Bullett

1

Jess
2 évvel korábban

Ismét késésben, mint mindig. A napfényes Los Angeles-i tavaszt csak a dugók teszik borússá, legalábbis számomra.
Tizenegyre van megbeszélve interjúm Ryan Millerrel, aki az idei szezonban cím védő.
Talán nem kellene megváratnom egy profi bokszolót, ha csak nem szeretném, hogy KO-val végezzem.
Kínkeserves lassúsággal értünk a címre, sietve kifizettem a taxist és rohantam is be.
Egy magas, tagbaszakadt férfi jött elém.
- A sajtó igazolványát, legyen szíves! - A felém nyújtott mancsba nyomtam az igazolványt, majd miután átvizsgálta utat engedett maga mellett
- Kösz, Terminátor! - Motyogtam.
A hátamon éreztem a szúrós tekintetét, de nem törődtem vele, magabiztosan haladtam hátra. Úgy éreztem fel vagyok készülve az interjúra, utána néztem Millernek, tudom miket akarok kérdezni, de amikor megláttam ott ülni azt a férfit, egy pillanatra leblokkoltam.
- Jó napot! - Ő Andy Phillips, Miller menedzsere. - Andy vagyok, velem beszélt telefonon. Jessica Scott, ugye?
- Legyen inkább csak simán Jess. - Fogom meg a kinyújtott kezét. - Köszönöm, hogy időt szakítottak rám.
Miller, aki eddig csak csendben figyelt egy köhintéssel fejezte ki nem tetszését.
- Jessica Scott. - Határozottan lépek elé és kezet nyújtok. - Jess.
- Ryan Miller, de ezt nyilván tudja. - Széles vállait megfeszítve áll előttem. Üvölt róla a beképzeltség.
Helyet foglaltunk, majd egy pincér felveszi a rendelésem. Amint távozik én belekezdek a mondókámba; - Elég régimódi vagyok, szóval a beszélgetést szalagra rögzítem. Csak, hogy tudja. Andy már aláírta a papírokat is. Ha esetleg olyan kérdést teszek fel, amire nem szeretne válaszolni, nyugodtan mondja.
- Mindenben ilyen konzervatív? - Féloldalas mosollyal bámul a szemembe, én pedig fülig vörösödök.
- Azt hittem ma én kérdezek.
- Kérdezhet, de csak, ha megengedi, hogy tegeződjünk. - Láthatóan jól szórakozott a zavaromon.
Győztesek mosolyával hátra dől a fotelben, lábát kinyújtva egy pillanatra hozzám ér.
Felnyitom a fehér MacBook-om, hogy időt nyerve össze szedjem magam, Miller persze folyamatosan bámul, így elég nehéz dolgom van. Már éppen megszólalnék, amikor a pincér mellettem terem és le teszi elém a jegeskávémat.
- Kezdhetjük? - Kérdeztem amikor ismét hárman maradtunk. Bólintott és bele vágtam; - Sokak által ismert vagy. Hogy barátkoztál meg a hírnévvel?
- Nem volt nehéz. - Feleli. - Mindig is szerettem, ha az emberek figyelnek rám.
- Úgy tudom Philadelphia-ban nőttél fel, de nem teljesen ez az otthonod. - Merész dolog második kérdésnél fejest ugrani a családi ügyekbe. - Mesélnél erről?
- Az anyám Philie-ben élt, az apám angol. Pontosabban Cambridge-i. - Semleges hangon beszél róluk, úgy tűnik nem olyan jó a kapcsolatuk.
- Milyen a viszonyod velük?
- Erről nem nyilatkoznék. - Vágta rá azonnal, a szeme dühösen felvillant. Talán még egy kis fájdalom is át suhant az arcán.
- Öhm oké... - Gyorsan átfutottam a következő kérdéseket, amikor megakadt a szemem a megfelelőn; - Miért kezdtél el bokszolni?
- Egyszerű indulatkezelésnek indult. - Halványan elmosolyodott. - Túl sok energiám volt, balhés gyerek voltam. Tizenkét évesen láttam először a Rocky-t. Utána meccseket kezdtem el nézni és otthon gyakoroltam, utánoztam a látottakat. Mire betöltöttem a tizenhármat már ringben voltam. A Harrowgate-i terem után a Mighty Micks-be jártam. Ott lendültem bele igazán...
- És mi a helyzet a kis trónörökössel? Jace, ugye? Ő is bokszoló lesz?
Kisfia neve hallatán felcsillant a szeme, őszinte öröm volt az arcán.
- Igen, Jace. - Feleli mosolyogva. - Sokszor néz engem edzés közben. A meccseimre nem jöhet, hiszen csak öt éves, de szereti amit csinálok. Szinte felnéz rám, és ennél nem is kell nagyobb motiváció. Ő a mindenem.
- És a feleséged, Rosalie?
- Ő egy kicsit másabb beállítottságú, mint én. Ő nehezebben fogadta el ezt az egész hírnév dolgot. - Az arcizma egy aprót rándul. Róla már egészen máshogy beszél, mint a fiáról. - Próbálja Jace-t is minél távolabb tartani ettől az egésztől, de nem mindig sikerül. - Homlokomat ráncolva hallgattam. Egyszerűen nem tudtam hova tenni a helyzet a feleségével. - 2013-ban ismerkedtünk meg, akkor kezdtem feltörni. Egy év múlva már feleségül is vettem. Végig kísért az utamon.
- Szóval Rose-t a hírnév miatt nem látni a meccseiden? - Rá pillanatottam és a fülem mögé tűrtem egy elszabadult kósza tincset. Szemével követte a mozdulatot. Ismét elpirultam.
- Mint már mondtam, ő másabb beállítottságú. Egyszerűen nem szereti nézni, ha bekapok egy-két pofont. De támogatott mindig és most is támogat mindenben.
- Örülök, hogy ennyi támogatást kapsz. Látszik milyen sokat jelent mindez számodra. - Mosolyogva lehajtottam a MacBook tetejét. - Köszönöm a beszélgetést.
Leállítottam a felvételt. Ryan szemei szinte átvilágítottak miközben a holmimat pakoltam el.
- Én köszönöm... - Szólalt meg egy kis idő múlva. - Azt hittem te is a meccsekről fogsz faggatni.
- Arról faggatnak elegen, nem? - Pillantottam fel. - És különben sem szeretem annyira a bokszot, már bocs...
- Ugyan! - Legyintve felnevet. Basszus.. De édesen nevet. - Pedig ezt neked szántam. - Egy jegyet lökött elém az asztalon. - Hétvégén itt L.A.-ben lesz meccsen.
- Még meggondolom. - Csúsztattam a táskámba a papírt. - Ha nem lesz jobb programom elmegyek.
- Remélem. - Felálltunk, én pedig kezet nyújtok. Meg fogja és óvatosan megszorítja.
Búcsúzóul Andy-vel is kezét fogok, ő viszont már nem olyan kedves velem. Furán méreget.
Úgy érzem ideje menekülőre fognom, kifelé indulok,de érzem Ryan pillanatását a hátamban. Nem bírom ki, hogy ne forduljak hátra.
Önelégülten mosolyog és int egyet.
Istenem ez a pasi!

Ryan

A merengésemből, amit a kis újságíró lány váltott ki belőlem Andy hangja ragadott ki;
- Mi volt ez a bájcsevej a kis csajjal, Ryan?!
- Úgy tudtam egy interjún beszélgetni szoktak, nem? - Megvontam a vállam, ami még jobban felidegesítette a kedvenc menedzseremet. Imádom ilyenkor.
- Jegyet adsz neki? Jézusom, minek?! Talán meg akarod dugni?! Gondolkozz már!
- Ugyan már, Andy! Tudod, hogy sosem csalnám meg Rose-t. Amúgy is ez a csaj egy szürke kisegér. - Egy hosszú lábú, csinos, szürke kisegér...
Igazából magam sem értem ezt az egészet, de úgy éreztem látni akarom még ezt a nőt. Tetszett a mosolya, meg ahogy zavarba tudtam hozni.
Lehet azért keltette fel ennyire az érdeklődésemet, mert Rose mostanában megváltozott. Sokkal morgósabb lett és mindig "fáj a feje"...
Andy szerencsére befogta, így nyugodtan haladhadtunk tovább. Pár perc múlva a kocsi megállt a házam előtt. Szerettem ezt a házat. Mediterrán hangulatú palota volt, falai világosak, az erkély kovácsoltvas korlátja remekül passzolt hozzá. És itt volt még a hatalmas kertje is; hátul a terasz, medence, egy trambulin Jace-nek, napozó ágyak és egy külön edző terem nekem.
Belépve a hatalmas, magas mennyezetes előszobába már hallom Jace csattogó lépteit a fehér márvány padlón.
- Apa! - A kis energia bomba a nyakamba ugrik, én pedig boldogan ölelem magamhoz. - Hol voltál?
- Szia, haver! - Karomban viszem az étkező felé. - Interjút adtam egy néninek. Rólad is kérdezett ám!
Rose már az üveg étkező asztalnál ült. July, a szakácsnőnk és egyben dietetikusom éppen az asztalra pakolta az ételeket. Egy mosolyt eresztettünk egymás felé, majd leraktam Jace-t a helyére és az asztalt megkerülve Rose arcára puszit nyomok. A szokásos ridegségével fogadja.
- Mit kérdezett a néni? - Jace türelmetlenül ficánkolt a széken. Leültem mellé.
- Kérdezte, hogy szereted-e a bokszot és, hogy szoktál-e a meccseimre járni.
Enni kezdtünk.
- Mintha a múltkor nem nyilatkoztunk volna arról, hogy Jace miért nem mehet a meccsekre. - Pillantott fel a feleségem.
- Csak átlagos kérdések voltak. - Felelem neki nyugodtan. - A szüleimről is kérdezett...
- Mit mondtál?
- Hogy nem szeretnék erről beszélni. - Vállat vonva vártam, hogy ki törjön a szunnyadó vulkán. Amikor már elhittem, hogy nyugodt beszélgetés lesz, Rose a villáját lecsapta csattant fel; - Meddig akarsz még titkolózni miattuk?!
-Nem olyan könnyű erről beszélnem! Nem is szeretnék.
- Lépj már túl rajtuk! - A szemét forgatva felállt az asztaltól és elvonult.
Sóhajtva megdörzsölöm a homlokom és Jace-re nézek. Engem néz. Nem érti ezt az egészet. Hiszen még gyerek... Hogy is érthetné?!
Csendben befejezzük az evést, Jace elmegy játszani, én meg edzeni. Rose felidegesített, le kell vezetem.
A futópadon akaratlanul is eszembe jut a kis újságíró lány. Jess.
Csinos lány. Arcra is gyönyörű. Telt ajkak, kék szemek, amik kíváncsian csillogtak. Hosszú, barna haj... Hm, szívesen bele markolnék.
Elmosolyodok a gondolatra és még nagyobb fokozatra állítom a futópadot.
Hétvégén ott lesz a meccsemen. Tudom.

-----

Sziasztok! 😊
Először is köszöntök itt mindenkit.
Ez a sztori már régóta a fejemben van, de soha nem mertem megosztani senkivel. Úgy érzem most sikerült megütnöm azt a szintet, amit régóta szerettem volna és végre le tudok írni egy történetet, összetetten, a szereplők sajátos vonásaival, úgy, hogy az nem egy csöpögős sablon sztori.
Nagyon várom a kritikákat, akár jó, akár rossz is. 😊
Remélem Ti is meg lesztek elégedve vele. A részeket igyekszem hetente hozni.
Figyelem! Előre szeretnék szólni, hogy trágár beszédet és 18+-os jeleneteket is fog tartalmazni!

E.