Tökéletlen valóság|✓

part ten

Avery szemszög

Furábbnál furább dolgok történnek velem vagy körülöttem.

A napom szokásosan indult, felöltöztem, reggeliztem. Aztán Kevin az újdonsült jó barátom elvitt suliba, majd már oda sem ment Amberékhez, hanem nemes egyszerűséggel feljött velem a terembe. Pedig mondtam neki, hogy nyugodtan legyen velük, engem nem zavar. Gloria csatlakozott hozzánk, meg Hayden; Kevin legjobb haverja. Így pedig négyen bandáztunk az osztályban, amin mindenki meglepődött és Kimberly oda is jött.

- No lám, Kevin lecserélted a princesseket? - nézett ránk karbatett kezekkel.

- Mi van? Agyadra ment a sok írás?

- Vicces vagy. Csupán feltűnt, hogy nem velük vagy. Vigyázz nehogy a végén tömlöcbe vessenek. - nézett rá gúnyosan.

- Te tiszta dilinyós vagy. Mégis milyen tömlöc? - nézett körbe Kevin értetlenül. Kimberly lemondóan legyintett egyet és Gloriához fordult.

- Ma ebédszünetben megbeszélés. Kész vannak a cikkeid?

- Aham. - mosolygott rá Gloria kedvesen, de cserébe csak egy komor fejű Kimberlyt kapott, aki egy bólintás után ott hagyott minket.

- Mindig is ilyen fura volt? - néztem a többiekre kérdőn.

- Ebbe az osztályba sok fura ember jár. Engedd el - legyintett egyet Hayden.

- Kimberly csupán túlbuzgó - szólt közbe Gloria, erre pedig azonnal reagált Kev.

- Kimberly nem normális. Az egy ok, hogy te ismered az újság miatt, de szerintem otthon szertartásokat tart meg ilyesmi. Para egy csaj.

- Ne legyél már hülye - csapott rá Gloria a vállára, de azonnal kitört belőle a nevetés. Haydennel össze néztünk, amolyan ezek menthetetlenek stílusban.

Mikor már közeledett a becsengetés Amber és a csapata bevonult, ám a szokásos undok pofa vágás helyett ma mindenkire mosolygott...vagy vicsorgott.

- Ezt meg mi lelte? - bökött oldalba Gloria.

- Biztos feldobta a tegnapi kávézás Damiannel. - vontam vállat unottan.

- MIII?? - képedt el Gloria.

- Majd mesélek, nyugi! - csitítottam, mert a hangos ledöbbenése miatt szinte mindenki felénk kapta a fejét. Amber például hosszú percekig csak nézett ránk. Na ő a para.

Tegnapi nap úgy elhúzódott, hogy miután hazaértem Kevinéktől, otthon az esti teendőket gyorsan elvégeztem és már zuhantam is be az ágyba. Így Gloriának sem meséltem.

- Osztály, a mai óránk anyaga... - kezdett bele Mr Parker; a fizika tanár, amikor is megakadt a tekintete Ruthon, aki furcsa mozdulatokat csinált Kevinék előtt. - Ruth, te mégis mi a fészkes fenét művelsz az én órámom?! - kérdezte dühösen.

Tudni kell Mr Parkerről, hogy úgy a hatvanas évei felé közeledik és elég mogorva. Az órája unalmas és szívat mindenkit, főleg a kollektív büntetés a kedvence.

- Én? Csak nyújtózkodom. - nézett megszeppenve Ruth.

- Cartner padján? - vonta fel a szemöldökét.