szokásos reggeli teendőim után betűrve vettem fel. Majd kiléptem a szobából és átkopogta Helenhez megnézve, hogy van. Tegnap Nicolal direkt nem csuktuk be a szobája ajtaját azért, hogy simán be tudjunk menni hozzá másnap.
A lány az ágyában feküdt teljesen másnaposan. Bár annyit azért nem ihatott. Próbáltam felkelteni de sikertelenül, így hát átmentem Nichez egy kis segítségért. Ám a folyósón Andrewba botlottam.
- Jó reggelt! - köszöntem neki és már gyorsan mentem is volna tovább de visszarántott.
- Neked is. - majd megcsókolt.
- Figyu most sietnem kell mert Helen nincs a toppon és erősítés kellene. - mutattam a barátnőm szobájának ajtajára.
- Mikor tudunk beszélni? - kérdezte mosolyogva de a hangjaból ítélve komolyan a fiú.
- Nem tudom. Mondjuk ebéd szünet? - ajánlottam.
- Rendben. Hol?
- Tudok egy helyet. - mondtam, majd miután elmagyaráztam, hogyan is talál oda. Futva kopogtam be Nicohoz.
- Egy perc! - nyitotta ki az ajtót a lány. - Voltál már Helenánál?
- Ja. De nem akar felkelni. - mondtam kissé aggódva.
- Akkor nézzük meg. - indult meg Nicole, Helen szobája felé.
Mikor már ketten újra benyitottunk Henena még mindig ott feküdt a takarója alatt.
- Tudok három módszert is amivel felkelthetjük de először talán a leggyengébbel kéne kezdeni. - mondta Nic. - Ezt ugyebár te is ismered. Töltesz bele vizet?
- Persze. Szaladtam a mosdóba és teletöltöttem hideg vízzel.
- Ez biztos beválik. - adtam oda a mellettem álló lány kezébe a vízzel teli poharat.
- Helena! - kiáltotta félhangosan Nicole.
- Hagyjatok békén. Aludni akarok. - mondta félkábán a lány.
- Jesszusom! Tud így egyáltalán órára menni? - kérdeztem meg az amúgy egyértelműt.
- Hát nyilván nem. Szóval jöhet a második fázis. - vette elő a telefonját, majd azt csatlakoztatva Helen kisebb hangszórójához és annyira közel tartotta hogy hangos legyen de mégsem annyira, hogy megsüketüljön és benyomta rajta az egyik legkeményebb rockzenét a világon. Amiért tudta Helena nemigazán van oda.
Ez persze olyan hangos volt, hogy Helen rögtön felkelt az ágyából és kinyomta a hangforrást.
- Normálisak vagytok? - kérdezte magán kívül. - Aludni szeretnék. Semmi kedvem bemenni. Egy napot kihagyok. Na és. Nem a világ vége.
- Holnap írjuk a témazárót bioszból és a skorpiót nem fogja érdekelni ottvoltál-e az összefoglaláson vagy sem. - vilagosítottam fel.
- Engem se. - flegmázott vissza Helen, ami igazán nem volt jellemző rá.
- Már itt tartunk? Most komolyan? Ennyit nem ér meg Abigail! Ha még a pasid vesztetted volna el megértem, hogy így kivagy. És lehet ez így furán hangzik most de ő csak a barátnőd volt. Egyáltalán nem érdemel meg ennyit. Szóval kapd össze magadat Helen mert ez így gáz lesz. - modta el véleményét Nico, akkora határozottsággal, hogy Helena is felébredt tőle és jól tudta, hogy nem érdemes veszekednie Nicolal.
- Na öltözz és menjünk reggelizni. - nyújtottam felé egy farmert és egy pulcsit amit a szekrényéből vettem ki.
Miután Helen felöltözött kiléptünk a folyósóra és a menza felé vettük az irányt.
- Többet ne csinálj ilyet! - mondtunk egyszerre Nicolal, majd átkaroltuk a még mindig kicsit gyenge brátnőnket.
أنت تقرأ
Zenesuli / Javítás alatt /
عاطفيةJessica idén kezdi meg középiskolás tanulmányait egy Londoni iskolában ezért viszont elég távol kerül otthonától a kis várostól ahol felnőtt. Az új nem mindennapi környezetben, azonban jó barátokra tesz szert akiknek a segítségével a beilleszkedés...