Bullett

3

Jess

A több száz embernek köszönhetően elég nehéz taxit fogni.
A meccs végével nem tartottam jó ötletnek a búcsúzkodást, így egyszerűen csak kislisszoltam.
Épp a harmadik sikertelen taxi fogáson bosszankodtam, amikor begördült mellém egy fekete Bentley. Azonnal tudtam ki az.
- Még csak el se köszönsz? - Ryan mosolyog rám, miután lehúzza a sötétített ablakot, majd parancsolón rám szól; - Szállj be!
Én meg mint a kisangyal, beszállok mellé.
- Szia... - Motyogom zavartan.
- Na, hogy tetszett? - Kezével a combján dobol. Meg se mondaná az ember, hogy húsz perce még a ringben volt.
- Szép volt. - Felelem. Lehet nem kéne fényeznem az amúgy sem kicsi egóját. - Gyorsan végeztél.
- Nem volt ellenfél. - Ismét az a hanyag váll vonás, ami nekem valójában nagyon is tetszik. - Még csak el sem fáradtam.
- Hova megyünk? - Bámultam ki az ablakon. Ezaz Jess, időben kapcsolsz!
- Gondoltam bulizhatnánk. Vagy nincs kedved?
Nem így terveztem. Igazából úgy gondoltam, hogy megnézem a meccset és utána haza szaladok, hogy a takaróm alatt mély önsajnálatba merüljek. De túl nagy volt az az átkozott kísértés...
- Oké, persze. - Bólintok. - Hova megyünk?
- Az Exchange-be. Voltál már ott?
- Párszor, a barátnőmmel. De mostanában nem nagyon. - Engem néz miközben beszélek. Én meg áldom az eszem, hogy hallgattam Annára és nem hétköznapi öltözékben jöttem.
- Úgy látom bulizni is készültél. - Mért végig gyorsan. Szemei elidőztek a melleimnél, amit a választott fekete felső szépen kihangsújozott. A felsőhöz egy fehér nadrágot és egy fekete platformos magassarkút választottam bőrdzsekivel.
- Mindenre felkészültem. - Küldtem felé egy magabiztos mosolyt. Jess, viselkedj! Nem flörtölhetsz vele!
Halkan felnevet, ami még helyesebbé teszi őt. Eddig a gúnyos vigyorán kívül nem sokszor láttam így.
A kocsi befordul egy sikátorba, hát persze... Hátsó bejárat ismét.
Bemegyünk, Ryan elkapja a kezem és maga után húz. Csak a hatalmas kezét bírom nézni, ahogy magába rejti az én apró kezem. Forró az érintése.
Hector mögöttünk jön és a táncoló tömeget pásztázza fekete tekintetével.
A táncolókon átvágva egy lépcsőhöz érünk, ami ledekkel van körül világítva. A tetején kinyílik előttünk az üveg ajtó.
Biztonsági őrök, rapperek, egy-két modell, akiket felismerek. Táncos lányok szórakoztatják a férfiakat, a hely közepén lévő bár villódzó fényei csalogatják az embert. Az üveg falon keresztül le tekintek a táncolókra.
Rengeteg ember van odalent...
Kísérőm kezet fog egy-két emberrel, felismerem a holland DJ-t Tie Bishop-ot, a Los Angeles-i rappert, Adam Lawrence-t, és Dax-et, a bronxi származású művészt. Mindenki érdeklődve méregetett.
A bárpultnál foglaltunk helyet, Ryan azonnal rendelt magának egy whiskyt, majd kérdő pillanatására én kértem egy mojitot.
- Los Angeles-i vagy? - Kezdeményezett beszélgetést miután megkaptuk az italokat.
- Nem. - Rázom meg a fejem. - New Orleans-ban születtem, ott is nőttem fel. De lassan már öt éve élek itt.
- És miért pont az "angyalok városa"? - Belekortyol az italába. Ádámcsutkája fel-le mozdul. Nagyot kell nyelnem. Hihetetlen, hogy még ez is szexi tőle.
- Minden fiatalt vonz a nyugati part... - Válaszolom amint megtaláltam a hangom. - Főként a kíváncsiságom hajtott. - Elmosolyodok amikor a fejembe férkőzik egy gondolat,aminek muszáj hangot adnom; - Most úgy érzem én vagyok az interjú alany.
Együtt nevettünk fel.
- Egyébként tetszett a cikked. - Folytatja. - Te egészen más oldalról közelítettél meg.
- Úgy gondoltam inkább erről írok, mint hogy lehozzam ugyan azt, mint 30-40 másik újság. - Most én kortyolok az italomból, ő pedig követi minden mozdulatomat a szemével. - Örülök, ha tetszett.
- Mindig is újságíró akartál lenni? - Zöld szemeiben kíváncsiság csillant.
- Volt pár kisebb TV-s riportom is. - Halkan felnevetek. - Vonzott az is, de rá kellett jönnöm, hogy túl könnyen zavarba jövök a figyelemtől. Végül az újságírás jött be. És te? Csak és kizárólag a küzdősport érdekelt?
- Ha hiszed, ha nem... Gépész mérnöknek készültem. - Na ezzel meglepett!
Az este folyamán megtudtam róla még pár dolgot. Szereti az olasz ízeket és a rap zenét. Boldogan mesélt kisfiáról, Jace-ről is.
Hajnal háromkor úgy éreztem ideje menni. Ryan persze készségesen pattant, hívta a sofőrt és indultunk is. Meglepett az egész estés kedvessége, közlékenysége és figyelme.
Útban a Beverly Boulward-i lakásom felé végig az járt a fejemben, hogy Ryan miért érdeklődött ennyire utánam. Miért érdekelte a múltam, a barátaim, az otthonom, a munkám? Egyáltalán miért hívott el ma este magával?!
Az autó megállt a megadott címen. A kis emeletes lakásomban csend és sötétség honolt.
- Te itt laksz? - Kérdezte Ryan és a fehér épületet tanulmányozta.
- Igen. - Felelem büszkén. - Ez az első saját pénzből vásárolt lakásom. Szeretek itt lakni, nyugodt és otthonos.
Nem válaszolt, csak nézegette. Gondolom neki a fürdőszobája is nagyobb ennél.
- Jó pihenést, Jess... - Tekintetünk találkozott és ugyan azt a tanácstalanságot véltem felfedezni szemeiben, mint amit én is éreztem.
- Kösz az estét, jól éreztem magam! - Rá mosolyogtam, de ő csak hátra dőlt. Egy biccentés volt a válasza. Ismét elzárkózik...
Egy halk "szia" kíséretében kiszállok. Bajlódok egy kicsit a kulccsal, de sikerült bejutnom. Vissza pillantok. Ryan a lehúzott ablakon át néz utánam, int egyet és a kocsi elhajt...
Odabent a hátamat a csukott ajtónak vetem és veszek egy mély levegőt.
Mi lesz ebből?!

*****
Ryan

A nappaliban lévő óra hajnali négyet mutatott amikor haza értem. Lerúgtam a cipőmet, le vettem a pólómat és miután töltöttem egy whiskyt magamnak, le ültem a kanapéra. A plafont bámulva járt az agyam, amire az ital még jobban rásegített. Még mindig a szemem előtt van a mosolygó arca.
Veszélyes ez a nő! - A megállapításra halkan felnevettem.
Ez az apró, törékeny nő még rengeteg bonyodalmat okozhat, az pedig nem tenne jót a karrieremnek. Nehezemre fog esni, de muszáj őt távol tartanom. Még ha nem is akarom. - Egy apró villanykörte gyulladt fel a fejemben. - Vagy más féle viszonyt kellene kialakítanom vele.
A felismerésre egy széles, elégedett vigyor ült ki az arcomra. Majd tompuló agyamnak hála el is aludtam...