Vladimir pov. Másnap idegesen csengettem be a nagy faajtón. Raoul nyitott ajtót. - Áh! Vladimir úrfi! Jöjjön be! - állt felre és betessékelt. A táskám oldalát szorongatva léptem be a nappaliba. - Az uram jelenleg zuhanyzik. Várja meg itt. - mondta majd ezzel hátrament a konyhába. Unalmam és kíváncsiságom enyhítésére bemente a dolgozószobába. Ott befejezett és befejezetlen festmények hada sorakozott. Mind tisztán tükrözték Igor lelki világát. Madarak és egyéb állatok a természetben vagy a parkban. Tehát őt az élő modellek nyűgözik le, de találtam pár szomorú képet, amin csontváz kèpében bolyongott a halál. Valószínűleg törtent akkor valami mert a dátumok szerint ez a stílus csak két hónapig tartott. Aztán megtaláltam a kèt rólam készült képet. Szépen, gondosan voltak kiállítva. Nem mertem hozzányúlni egyikhez sem. Az asztalon volt egy váza és abban gyönyörű fehér virágok. Szeretem a virágokat, valahogy annyira szépek és a természet magától alkotta őket ilyenre. Kivettem egy szálat és az ablak melletti függyönynek dőlve szagolgattam. - Hű... - hallom meg az ajtó felől. Igor áll ott törülközővel a nyakában, de az arca olyan mint aki egy szellemet látott. - Én... - Maradj így! Csak egy perc! - gyorsan előkapott egy fényképezőgépet, én pedig visszaálltam abba a pózba amiben az előbb voltam és kinéztem az ablakon. - Kész! Gyönyörű. - az utolsót már csak suttogta, de így is hallottam. - Bocsánta, hogy kérés nèlkül jöttem be ide, de unatkoztam és... - mielőtt bármit mondhattam volna megfogta a kezem és egy lehelletnyi csókot nyomott rá. - Semmiség. Illetlenség volt megváratnom téged. Gyere! Mondtam, hogy meglepetésem van számodra, hát... - a kezemet fogva húzott hatra a képek mögé ahol egy kanapé volt fehér anyaggal beborítva mellette lampàk és egyéb eszközök. Mint egy divatlap fotózáson. - Ez mi? - Ez a te saját modell pózolód. Míg te itt teszed magad elragadó pózokba addig én ott ülök és ecsettel megörökítem szelíd tekinteted minden pillantását. - mondta mire én úgy elvörösödtem mint a paradicsom.
Igor pov. Már este van, de most sem tudom kiverni őt a fejemből. A fénykèp alapján, amit csináltam, jól tudom ábrázolni. Angyal ő ebben a démoni világban. Kincs a tengerpart homokkal és szeméttel teli partján. Egy virág a töviseg irtanivaló gazában. És én ismerem őt, láthatom őt, hallhatom őt. Érinthetem őt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
