Tökéletlen valóság|✓

Part eighteen

Avery szemszöge

Éppen az udvar felé mentünk Gloriával, amikor is pár diák futva odébb lökött minket és valamit nagyon susmogtak egymásnak. Mi csak kérdőn néztünk mindenkire, hogy mi történhetett, de aztán hamar választ is kaptunk.

Balhé volt, mégpedig Amber és az utánfutó egyik kereke között.

- Vajon min veszekedhetnek? - karolt belém Glo és arrébb húzott, hogy ne legyünk annyira középpontban.

- Nem tudom, de kezd ez elfajulni. - rágtam a szám szélét.

- Hölgyeim, visszatértem! - jelent meg mellettünk ismét Hayden.

- Nem tudod miről van szó? - fordult felé kíváncsian Gloria.

- Állítólag szidják egymást, meg Ruth ellenállt Ambernek, szerintem itt komolyabb történések is lesznek. - kezdte el magyarázni Hayden.

Glo és ő az utóbbi időben egész jól kijöttek egymással, aminek én nagyon örültem és titkon szurkoltam is nekik. Drága barátnőm elmondása alapján, eddig nem igazán beszéltek, Hayden csak akkor ment oda hozzá, ha házi kellett vagy dogát írtak. Most meg egy ideje teljesen máshogy viselkedik vele. Nagyban hozzátett mondjuk az is szerinte, hogy jóba lettem Kevinnel, ezálltal a két csapat összeforrt. Vagyis most éppen el van szakadva, de ezen dologzok még.

Ahogy körbenéztem az udvarra csődült tömegen egyszercsak összetalálkozott a tekintetem Kevinével. El sem hittem. Hosszas pillanatokig csak néztünk egymásra, aztán megindult felénk, nekem pedig a lélegzetem is elakadt, aztán...aztán megállt és az enyhülő arcvonásai hirtelen megkeméykedtek és mogorva pillantásokkal nézett az irányomba. - Tehát haragszik még mindig. - gondoltam magamban. Azonban abban a pillanatban egy erős kéz karolt át hátulról és azonnal az orromba szökött az a híres drága kölni. Damian volt az.

Akkor talán Kev már nem is haragszik, csak Damian miatt váltott irányt? Ajj, nem tudom. Olyan bonyolult ez.

- Szia - suttogott a fülembe Damian, amitől borzongás járta át az egész testem.

- Szia Damian - fordultam felé, de ekkor vészesen közel került az arcunk egymáshoz, amin ő csak szélesen elmosolyodott.

- Áll még a ma délután? - beszélt továbbra is a fülembe, lehelete csiklandozta az arcomat.

- Igen, persze. Hiszen megígértem.

- Akkor jó. - egy apró puszit hintett az arcomra és továbbra is átkarolva a vállamra tette az állát.

Khm, a tömeg figyelme most kezdett megoszlani. Voltak akik a balhét nézték és páran minket, meg a vegyesek. Esküszöm le is fotóztak páran, de hogy minek?

Lehet vudu baba leszek, aztán akik odavannak Damianért majd szurkálnak, meg fekete mágiát csinálnak. Lehet valaki azt kívánja, hogy vigyenek el a mamutok. Ki tudja?

- Jézusom! - kapott hirtelen a szájához Gloria és abban a pillanatban mindenki egy emberként döbbent le. Odakaptam a fejem és annyit láttam, hogy Amber kezében néhány hajtincs van, Ruth elsírta magát, Debra meg lesokkolódott. A következő másodpercek hamar lezajlottak, akár egy felgyorsított videó.