Bullett

12

Jess

Csütörtök délelőtt, a kanapén heverve bámultam a Family Guy valamelyik részét, amikor megcsörrent a telefonom. Ismét Anna hívott, ma már másodjára. Nyűgösen nyomtam ki a hívást és hajítottam odébb a telefont. Túlságosan elfoglal a mély önsajnálat. Ugyanebben a pillanatban hangos kopogás jött a bejárati ajtó felől.

- Ezt nem hiszem el... - Morgolódtam, miközben ledobtam a puha takarót magamról és az ajtó felé lépkedtem.

Kinyitva azt, Anna morcos ábrázatával találtam szembe magam. Csípőre tett kezekkel méregetett, miközben bal lábával türelmetlenül dobolt.

- Szóval élsz. - Jegyezte meg és választ se várva ellépett mellettem. - Andy azt mondta beteget jelentettél. - Pillantott körbe a lakásban.

- Igen, nem éreztem túl jól magam. - Vontam vállat és kínosan ügyeltem arra, hogy tekintetünk még véletlenül se találkozzon. Persze gondolhattam volna, hogy barátnőm ennyivel nem éri be, így lelkiekben már készülhettem a kérdésekre.

- Ne nézz hülyének, tudom, hogy semmi bajod. - Forgatta meg szemeit, és le vágódott a kanapéra. - Mi történt?

- Semmi, komolyan, csak kellett egy kis szünet. - Sóhajtottam. Vissza mászva a kanapéra, megvártam, amíg Anna is helyet foglal velem szemben a fotelben. - Egyébként mióta is beszélsz te Andyvel?

- Hát, nem olyan rég óta. - Vont vállat és most rajta volt a sor, hogy kerülje a tekintetem. - Egész jó fej.

- Szóval jó fej. - Bólintottam és az arcomra egy levakarhatatlan vigyor ült ki. - Anna, te nem szoktál pasikat jó fejnek nevezni.

- Jó, oké, feladom! - Sóhajtott fel színpadiasan. - Előfordulhat, hogy teljesen véletlenül össze futottunk és együtt vacsiztunk... Kétszer.

Őszintén szólva meglepett a tény, miszerint a legjobb barátnőm a főnököm menedzserével randizgat, és egy picit talán fel is háborított. Na nem azért, mert randiztak, hanem azért, mert nem szólt róla.

- És ezt azért nem mondtad nekem, mert..? - Keresztbe font karokkal dőltem hátra és vártam, hátha Anna tud valami értelmes magyarázatot adni. - Ne érts félre, én örülök ennek, Andy rendes fickó. Csak azt hittem mindent megbeszélünk és ő mégis csak a főnököm menedzsere... Meg amúgy is, hogy a fenébe keveredtetek ti össze?

- Hát... Hosszú sztori, de a lényeg, hogy amikor ti a jótékonysági esten voltatok, mi találkoztunk itt L.A.-ben az egyik klubban. Elkezdtünk beszélgetni, végül elhívott egy vacsira, de ez nem randi jellegű vacsi!

- Hát persze, hogyne. - Bólogattam vigyorogva. - Értem én.

- Fejezd be! - Rázta meg a fejét, amitől copfja ide-oda libbent. - Most nem is rólam van szó, szóval mesélj szépen, miért jelentettél beteget?

- Ryan egy rohadék volt velem hétfőn és kiborultam. - Vallottam be egy nagy sóhaj után. Fejemet lehajtva kezeimet kezdtem bámulni, még véletlenül sem akartam, hogy Anna lássa rajtam, mennyire bánt ez az egész dolog. Túl dramatizálom az egészet, tényleg nem kéne, hogy ennyit jelentsen nekem.

- Hallgatlak, folytasd. - Bólogatott hatalmas szemeket meresztve rám. - A hétvégi akciótok után mit tudott így elszúrni?

- Azt mondta, hogy az egész nem jelentett semmit, túl sokat látott bele, a pia miatt beindult és megsajnált, mert én össze zuhantam Tony miatt. - Adtam rövid körülírást. - Tudom, hogy nem kéne ennyire kibuknom ezen, de ha láttad volna hogy viselkedett velem az estélyen, aztán meg másnap... Utána hétfőn. Mintha valami koszos kis rongy lennék. És ráadásul még bűntudatom is van. Ott van Rose és Jace...