Bullett

5

Jess

A hétfő egyből a nyakamba szakadt. Fogalmam sem volt, hogy álljak Rob elé a felmondási szándékommal.
Anna az események után, még vasárnap este át jött, így elmeséltem neki mindent.
Támogatott ugyan mindenben, csendesen végig hallgatta zavaros gondolataimat, de még így sem voltam biztos abban, hogy jól döntöttem.
Az újságcikk hatására egy-két kollégám össze súgott a háta mögött, amíg elértem az asztalomig. Amúgy sem volt felhőtlen a kedvem, ez még rádobott egy lapáttal.
- Jessica, be tudnál jönni az irodámba? - Rob hangjára össze rezzentem.
Még ez is! Eddig egész jól el tudtam kerülni...
Szó nélkül álltam fel a székemből és Rob irodája felé indultam. Pár tekintet kíváncsian követett.
Biztos a tegnapi cikk miatt hív be.
- Szia, Rob! - Erőltettem mosolyt az arcomra. Ő csak intett, hogy üljek le.
Becsuktam az ajtót és helyet foglaltam vele szemben az asztal másik oldalán.
- Mi van köztetek? - Kérdezte rezzenéstelen arccal. Tényleg a cikk miatt hívott.
- Jézusom! - Nevettem fel. Igen, megint az ideg nevetés. - Semmi nincs köztem és Miller között. Főleg az nem, amit írnak.
- Akkor jó! - Kifújta a bent tartott levegőt és elmosolyodott. - Hidd el, eszem ágában sincs beleszólni a magánéletedbe, Jess. De szerintem semmilyen kapcsolatban nem kellene maradnod ezzel a fickóval.
Szólásra nyitottam a számat, de gyorsan folytatta; - Ezt nem a főnöködként, hanem barátodként mondom.
Engem pedig mardosott a bűntudat.
- Rob... - Szólaltam meg halkan. El kell neki mondanod, Jess! Gyerünk! - Igazából beszélnünk kellene valamiről.
- Persze, mondd csak nyugodtan! - Dőlt hátra székében még mindig mosolyogva.
- Én nem is tudom hol kezdjem... - Pillantottam rá. Barna szemei az arcomat pásztázták. - Az az igazság, hogy szombat este azért voltam Ryan-nel, mert hogy is mondjam...
- Tegeződtök is már?! - Vágott közbe.
- Munkát ajánlott nekem. - Hadartam el.
- Hogy mi?! - Rob álla a padlót verte. - De ugye nem fogadtad el?
- Hát... De. - Szememet lesütve vártam pár pillanatig. - Egy nagyon jó ajánlatot tett. Ez a karrieremnek is remek fellendülés lenne, én... Sajnálom, Rob.
- Azt hittem szeretsz itt dolgozni. - Mondta szomorúan. - Évek óta itt dolgozol, Te vagy az egyik legjobb alkalmazottam.
- Szeretek is itt dolgozni! - Kiáltottam fel.
- Hát akkor?! - Értetlenül szét tárta kezeit.
- Figyelj, Rob. - Sóhajtottam fel. - Ez az első munkahelyem, mióta itt élek. Nem akarok leragadni egy ponton. Muszáj kipróbálnom magam valami újban...
- Ezért felmondasz egyik napról a másikra! - Csattan fel. - Azért, mert ez a pöcs ezt várja el tőled. Ez nem fair, Jessica!
- Ryan csak ajánlatot tett. - Próbáltam nyugodt maradni. Ryan felé irányuló sértő szavai engem idegesítettek fel. - Én döntöttem úgy, hogy elfogadom. Természetesen az egy hónap felmondási időt ledolgozom.
- Szóval ezt legalább megengedte. - Horkantott fel. - Milyen nagylelkű!
- Rob, kérlek! Nem szeretném, hogy emiatt megromoljon a viszonyunk. Ne váljunk el így.
- Szedd össze a holmidat. - Mondta halkan. - Köszönj el mindenkitől.
- Tessék?! - Meredtem rá hatalmas szemekkel.
- Azonnali hatállyal elbocsájtalak a cégtől.
Könnyes szemmel álltam fel a székből.
Rosszul esik Rob hidegsége. Túl gyorsan kell itt hagynom az irodát és mindent, amit az itt töltött évek alatt megszoktam. Nem erre készültem!
Lehajtott fejjel hagytam el a helyiséget. Az asztalomhoz érve egy dobozba kezdtem el pakolni személyes tárgyaimat. Egy csoportkép a karácsonyi céges buliból, egy kép Annával a céges szülinapi bulimból...
- Pakolsz? - Lépett mellém Anna és a vállamra rakta kezét. - Mi van az egy hónapos felmondási idővel?
- Rob azonnali hatállyal elbocsájtott. - Feleltem halkan. - Eléggé össze vesztünk.
- Jaj, Jess... - Fél karral magához ölelt. - Hiányozni fog a közös munka.
- Nekem is. - Öleltem vissza.
Vállaimnál fogva maga felé fordított.
- Szerintem jól döntöttél. - Kezeit továbbra is a vállaimon tartva nézett a szemembe. - Ryan új kapukat nyit majd meg előtted. Jót fog tenni a változás.
- Remélem igazad lesz. - Egy halvány mosolyt eresztettem felé.
Anna segített össze szedni maradék holmimat, majd elhagytam az irodát, hogy új fejezetet nyithassak az életemben...