Tökéletlen valóság|✓

part six

Gloriával megbeszéltük, hogy átjön hozzám délután ötre és együtt megyünk a meccsre, utána pedig nálam alszik. Barbara lázasan kezdett sütni mindenfélét, hogy valamivel megetethesse az újdonsült barátnőmet. Ez igazából azért pörgette fel ennyire, mert az előző iskolámban szinte egy barátom se volt, vagyis olyan, akit áthívtam volna, mert megbízok benne, egysem.

- Szereti a keksztekercset? - nézett rám kérdőn anyu.

- Szerintem igen. - nevettem el magam. - Anyu, nem kell ennyi mindent csinálnod, pihenj nyugodtan. Majd rendelünk pizzát vagy valami. - kaptam fel egy almát a pultról.

- Avery, nekem ez tényleg nem teher. Örülök, hogy átjön Gloria és hogy végre megismerhetjük. Sammel már nagyon kíváncsiak vagyunk. - mosolyodott el kedvesen.

- Akartam is kérdezni, Sam mikor ér haza? - néztem az órára.

- Azt mondta már úton van, de dugóba keveredett. - legyintett egyet és részéről lezárult a beszélgetés, mivel vissza fordult a pulthoz, ahol épp a kekszet mérte ki.

A szobámba felérve még gyorsan eltettem pár dolgot, hogy ne legyen már akkora kupi, mert hajlamos vagyok rá sajnos és ha ezt Gloria meglátná - mivel amúgy rendmániás - sírva rohanna haza. Miközben az utolsó simításokat végeztem csengettek is, ami egyet jelentett megjött Gloria. Gyorsan lesiettem a lépcsőn, még mielőtt anyu letámadná, ami amúgyis bekövetkezett volna, de inkább később történjen meg, mint előbb. 

- Sziaa! - köszöntöttek mosolyogva.

- Hali csajszi! - ölelt magához vigyorogva. - Izgulsz? 

- Nem annyira vagyis még nem. Te? - néztem rá miközben becsuktam az ajtót.

- Áhh, én nagyon. Teljesen felpörgtem, otthon alig bírtak velem, már mindig azt kérdezgették mikor indulok végre el. - nevette el magát kínosan.

- Megértelek. - néztem rá együttérzően, aztán elhúztam a számat. - Figyelj, a szüleim totál bevannak pörögve, mivel rajtad kívül eddig nem volt egy igazi barátom se, szóval ne rémisszen meg ha túlzásba esnek vagy valami. - indultam meg befelé, Gloria pedig követett.

- Áhh, sziasztok! - lépett elő anyu a konyhából, nyakig maszatosan. - Biztos te vagy Gloria! 

- Igen, én vagyok. - mosolygott rá kedvesen.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Avery anyukája vagyok, Barbara. - nézett rá ő is kedvesen. - Csináltam keksztekrecset, remélem szereted. - nézett a konyha irányába, Gloriának meg felcsillantak a szemei.

- Ahhhhw, imádom a keksztekercset! - nevetve indultam utánuk a konyhába, ahol Barbara már tálalta is az édességet Gloriának.

Miután degeszre ettük magunkat és Sam is hazatért, illetve bemutatkozott ő is Gloriának, mi felmentünk a szobámba, hogy elkészüljönk a szezonnyitóra. 

- Na szerinted, mit vegyek fel? - nézett rám kérdőn Gloria. - Elhoztam két lehetséges szettet. - túrt bele a táskájába. Majd felmutatta őket. Az egyik szett egy bordó kord szoknyából, illetve egy fehér felsőből állt, míg a másik egy sima fekete szaggatott farmer és mellé egy bézs pulcsi volt. 

- Hmm, nem is tudom - gondolkoztam el - mit kell amúgy felvenni egy ilyen eseményre? 

- Hát igazából majdnem mindegy. Felveheted akár a tornamezt is, hogy kimutasd hova tartozol. De többen ilyenkor szeretnek kicsit csinosabban öltözködni. - magyarázta Gloria, aki már volt egy két meccsen, de mivel a legtöbb fizetős volt - amit amúgy senki sem értett miért van így - nem sokra jutott el. Állítása szerint a tévén is leadták meg a suli honlapján élőben közvetítettek, akkor minek fizessen ki érte pénzt, ha otthon kényelemben tudja nézni.