Tökéletlen valóság|✓

part thirty three

Gondos tervet állítottam össze, hogy mit mondok majd Samnek és Barbarának, illetve Damiannek. Igazából tőle nem féltem, neki most nagyon szüksége van a környezet változásra.

- Szóval, meg van a megoldás. - néztem a szüleimre komolyan az ebédlő asztalnál ülve.

- Micsoda? Mi még nem tudtuk megbeszélni apáddal rendesen. - szólt fáradtan Barbara. Láttam rajta, hogy nagyon el szeretne engedni, mert tudja, hogy a bátyám iszonyatosan fontos számomra.

- Bízzatok bennem. Próbálom rövidre fogni, de ezt én szeretném, hogy így legyen...hogy így mehessek el. - a szüleim összenéztek és egy bólintással jelezték, hogy mondjam csak. - Szóval, emléleztek Damianre?

- NEM! NEM MEHETSZ VELE!! - csapott az asztalra Sam idegesen.

- Hadd mondja tovább - csitította őt Barbara, mire Sam egy morgással fejezte ki nem tetszését.

- Tudom, hogy haragszatok rá. Én is haragudtam, de a szünet első napján, amikor volt a tavaszi nyitó meccs bulija, akkor találkoztam vele. Nem igazán értettem mi baja van, majd elkezdtünk beszélgetni, aztán elmondott egy nagyon fontos dolgot. Amin keresztülment az utóbbi időszakban. Damian biszexuális. - néztem fel a szüleimre, akiken vegyes érzelmeket láttam. Sam idegesen dobolt, Barbara meg beharapta a száját. Tudom, hogy a másság elfogadására nagyon ugranak. Mármint, annyi rossz van ebben a világban, az emberek elfogadása a legnehezebb. Ők is a mai napig megélik, mint feketék, hogy vannak helyek ahol nehezen fogadják el őket. Például amikor kicsi voltam emlékszem Barbarának volt egy munkahelye és mindig kicsesztek vele, csak azért mert más volt. Sokkal többet tudott mindenkinél, de mégis bántották. Annak az elfogadása, hogy valaki a saját neméhez vonzódik, vagy mindkettőhöz talán a legnehezebb. Pedig úgy gondolnánk, hogy a mai világban ezeknek evidensnek kellene lenniük. De nem.

- Pár napja elmondta otthon és nem fogadták jól. El is ment valami lakásukba, mert az apja körülbelül már a kitagadás szélén állt. Szerintem jót tenne neki a környezet változás. Szeretnék neki segíteni, mert tapasztaltam, milyen az, ha nem fogadnak el olyannak, amilyen vagy. - fejeztem be a mondandóm és csak reménykedtem, hogy bele mennek.

- Kincsem, én nagyon sajnálom Damiant, de tudod az van előttem, amit Veled tett. Az pedig megbocsáthatatlan számomra, számunkra. - nyúlt a kezemért Barbara. - Te nem mondasz valamit? - nézett a mellette ülő Samre.

- Az a baj, hogy az nem lenne szalonképes.

- Gondoljátok át, légyszi. Tudom, nekem is szar volt. De félretettem ezt az egész. Szeretnék neki segíteni, most tamogatásra van szüksége!

- Tudom nem szép ilyet kívánni, de támadja meg a bolond Jack úr vadász görénye. - nézett ki az ablakon Sam.

- Na már! Ne kívánj ilyet, mert visszanyal a fagyi. - csapott Barbara a vállára.

- Ami nem is létezik az nem tud bántani.

- Tudod mit Avery? Átgondoljuk így ezt és este beszélünk még róla. Jó? - nézett rám anyu.

- Rendben, köszönöm. - egy halvány mosoly ült ki az arcomra, mert volt egy olyan megérzésem, hogy nyert ügyem van.

--------

Az ablakon kipillantva néztem a többi repülőt. Épp azt magyarázták és mutogatták, hogy vészhelyzet esetén mit kell tenni, ha ne adj isten a vízben vagy azon kellene leszállni vagy ha még a levegőben történne valami. Remélem, hogy minden zökkenőmentesen fog menni. Damian mellettem már majdnem be aludt annyira fáradt volt, azt mondta alig aludt valamit éjjel, de szerintem már napok óta nem alszik rendesen.