Tökéletlen valóság|✓

part fifteen

Avery szemszög

Mrs Clooneyval a tornateremig csendben telt az utunk, amikor pedig beléptünk mindenki ránk nézett. A végzős osztály egy kupacban állt, tőlük nem messze pedig a többi, azaz a hat felkért alsóbb éves lány. A számat rágcsálva néztem körbe és időnyerés céljából beálltam közéjük.

Istenem, de kínos lesz Damiannal. Az incidens óta ignoráltam és esküszöm egész jó úton haladtam a célom felé, de persze a sors keresztbe kell, hogy húzza a számításaimat. Fuu

- Rendben, most hogy minden fiúnak lett párja, bemutatom nektek a tánc tanárt - hátrébb lépett és utat adott a fiatalos férfinak.

- Sziasztok, Anthony vagyok! 25 éves és legalább már tizenöt éve foglalkozom a táncolással. Oktatni csak öt vagy hat éve csinálom. Garantálom, hogy egy nagyon szép és felejthetetlen koreográfiát állítottam nektek össze. Szerintem nem is szaporítom tovább a szót, kezdjünk is bele. - kezével terjegetni kezdett mi meg a csoportokból egy nagy tömeggé álltunk össze. - Először is, szeretném látni a párokat, kérjek álljatok össze.

Idegesen tördeltem a kezeimet, ahogy láttam, hogy Damian közeledik felém. Arcán levakarhatatlan vigyor ült és olyan magabiztos lépésekkel jött, hogy az hihetetlen. Ahogy körbe pillantottam megláttam egy ismerős arcot, Emily együttérzőn nézett rám. Persze, hogy tudta mi történt, mint ahogy mindenki más az iskolában vagy a városban, mert ugye fel lett véve az egész balhé.

- Szia Avery, jó újra látni. - villantott rám egy ezerwattos vigyort Damian, amikor mellém ért.

Nem hagyhattam szó nélkül, így rákérdeztem.

- Miért pont én? - nem néztem rá, próbáltam a szívverésemet normalizálni.

- Azt szerettem volna, ha ezen a fontos eseményen velem lennél. Pontosítok, ha te lennél mellettem és nem más. - szembe állt velem és próbálta a szemkontaktust felvenni, azonban én makacsul a földet pásztáztam. - Avery, nézz rám - emelte fel gyengéden az államat és akkor végre összekapcsolódott a tekintetünk. Bevallom, bármennyire is haragudtam rá hiányzott az, hogy abba a smaragd zöld szempárba belenézhessek.

- Vagy úgy. - bólintottam és próbáltam továbbra is vinni a "szerepem". Damian épp szólásra nyitotta a száját, ám ekkora Anthony ismét megszólalt.

- Rendben! - csapta össze a kezeit, amely a tornateremben hangosan visszhangzott. - Most, hogy megvan mindenki párja, megmutatom a lehetséges zenéket. Válasszátok ki, melyik legyen és akkor kezdjük. - leguggolt a hangfalhoz és benyomta rajta az első zenét.

1. Ed Sheeran - Perfect

2. Ellie Goulding - Love Me Like You Do

4. Indila - Love Story

A dalok végighallgatása után a végzősök nagy diskurzusba estek, mi - a felkért táncosok - csak hallgattuk őket. Nekünk mindegy volt.

- Nem mész oda? - néztem kérdőn Damianra, mert mellettem maradt.

- Nem, nekem a dal mindegy - vont vállat hanyagul és folytatta az előbbi tevékenységét, oldalra nézve mért végig többször is.

- Damii - jött oda az egyik lány osztálytársa, olyan csípő billegéssel, mint aki csípőficamos - te melyiket szeretnéd? - csavargatta az egyik szőke tincsét.

- Döntsön a többség, nekem egy a fontos és ő már itt van. - karolta át a derekamat, ami nem kicsit meglepett. Hirtelen megcsapott drága kölnijének illata és kezdett áttörni az a gát. Basszus.