Zenesuli / Javítás alatt /

15. rész

- Megjöttünk! - kiáltotta Nicole és Jack ahogy beléptek a fürdőszobába.

Ahol Liam a zuhany alatt Helen a kádban feküdt. Én és Andrew pedig hirtelen eltávolodtunk egymástól és csak mosolyogva néztünk egymásra.

- Hohohó! - hőkölt hátra Jack. - Mégis mi folyik itt?

- Jess? - szólongatott folyamatosan Nicole, mire felkeltem a kábulatból.

- Igen? - kérdeztem vissza.

- Mi történt itt? - kérdezte meg újra a barátnőm karba tett kezekkel.

- Hát lerövidítve csak annyi, hogy Liam és Helen berúgtak, Andrew és én pedig kijózanítottuk őket. Több-kevesebb sikerrel. - vázoltam a sztori egyik részét, bár úgyis látták a másikat is hiszen pont akkor jöttek be.

- Ááá! Már értem. - nézett rá a mögötte álló Jackre titokzatosan. - Akkor hacsak ennyi, kapjuk ki Helenát a kádból és fektessük le. Holnap nehéz napja lesz, ha nem volt még másnapos.

- Ti intézetek Liamet? - néztem Andrewra.

- Persze nem lesz gond. - kacsintott rám eggyet.

- Rendben. Jó éjt fiúk! - köszöntünk el a többieketől, Adnrewnak pedig miközben kifelé terelgettük Helent még odasúgtam külön egy sziát amit viszonzott is.

Viszont amint bevittük a szobájába a batátnőnket Nicollal mi is jó éjt kívántunk egymásnak majd elmentünk aludni. Én azonban a fürdőben történtek miatt le sem tudtam hunyni a szememet és rögtön jött is az ihlet egy karácsonyi dalhoz a suli ünnepi műsorára...

Hófödte minden hegy
És nincs egyetlen lábnyom se amit követhetnék
Magány a királyságom és én vagyok a királynő
Süvít a szél, s dúl benne a vihar
Egy vihar, ami belőlem indult...

- Na Jessica barátosném. Nekünk van egy kisebb nagyobb megbeszélnivalónk. - jött be hirtelen a szobámba Nicole.

- Jesszusom Nic! Azt akarod, hogy infraktust kapjak. - kaptam a mellkasomhoz ijettemben.

- Legalább keresnék egy barátot aki őszinte velem. Láttunk téged és Andrewt. Nem vagyunk vakok. - mondta a barátnőm.

- Én el akartam mondani, csak gondoltam majd holnap. Mikor már mindenki kialudta magát. - érveltem.

- Jó jó igaz. De te nem alszol. Szóval elmesélhetnéd mi változott hirtelen.

Fél órán keresztül boncolgattuk Nicolal a sztorit, amit hozzáteszem, szinte végig röhögött.

- Hidd el nekem annyira nem volt vicces.- próbáltam csitítani Nicot.

- De akkor is hallod. Ennél romantikusabb helyen nem is jöhettek volna össze. - potyogtak a könnyei a nevetéstől. - Liam fürdőszobájában. Hát ez eszméletlen.

- Jól van na. Nem muszáj még százszor hallanom. Annyira azért nem volt rossz. - szabadkoztam.

- Igazad van végülis. - ült föl végre kábulatából a lány. - Szóval fordítsuk komolyra a szót. Nagyon örülök neki,hogy a több hónapos kínszenvedéseitek után végre együtt vagytok.

- Azért ez így még nem lett kimondva. Csak egy csók volt.

- Csak egy csók? Jessica, felfogod egyáltalán mit mondasz?- térített észhez Nicole.

- Igen. Fontos nekem. Viszont nem akarok csalódni. - hajtottam le a fejemet.

- Ezen mindenki átesik egyszer Jess. Te is átfogod vészelni emiatt nem aggódom. De szereted. Ez látszik és te is tudod, hogy így van. Ő is szeret. Nem arra kell gondolni mi lesz késöbb. Hanem, hogy mi van most.

- És ha szakítunk összeszedegeted a darabkáimat?

- Az utolsó morzsáig. Viszont sose legyél olyan barátnő aki csak többes szám első személyt használ. Imádjuk a telet. Csak a popzenét szeretjük. Ha valaha ilyen csajszivá változol, esküszöm lepuffantalak.

- Ha valaha ilyen barátnővé változom akkor én állom a pisztolyt. - erre persze mindketten hatalmasat nevettünk.

Miután kiveséztük a történteket, a fáradtságtól hamar kidőltem. Másnap reggel viszont olyan boldogan ébredtem, hogy arra nem voltak szavak.

Gyorsan kiugrottam az ágyamból és a ruhásszekrényhez sétálva kivettem egy fekete a térdénél kiszaggatott nadrágot és egy sima fehér feliratos felsőt, amit a zuhanyzás és szokásos reggeli teendőim után betűrve vettem fel. Majd kiléptem a szobából és átkopogta Helenhez megnézve, hogy van. Tegnap Nicolal direkt nem csuktuk be a szobája ajtaját azért, hogy simán be tudjunk menni hozzá másnap.

A lány az ágyában feküdt teljesen másnaposan. Bár annyit azért nem ihatott. Próbáltam felkelteni de sikertelenül, így hát átmentem Nichez egy kis segítségért. Ám a folyósón Andrewba botlottam.

- Jó reggelt! - köszöntem neki és már gyorsan mentem is volna tovább de visszarántott.

- Neked is. - majd megcsókolt.

- Figyu most sietnem kell mert Helen nincs a toppon és erősítés kellene. - mutattam a barátnőm szobájának ajtajára.

- Mikor tudunk beszélni? - kérdezte mosolyogva de a hangjaból ítélve komolyan a fiú.

- Nem tudom. Mondjuk ebéd szünet? - ajánlottam.

- Rendben. Hol?

- Tudok egy helyet. - mondtam, majd miután elmagyaráztam, hogyan is talál oda. Futva kopogtam be Nicohoz.

- Egy perc! - nyitotta ki az ajtót a lány. - Voltál már Helenánál?

- Ja. De nem akar felkelni. - mondtam kissé aggódva.

- Akkor nézzük meg. - indult meg Nicole, Helen szobája felé.

Mikor már ketten újra benyitottunk Henena még mindig ott feküdt a takarója alatt.

- Tudok három módszert is amivel felkelthetjük de először talán a leggyengébbel kéne kezdeni. - mondta Nic. - Ezt ugyebár te is ismered. Töltesz bele vizet?

- Persze. Szaladtam a mosdóba és teletöltöttem hideg vízzel.

- Ez biztos beválik. - adtam oda a mellettem álló lány kezébe a vízzel teli poharat.

- Helena! - kiáltotta félhangosan Nicole.

- Hagyjatok békén. Aludni akarok. - mondta félkábán a lány.

- Jesszusom! Tud így egyáltalán órára menni? - kérdeztem meg az amúgy egyértelműt.

- Hát nyilván nem. Szóval jöhet a második fázis. - vette elő a telefonját, majd azt csatlakoztatva Helen kisebb hangszórójához és annyira közel tartotta hogy hangos legyen de mégsem annyira, hogy megsüketüljön és benyomta rajta az egyik legkeményebb rockzenét a világon. Amiért tudta Helena nemigazán van oda.

Ez persze olyan hangos volt, hogy Helen rögtön felkelt az ágyából és kinyomta a hangforrást.

- Normálisak vagytok? - kérdezte magán kívül. - Aludni szeretnék. Semmi kedvem bemenni. Egy napot kihagyok. Na és. Nem a világ vége.

- Holnap írjuk a témazárót bioszból és a skorpiót nem fogja érdekelni ottvoltál-e az összefoglaláson vagy sem. - vilagosítottam fel.

- Engem se. - flegmázott vissza Helen, ami igazán nem volt jellemző rá.

- Már itt tartunk? Most komolyan? Ennyit nem ér meg Abigail! Ha még a pasid vesztetted volna el megértem, hogy így kivagy. És lehet ez így furán hangzik most de ő csak a barátnőd volt. Egyáltalán nem érdemel meg ennyit. Szóval kapd össze magadat Helen mert ez így gáz lesz. - modta el véleményét Nico, akkora határozottsággal, hogy Helena is felébredt tőle és jól tudta, hogy nem érdemes veszekednie Nicolal.

- Na öltözz és menjünk reggelizni. - nyújtottam felé egy farmert és egy pulcsit amit a szekrényéből vettem ki.

Miután Helen felöltözött kiléptünk a folyósóra és a menza felé vettük az irányt.

- Többet ne csinálj ilyet! - mondtunk egyszerre Nicolal, majd átkaroltuk a még mindig kicsit gyenge brátnőnket.