Tökéletlen valóság|✓

part thirty one

Sokkosan álltam a fiú előtt.

Mégis mi a franc?!

Először azt hittem szórakozik, aztán másodszor is és amikor már harmadszorra is felakartam neki tenni a kérdést, láttam hogy fogy a türelme.

- Mi? De mégis...  MIII? - alig tudtam feldolgozni a hallottakat.

- Ennyire azért nem durva - nevette el magát halkan.

- De sokkoló.

Damian keserűen elmosolyodott és leült a kerítés padkájára. Egy pár pillanatig tétlenül álldogáltam mellette majd inkább én is leültem.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze - bólintott.

- Már akkor is, amikor még együtt voltunk?

- Nem. Erre február vége fele jöttem rá. Épp egy egyetemista buliban voltam, ahol kicsit eldurvult az este. - kezdte el magyarázni - Tudod van az a játék, amikor a kártya lapot kell adogatni szájról szájra és nem szabad leesni a lapnak.

- Igen, vágom melyik az - bólogattam.

- Na azt játszottuk, egyik oldalamon egy csaj volt, másikon egy srác és a tag leejtette a lapot. Aztán ja. - éreztem rajta, hogy zavarba jött, így inkább közbeszóltam.

- Oké, értem és most mi volt, hogy kvázi ki kellett menekülnöd?

- Hát, ezt igazából senkinek sem mondtam el.. - kezdett bele - Miután szétmentünk próbáltam megkeresni a helyem a világban. Több lánnyal is volt dolgom, de egyiknél sem éreztem semmit, vagyis tudod azt a varázst nem - nézett rám egy pillanatra és a zavar tükröződött az arcán. Megértem, nekem is éppoly kellemetlen volt a szerelmi életét hallgatnom, mint a volt barátnője, viszont nem akartam félbeszakítani, mert annál inkább kíváncsi voltam a sztorira. - Aztán eljártam egyetemi bulikba, amiket az idősebb haverjaim szerveztek, meg megismerkedtem másik gimibe járókkal...szóval jó kis társaságokra tettem szert, volt egy félig egyetemi és félig gimnáziumi banda, akikhez végül bekerültem. Nem volt minden zökkenőmentes, mert volt több konfliktus is, az egyetemi srácok között volt, aki füvezett és egy egy buliban én is kipróbáltam, meg emiatt voltak összetűzések, amikor bekerültem, hogy nehogy köpjek és az egyik tag kifejezetten fújt rám. Szinte minden hétvégén bulikba voltam, sőt egyre többször jártam el hétköznap is. Egyik ilyen nap történt ez az egész kártyás dolog, éreztem azon a fiún, hogy ő más és iszonyatosan hamar egy hullámhosszra kerültem vele, olyan volt, mintha ezer éve ismertük volna egymást, sőt néha úgy éreztem, hogy mindent tud rólam, hogy a legbelsőkig belém lát. - nevetett fel halkan Damian majd folytatta is azonnal - Sokat lógtunk együtt bulikon kívül. Aznap én úgy indultam el szórakozni, hogy valami jó csajt összeszedek magamnak és ő még poénkodott is vele, legalábbis én akkor azt hittem, hogy poén, hogy ő jobb csaj lenne, mint bárki más. Rengeteget ittunk, majd jött a játék és történt, ami történt. Megmondom őszintén nagyon sokkolt az egész és kiakasztott, meg úgy éreztem, hogy megszégyenültem. Napokig nem írtam neki vissza, próbáltam kerülni őt, mintha nem is létezne. Aztán egyik nap eljött hozzánk, hogy rávezessen arra, aki vagyok, hogy felnyissa a szemem a valós énemről...még jobban kiakadtam. Kiakadtam, mert száz százalékban biztos voltam benne, hogy heteroszexuális vagyok. Még több buliba mentem el, kavartam lányokkal ezt ő meg úgy fogta fel, hogy féltékennyé akarom őt tenni, ezért ő meg srácokkal kavart az szemem előtt és tudod, először még nem is zavart, vagy legalábbis nem érdekelt...de egyre több ilyen volt és robbanásszerűen tört fel ez az egész, hogy basszus, ne csinálja már ezt, szálljon le másokról és hozzám jöjjön oda. Pár napra rá találkoztunk ismét és nagyon jó volt. Kértem tőle egy kis időt, hogy ezt az egészet egyáltalán feldolgozzam, hogy átgondoljam a dolgokat, ezt az egész változást az életemben, ő pedig készségesen hagyott időt. - fújta ki a levegőt Damian, amikor befejezte a sztorit. Nem tudtam mit is mondhatnék, de nem is kellett hiszen pár másodperc után folytatta. - És, hogy miért menekültem ki?  Emlékszel, hogy mondtam a sztori elején azt a tagot, aki nem bízott bennem, meg azt hitte, hogy köpök majd a bulikról, hogy ott mi zajlik? Nem kedveltük egymást az első percektől fogva, mindig próbált csőbe húzni...sokáig csak ez a társaság tudott a történtekről és meg is állapodtam azzal a fiúval, hogy ahhoz még több idő kell, hogy felvállaljam. Ebben a buliban ott volt az a srác, olyan részegen...totál szétcsapta magát. Egyszer látott meg, amikor a mosdóba rohant, de akkor is csak épphogy összenéztünk. Akkor ott teljesen bepánikoltam, hogy elmond mindent és mindenki másképp néz majd rám és arra még nem állok készen, mint említettem. Tehát emiatt menekültem ki onnan.