Tökéletlen valóság|✓

part twenty three

A fény gyéren besütött a redőnyöm résein, egy napsugár pont az arcomat melegítette ebben a január végi időben. Én meg morogva a másik oldalamra fordultam.

Nem vagyok jól.

Több szempontból sem. Az egyik ugyebár Damian, a másik meg, hogy úgy lebetegedtem, mint a fene.

Igaza volt Kevinnek abban is, hogy ne üljek le a hideg padra, de akkor nem érdekelt. Most viszont lázzal feküdni abszolút nem buli.

Ez is Damian hibája. - gondoltam magamban.

Annyira igazából nem is tudtam elmélkedni, egész este sírtam, az orromat fújtam és köhögtem. Aztán egy idő után abba maradt a könny potyogtatás. Elkezdtem keresni a miérteket, elmondom nektek, hogy nem jutottam sokkal előrébb.

Azt sem tudom mennyi lehet az idő, mivel sötét van nem látom a fali órám, a telefonomat meg inkább kikapcsoltam, mert nem vagyok kíváncsi senkire és semmire.

- Ezt nem hiszem el - morogtam és a párnámért nyúltam.

- Mit nem hiszel te el? - jött egy hang a szoba sarkából, én meg kb szívinfarktust kaptam. Már kezdtem azt hinni, hogy bediliztem, amikor valaki felrántotta a redőnyömet.

- Jesszusom, a szemem - nyomtam azt a hülye párnát az arcomba.

- Ne csináld már Avery, délután három van.

- Te hogy kerültél ide be? - ismertem fel Gloria hangját és egy cseppet nyugodtabban válaszoltam.

- Sam engedett be, egyébként meg jöttem, hogy rendbe szedjelek. Na kelj fel innen - rántotta le rólam a takarót.

- Hééé, még fel akartam készülni - néztem rá.

- Mire? Hogy a szent lélek megszálljon? Már rég fel kellett volna kelned.

- Nem téged vertek át - motyogtam és a könnyeim egy részét visszanyeltem.

- Jaj drágám - ült le az ágyam szélére és szorosan magához ölelt - Nyugodtan sírj csak, direkt olyan felsőt vettem fel aminek nem számít.

- Nem megy, nem tudok úgy nagyon sírni...azt hiszem este kiszáradt az összes könnycsatornám.

- Na jó, hoztam ám sok mindent - pattant fel Glo és a szoba sarkában lévő fotelhez ment. Matatott a táskájában és kivett egy üveg nutellát meg egy zacskó gumicukrot - Van még itt popcorn, majd kipattogtatjuk, meg fagyit is hoztam, de az a mélyhűtőben van és bor is van nálam, de szerintem azt később igyuk meg.

- Hihetetlen vagy, annyira szeretlek - mosolyogtam rá hálásan.

- Tudom, én is téged - telepedett le mellém - Tessék, egyed - nyomta a kezembe a nutellát, ő meg felbontotta a zacskó cukrot. - Filmeket is töltöttem le, majd nézhetünk azt is, ha szeretnéd.

- Oké.

- Akarsz valamit beszélni róla? Vagy tudni szeretnéd utána mi volt..? - kérdezett rá finoman a fájó pontra Glo.

- Hát..nem tudom - haraptam be az alsó ajkamat - Na jó, meséld el, előbb utóbb úgyis kiderülne vagy valaki elmondaná, szóval legyünk túl rajta most.

- Biztos?

- Igen, biztos. Hallgatlak - kaptam be egy nagy kanál nutellát.

- Oké, ugye megtörtént, ami, aztán ahogy kirohantál Damian még megindult utánad, de Hayden meg Kevin lefogták azonnal, ez neki persze nem tetszett. Aztán Damian neki esett a fiúknak, hogy nem hagyták utánad menni...aztán Kevin teljesen a védelmedre kelt és elküldte a francba Damiant. Majd odajött az egyik felügyelő tanár és végül ő tett rendet. Mason, Nick és Damian elhúztak onnan, mi meg hárman ott maradtunk, aztán azután ment utánad Kev. - mesélte Gloria a történteket, amit én csak csendben magam elé nézve hallgattam. Hiába akartam hozzászólni nem ment, egy hang sem jött ki a torkomon. - Képzeld el, annak a féregnek még volt képe odajönni hozzám, amikor mentünk haza Haydennel...