Tökéletlen valóság|✓

part five

Avery szemszög

Ma is, mint eddig minden nap Kevin eljött elém és együtt mentünk az iskolába. Nagyon kedves fiú, de olyan zárkózott s amíg én beszélek neki mindenféléről, ő alig oszt meg valamit pl.  a magánéletével kapcsolatban.

- Este akkor szezonnyitó. - nézett rám Kev.

- Igen, megyünk Gloriával. - mosolyogtam rá. - Olyan szerencse, hogy Damian intézett nekünk jegyet. Gloria szerintem még mindig sokkban van. - magyaráztam folyamatosan, Kevin pedig csak hallgatta.

- Én is szereztem volna jegyet, ha szólsz. - jegyezte meg halkan egy kis idő után.

- Tudom, mivel már vagy ezerszer elmondtad, de én komolyan nem értelek. - néztem rá felvont szemöldökkel.

- Már mondtam, Damian nem olyan, amilyennek adja magát és ártatlan lányokat maga köré láncol ilyen hülyeségekkel. A csapat bármelyik tagja szerzett volna neked jegyet. Hidd el. - szállt ki a kocsijából a parkolóban.

- Kevin szerintem állj le.

- Basszus, Aves! Te ismered régebb óta vagy én? - csattant fel.

- Nyilván te, de tudod az is benne van a pakliban, hogy félre ismerted. - vontam fel a szemöldököm.

- Na jó, nekem elég ebből. Miért nem fogadod meg a tánácsomat? Csak ezt az egyet kértem. - indult meg a suli felé.

- Jézusom Kevin! Hallod te magad? Mit pattogsz ennyit ezen? - siettem utána.

- Utoljára ismétlem el, nem ismered Damiant. - szívta be a levegőt és láttam rajta, hogy ez a téma nagyon az idegein táncol.

- Téged se ismerlek. - tettem hozzá durcásan.

- Épp ez az, nem is tudom miért érzek arra késztetést, hogy segítsek neked. Nyilván te ezt is leszarod. Akkor tudod mit? Boldogulj egyedül, és kérd a nagy Damian Dobrev segítségét. De ha megbánt, hozzám ne gyere panaszkodni. - vágta mérgesen a fejemhez a dolgokat, majd sarkon fordult és Amberékhez ment.

Nem mondom, hogy nem fájt, ahogy és amiket mondott. Mert fájt. Viszont akkor sem értettem miért bántja ennyire Damiant, pedig ő jószívű és kedves. Lehet voltak/vannak nézeteltéréseik, de azt megoldhatnák maguk között. Illetve jó Gloria is mesélte, hogy Damian, sokszor van lányokkal, de én tudok magamra vigyázni, tényleg. Eddig meg nem láttam jelét, hogy máshogy tekintene rám, mint egy egyszerű barát.

Elkaptam a tekintetem Amberék társaságáról. Mióta Kevin hoz suliba - amit amúgy nem kértem, de ő ragaszkodott hozzá - még rosszabb lett ez az egész. Legelső napom óta nem szívlel Amber, most meg már megtudna folytani egy kanál vízben, szerintem. Az iskolába belépve felmentem a terembe és megkerestem Gloriát, hogy vele kitárgyaljam a reggeli veszekedést Kevinnel, ami már majdnem mindennaposra sikeredett. Gloria szerint olyanok vagyunk, mint egy rossz házaspár.

- Na hali csajszi! - pattant fel a helyéről Gloria és megölelt. Annyira durva, mert pár napja lettünk jóba, de mégis mintha ezer éve ismernénk egymást. 

- Sziaa! - öleltem vissza.

- Hogy telt az utatok?