Bullett

10

Ryan

Mondanom sem kell mennyire idiótán éreztem magam a történtek miatt. Ettől féltem. Pontosan tudtam, hogy ez lesz a vége és mégis át mentem hozzá abba a kurva szobába! Nem bírtam elviselni a közelségét, tudván, nem szabad megérintenem.

Rose és köztem már elég régóta nem történt semmi és, hát valljuk be... Férfi vagyok szükségletekkel. Jessica Scott pedig maga a két lábon járó csábítás.

Egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjszaka eseményei után. Másnap reggel még morgósabb voltam, mint a megszokott. Szürke melegítőbe bújva lementem a hotel éttermébe és rendeltem magamnak reggelit. Szükségem van egy erős kávéra.

Miután kihozták a ham&eggs-em, a kávém és a narancslevem, lustán hátra dőltem a kényelmes párnázott székben. A telefonomat felemelve hívtam a feleségem, de ő a sokadik csörgés után sem vette fel, amitől csak még jobban forrt az agyvizem.
Beszélni akartam Jace-szel. Csak hallanom kellett volna a hangját, hogy megnyugodjak egy kicsit, de hiába. Úgy tűnik ki kell bírom hazáig...

- Jó reggelt, bajnok! - Térített vissza Hector és le vágódva mellém, fintorogva végig mért. - Mi a helyzet? Már bocs, de szarul nézel ki.

- Kösz, haver. - Pillantottam rá szúrósan és bele kortyoltam a forró kávéba. - Semmit nem aludtam...

Hector arcán egy cinkos vigyor terült szét. - Csak nem valami más dolgod volt? - Kérdezte és a vállam felett nézett a bejárat felé. - Jesst elnézve hosszú éjszakátok lehetett...

- Mi?! - Kérdeztem meglepetten és hátra fordultam. Jess éppen akkor lépett be Jake társaságában. Az az idióta valami vicceset mondhatott, amin Jess nagyot nevetett, de amint találkozott a tekintetünk, az arcára fagyott a mosoly. Azonnal vissza fordultam Hector felé. - Dehogy is! Csak szar volt az ágy. Jessica nem tudom mit csinált éjjel. Nem is érdekel...

Jess komor arccal lépett az asztalhoz és Jake-kel együtt leültek. Egy halk "jó reggelt" után az étlapba méllyedt.

- Mindenki ilyen nyúzott ma reggel?! - Tette fel a kérdést Hector, pillantását egy ideig Jess-en, majd rajtam tartva. Kínos csend kezdődött, amit az érkező pincér tört meg.

- Egy sonkás omlettet kérek. Narancslével és egy hosszú kávéval. - Pillantott fel mosolyogva Jess a fickóra és az étlapot is felé nyújtotta, de az annyira el volt foglalva a lány bámulásával, hogy fáziskéséssel reagált csak. Még jó, hogy a nyála nem csorog az asztalunkra...

- Nekem is hozz még egy narancslevet. - Szúrtam közbe, a pincér srác zavartan kapta felém a fejét. Egy széles vigyorral bámultam rá. - Köszi.

Miután mindenki rendelését felvettem, a pincér srác annyira zavarban volt, hogy távozás közben neki tolatott a szomszédos asztal székének, amin én jót derültem. Hátra dőlve a székében, Jess morcos tekintetével találtam szembe magam.

- Bunkó vagy, Miller. - Jegyezte meg a lány. A többiek érdeklődve néztek minket és várták a folytatást.

- Parancsolsz? - Emeltem fel a fejem és unott fejjel rá bámultam. Tényleg fáradtnak tűnt. Szemei alatt sötét karikák mutatták, hogy ő sem aludt túl sokat. Ezt leszámítva persze gyönyörű volt, mint mindig. Hullámos haja egy része a hátán pihent, a többi az arcát keretezte. Fehér, vékony anyagú ingjén át látszódott az alatta lévő melltartója, mégsem volt közönséges. Hosszú lábait farmerbe és fekete magassarkú bújtatta. Egek, tökéletes nő...