Bullett

7

Jess

A nap hátralevő részében Ryan és Andy körbe vezettek a házban, átfutottam a rajongói oldalt új tabletemen és én hülye még abba is bele mentem, hogy készüljön rólam és a két férfiról egy kép, amit közzé téve Ryan közösségi oldalán megismerhetett engem a nagy világ. Ezzel magyarázatot adtunk ugyan a rajongóknak, a köpködőknek és a sajtónak, de nem számítottam a következményekre;
Szombat estére a Facebook, a Twitter és az Instagram követőim száma az ötszörösére ugrott.
Nem volt elég, hogy a Ryan-nek szánt szerelmes leveleket kellett olvasnom napi szinten, én magam is kaptam üzeneteket nőktől és férfiaktól egyaránt. Volt aki még randira is elhívott, de volt aki prostituáltnak titulált. Ilyen lenne a hírnév?
A sokadik ilyen üzenet után morcosan dobtam magam mellé a kanapéra a tabletet és nagyot kortyoltam a boromból.

- Egy újabb? - Anna szemüvege mögül pásztázta arcomat. Velem szemben, a fotelben foglalt helyet felhúzott lábakkal, ölében a laptopommal, amin valami hihetetlenül csöpögős romantikus filmet keresett. Bólintottam, mire poharát felém emelte; - Az idiótákra!

Egyszerre nevettünk fel és ittunk az italból, hátha ellazítja idegeimet.

- Mizujs az irodában? Rob talált valakit a helyemre? - Kérdeztem megtörve a beállt csendet.

- Fogalmam sincs. - Sóhajtva letette a dohányzó asztalra a gépet és hátra dőlve nézett szemembe. - Egész héten tajtékzott. Hozzá sem lehetett szólni...

- Wow... Miattam? - El kerekedett szemekkel bámultam barátnőmre. Ez nem vall Robra.

- Elég valószínű. - Anna arcán szomorú mosoly suhant át. - Te nem vettél észre semmit?

- Mire gondolsz?

- Jaj ne már, Jess! - Kiáltott fel égnek emelve szemeit. - Még a vak is látja, hogy Robert odáig van érted és nem csak úgy kezelt, mint egy alkalmazottat. Szerinted miért mindig te kaptad a legjobb melókat?

- Ez hülyeség. - Hitetlenkedve ráztam meg a fejemet. Mi a franc? Lehetetlen, észre vettem volna, ha Rob máshogy néz rám. - Rob csak a munkámat szerette. Mindig azt mondogatta, hogy tetszik neki, ahogy megközelítem a dolgokat.

- Hát persze, csak ő nem tudta hogy megközelíteni a dolgokat. - Anna gúnyos hangjára felkaptam a fejem. - Ne légy naiv. Még én is láttam, hogy bámult rád munka közben, vagy munka után a bárban, vagy akár a céges bulikon. Nyilván nem vallhatott szerelmet, de mindig ott volt körülötted és próbált a kedvedben járni. - Halványan elmosolyodott. - Aztán meglátta azt a cikket rólad meg Miller-ről, majd a hirtelen jött felmondásod és most ez a kép rólalok meg a menedzseréről az új kocsid mellett... - Fejével az ablak felé biccentett, mivel az említett jármű kint állt a ház előtt. - Ne csodálkozz, hogy tajtékzik.

- Én észre sem vettem az egészet. Mármint... Oké, sokat lógott velünk, de ez... - Idegesen a hajam a túrtam, mire Anna vállat vont.

Hiszen Robert Antwood számomra mindig a jó fej, laza főnök volt, aki simán le ült meló után az alkalmazottaival meginni pár italt a közeli bárban. Helyes fickó volt ugyan magas termetével, sportos testalkatával és szőke hajával, de számomra ő akkor is csak az öltönyben parádézó főnököm volt.
Maximum egy barát...

*****

Május első vasárnapja is be köszöntött. Miután édesanyámat felköszöntöttem anyáknapjára és beszámoltam neki a hét eseményeiről, idegesen járkáltam a szekrényem előtt. Mégis mit illik ilyenkor felvenni?