Igor pov. A kép nagy sikert aratott és el is kelt, több mint 600 ezer fontért. Sokan megkérdezték, hogy kit ábrázol a kép, de nem tudtam válaszolni. Este megint kimentem a parkba, abba a ligetbe, ahol őt láttam. Leültem az egyik fa alá és rágyujtottam. Most is odaképzeltem a rózsaszín virágokközé. - Helló, kérhetek tüzet? - hallatszott mellőlem majd amikor megfordultam elakadt a szavam. Ő volt az. Az ember, aki megihletett. Egy perccig cssk bámultam majd elővettem az öngyujtómat es adtam neki tüzet. - Köszi. - leült mellém. - Szívesen, hogy hívnak? - Vladimir vagyok. Vladimir Ross. - Ross? Túrista vagy? - Nem, csak nemrég költöztünk Párizsba a szüleimmel. Te ki vagy? - Igor Le Mori. - Le Mori? He, te vagy az a festő, akit a magazinban láttam! Ez oltári! - nevetett. Milyen édes nevetése van. - Igen én. - Nekem mennem kell mert este 8 - ra otthon kell lennem, de köszönöm a beszèlgetést Mr. Le Mori. - Hívj Igornak, én köszönöm. - mosolyogtam rá majd néztem shogy eltávolodik. Haza érve egyből ecsetet ragadtam és ezúttal nem azt festettem, amit elképzeltem, hanem azt, amit láttam. Ahogy vissza gondoltam a csodás hangjára békesség járt át. Lassan húztam az ecsetet végig a fehér vásznon, hogy megalkossam a művet, majd mikor elkészült mosolyogva nézegettem.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Vajon talákozok még vele? Remélem. Vladimir. Milyen csodaszép neve van. Lágy, mégis erős. Ezt a képet nem fogom eladni. Ezt megtartom magamnak. Ezen a képen az az ember van, akit sosem fogok kiverni a fejemből mert már első pillantásra az elmémbe égette magát.
