Tökéletlen valóság|✓

part seven

Idegesen nézett mindenki az állást jelölő táblára.

Le voltunk maradva három ponttal.

A fene gondolta, hogy a Vancouveriek csapata ennyire erős.

A csapatok ismét felálltak egymással szembe, már benne voltunk az utolsó 12 percben. Érződött mindenkin az idegesség. A bíró újra belefújt a sípjába és a csapatok elindultak labdát szerezni. Gloriaval annyira erősen szorítottuk egymás kezét, hogy már szinte elfehéredtek.

- Ez az! Kevinnél van a labda! - kiáltottam teljes önfeledt állapotban, amikor megláttam a jelenlegi állást.

Aztán itt jöttek a gondok.

Az ellenfél csapatból valaki teljes erővel neki szaladt Kevinnek, aki a hirtelen ért erőtől a földre zuhant és a labdát is elejtette.

- Jézusom! - kiáltottam fel Gloria.

- Ez szabályos?! - néztem körbe értetlenül, mivel én ebben a játékban nem voltam jártas.

Teljes volt a káosz. Mindenki kiabált, közben a pályán a játékosok, akár egy hangyaboly szaladgáltak. Amikor ismét a pályára néztünk épp a vancouverieknél volt a labda, ám Kevin most visszaadta. Ismét egy nagy borulással, de miénk lett az előny. A srácok szaladni kezdtek, szinte teljesen megfagyott a levegő.

Olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy alig bírtam felfogni mi történik.

- TOUCHDOWN! HIHETETLEN! DAMIAN DOBREV TOUCHDOWNT SZERZETT! - hallatszódott a hangszórókból. - A LINCOLN HIGH SCHOOL EZZEL HUSZONHAT - HUSZUNHÁROMRA MEGNYERTE A SZEZON ELSŐ MECCSÉT!

Mindenki egy emberként eszmélt fel a sokkból. A csarnokban az eddigieknél hangosabb volt a zsivaj. Gloria teljes erőből szorított magához folyamatosan sikongatva. Ahogy a válla felett elnéztem a pályára láttam, hogy mindenki Damian köré gyűlt és néhányan rá is ugrottak. A kabala, illetve a pompomlányok szintén a saját stílusukban ünnepelték a győzelmet.

Olyan volt az egész, mint a filmekben.

------

- Még mindig nem tudom felfogni, hogy nyertünk! - nézett körbe vigyorogva Gloria.

A meccsnek már húsz perce vége lett, de mire kiverekedtük magunkat a jó helyünkről, eltelt az idő.

- Én is alig fogom fel. Basszus, touchdown-t szerzett! Baromi ügyes volt.

- Majd biztos ünnepelnek ééés elhív téged.- nézett rám vigyorogva.

- Ugyan már.

- Mii? Tuti meghív Damian, én szinte biztos vagyok ebben. Látom hogyan viselkedik a közeledben. - erősködött Gloria.

- Jaj, és most hol vagy azzal, hogy "vigyázz vele, ő Damian Dobrev, sok szívet összetört már!" ? - néztem rá kérdőn, miközben visszaidéztem a szavait.

- Nana! Azt még mindig tartom, de okos lány vagy te, nem olyan, mint az eddigiek. - nézett rám jelentőségteljesen.

- Ahha.

Az iskolából nagy nehezen kiértünk és már mindketten hazafelé vettük az irányt, amikor is meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Kíváncsian fordultam hátra és szembe találtam magam az Lincoln foci csapat egy pár tagjával. Damian gyorsan utat tört magának és felém sietett, míg a háttérben elkaptam Kevin bosszús nézését.

- Sziasztok, lányok! - köszönt illedelmesen.

- Szia! Avery, mindjárt jövök, csak ezt fel kell vennem. - köszönt neki vissza Gloria, majd telefonálást színlelve odébb sétált. A kis sunyi.