A modell (Befejezett)

🖌Tizennegyedik🖌

Igor pov.
A tegnapi álmom egy csoda volt. Ott volt ő, csókolóztunk. Annyira valóságos volt és annyira jó. Legszívesebben abban az álomban ragadtam volna a végsőkig. De fel kellett ébrednem és szembe néznem a ténnyel, hogy az én kis pillangóm most messze jár. Az orvosnak jó hírei voltak. A sérülésem az agyam motorikus részét érték, de fel tudok gyógyulni. Kell némi pihenés és tornára, meg kepzésre kell járnom, de tudok majd még festeni. Csak azt nem tudom, hogy hogyan fessek, ha már nincs kit és miért. Az én pillangómat egy modell sem tudja helyettesíteni. Meg megvan a fénykép amiről az egyik festményt készítettem. Igazi angyal. Angus minden nap itt van, hiaba mondom neki, hogy vége. Nem fogja fel. Minden áldott nap ide jön es hiaba távozik hisztizve, masnap megjelenik.
- Hogy érzi magát, uram? - kerdezte Raoul. Draga komornyikom, ő az egyetlen aki tenyleg mellettem van.
- Szokásosan.
- Visszajön, uram. Biztos vagyok benne.
- Összetörtem a szívét, Raoul. El kellett volna mondanom neki, hogy mi volt velem és Angussal.
- Ez nem a maga hibaja, uram, hisz maga nem tudhatta, hogy Angus visszajön.
- Az én kicsi pillangóm. Már soha többé nem jön vissza és elveszítem őt. Blokkolta a számomat, nem válaszol az üzeneteimre. Hallani sem akar rólam.
- Hah! Megkért, hogy tartsam titokban, de ezt nem bíróm tovább! - sóhajtott Raoul mire én kérdően néztem rá.
- Itt volt. Minden áldott este ide jött és minimum három órát itt töltött esténként. A nagybatyja tudja, hogy látogatja magát és nem haragszik, úgyis tavaszi szünet van az iskolaban.
- Mi? - néztem rá kerdően ugyanis fogalmam se volt, hogy miről beszél.
- Vladimir. Ma este is eljön. - ahogy kimondta az ő nevét a szívem, mi eddig darabokban volt most újra összeforrt es heves dobogásba kezdett. Tehát az almom nem is álom volt, hanem valóság. Az én pillangóm itt járt mert hianyzom neki és aggódik értem. De miért csak akkor jön amikor alszom? Ma este kiderítem.