Tökéletlen valóság|✓

part twenty

- Szó sem lehet róla! - csóválta a fejét Sam, amikor felhoztam a szilveszterezésemet.

- De hát Sam! Másokat is elengedtek.

- Engem nem érdekelnek mások. - nézett rám azzal a tipikus szülő nézésével. Én meg utáltam ezt a mondatot.

- Jaj fiam, ne legyél ennyire savanyú - szólalt meg a nagyi az asztal másik végéről.

- Nem savanyú vagyok, hanem nevelni akarom.

- De ne így! - nézett rá Margaret néni.

- Szerintem megbeszélhető lenne - szólalt meg anyu velem szemben.

- Na de lányom! Erre tanítottunk mi? Zülletni akarod Averyt? - hördült fel Susan néni. A két papám meg csak eszegettek, mintha semmi sem történt volna.

- Susan, tudjuk te ilyen prűd vagy. - legyintette le Margaret néni.

- Te meg egy... - kezdett bele, de időben közbe tudtam szólni.

- Na jó, ti inkább ne szóljatok bele. - néztem rájuk kimérten. - Sam, csak gondolkozz el rajta, légyszi.

- Rendben.

Ez a beszélgetés zajlott le karácsony harmadnapján, aztán Barbara szülei elmentek, mert Otto lenyelt valamit és a macska az első, de Margaret néni és Eddie bácsi itt maradtak velünk, mert nekik meg épp nem volt más dolguk. De ami a legjobb, hogy Sam elengedett.

-------------------

12.31. 

Szilveszter napja

Annyira boldog voltam, hogy elengedtek a szüleim. Végre reméltem, hogy lesz majd egy jó szilveszterem, nem úgy, mint az eddigiek...mert azokról inkább nem is beszélnék.

Gloria estefelé indulás előtt jön majd hozzánk és akkor tudunk együtt menni. A buli Masonnél lesz, aki a foci csapat tagja. Nagyon izgulok, hogy milyen lesz. 

- Avery! - hallottam meg Margeret néni hangját lentről.

- Igen? - néztem le a lépcsőről.

- Nincs kedved sütit sütni? Aztán elvihetnéd a buliba, mert ez régen így volt szokás.

- Szívesen segítek, de nem hiszem, hogy elviszem magammal, mert hát hogyan is mondjam, nem tudom mennyire értékelnék ott. - mentem be a konyhába, ahol már minden alapanyag készen állt a sütéshez.

- Egy kis kuglófnak ki nem örülne? - nézett furcsán rám.

- Anya, ők már más generáció. Fogadd el, hogy nem érthetsz mindenhez. - jött be a konyhába Sam.

- Ó, értem. Akkor csak magunknak sütünk, addig meg kibeszéljük apádat. 

- Hééé! - hördült fel Sam.

- Te menj innen, pont annyira való neked a konyha, mint Susannak vagyis semennyire. - tolta ki az ajtón.

- Na jó - nevettem fel rajtuk.

- Most mondd, hogy nincs igazam - nézett rám nagyi. - Amikor kicsi volt próbáltam megtanítani egy két alap dolog elkészítéséhez, de nem sikerült. Elvesztettem a reményt.

- Azért tud sütni tojásrántottát. - védtem meg Samet.

- Akkor mégiscsak ragadt rá valami a koszon kívül. - kezdett bele az alapanyagok összeöntésébe és felőle lezárult a beszélgetés. Még jó, hogy a saját fiáról beszélt így.