Vladimir pov. Ahogy néztem a festményt, valami olyan fura érzésem támadt. A festményen lévő fiú valahogy annyira szép volt. - Baj van? - kérdezte Igor miközben a vállamra tette a kezét. - Semmi, csak a festmény... Nem is tudom, a festményen lévő fiú annyira szép. Hozzám képest Botichelli egyik angyala. - Ne mondj ilyet! Én azt festem le, amit látok. Én ilyennek látlak téged. Gyönyörűnek. - mosolygott rám miközben megsimogatta az arcomat. Mi történik velem? Úgy bizsergek és valamiért annyira jól esik az érintése. - Esetleg... Ha nem nagy kérés... Modellkednél nekem? - kérdezte kissé félénken mire megdöbbentem. Amikor anyuék bejelentették, hogy Párizsba költözünk meglepődtem, de most. Azt se tudom fiú vagyok e vagy lány. Par percig némàn meredtem magam elé majd átgondolva mindent megadtam a választ. - Igen, de csak akkor, ha nem kell mesztelenkednem. - Mondtam én egy szóval is, hogy kell?
Pár perc múlva már csak mereven álltam miközben egy sál lógott a nyakamban. Igor egy vászon mögött ügyeskedett az ecsettel és fél percenként rám nézett. Így ment ez legalább két óráig. Már kezdtem zsibbadni mikor végre letette az ecsetet. - Kész. Legalabbis az alap. A festeket majd este teszem rá. - Miért este? - kérdeztem miközben letettem a sálat az asztalra. - Régi babona. Anyám szerint egy festmény akkor a legszebb ha a hold fénye szárítja. A nap csak megégeti. - magyarázta. Kíváncsi voltam, hogy fog kinézni ha készen lesz. - Kíváncsi vagy? - Igen. - Nos... Talán ha megkaphatnám a szamodat és holnap vissza jönnél, akkor talan láthatnád. - mondta miközben egy kártyát adott a kezembe, amin ott volt a neve és a száma. Mosolyogva tettem a kezembe egy kis papír darabot és arra leírtam a számomat. A kezébe adtam a kis cetlit. - Nekem nincs névjegy kártyám. Ezt tudom adni. De most már haza kell mennem. - mondtam és felkapva a dzsekimet indultam az ajtó felé ahol még gyorsan elkapta a kezem és mint egy lánynak, csókot lehelt rá. - Viszlát, kedves Vladimir. - ezzel kiengedett. Ahogy haza értem valósággal beestem az ágyamba. Micsoda nap! Epp, hogy felülök megrezdül a telefonom és egy ismeretlen szám írt rám.
Ismeretlen: Vladimir? Igor vagyok!
Én: Szia! Én vagyok! Várj egy kicsit!
Vladimir megváltoztatta a nevet: Igor
Igor: Szinte meghatódtam! Örülök, hogy válaszoltál. Várj!
Igor megváltoztatta a neved: Édes modellem. Igor kepet küldött.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Igor: Meg se közelíti a valósagot, de ha holnap átjönnél, van számodra egy ajándékom.
Én: Micsoda?
Igor: Majd meglátod. Kézcsók, drága! Álmodj szépeket! Én pedig rólad!
Teljesen elpirultam azon amit írt. A kép nagyon tetszett, es az igazat bevallva az is amit írt.
