A modell (Befejezett)

🖌Nyolcadik🖌

Vladimir pov.
A gyomrom görcsbe rándult, ahogy másnap az ajtaja elé értem. Még mindíg látom magam előtt a csalódott arcát amikor kirohanok az ajtón. Nagy nehezen, de végül sikerült megnyomnom a csengőt. Raoul arca tűnt fel az ajtóban majd engedett be.
- Jó, hogy itt van Vladimir úrfi. Igor úrfi rettentően maga alatt van. Tegnap óta csak a műteremben ül és az egyik festményt nézegeti. - mesélte. Ijedten a szám elé kaptam majd óvatosan bekopogtam a műterembe. Odabent valóban Igor az egyik széken ült és az egyik rólam készült képet nézegette.
- Igor, jól vagy? - léptem mellé es a vállára tettem a kezem. Ahogy hozzàértem éreztem, hogy reszket.
- Nem! - morogtam majd hirtelen felállt és megragadva engem a falhoz nyomott. Nem fájt, de éreztem, hogy valami nem stimmel vele, hisz úgy lihegett mint egy vámpír, akinek kitettek egy kupa vért, de nem ihatja meg.
- Mi ütött beléd?
- Bocsáss meg! Bocsáss meg, de olyan nehéz.
- Mi nehéz?
- Visszafognom magam, nehogy erőszakkal a magamévá tegyelek. - remegett a hangja. Én azt hittem ott helyben hátast dobok.
- Mi... Micsoda..
- Nem érted. Az első pillanattól kezdve, hogy megláttalak a cseresznyefa ezer virága közt, uralmad alá hajtottad az elmém. Ha csak egy pillanatra lehunyom a két szemem akkor is tèged látlak. Részeggé teszel, uralsz engem. Minden egyes tagom és lelken minden cseppje utanad sóvárog. Drága vagy nekem. Drágabb mint a világ összes kincse. Kérleg engedd, hogy bűnös, szomjazó ajkaim vegre csillapodjanak és egy csókkal minden álmokat a csillagokba vidd. - nézett rám könyörögve. Ami engem illet le voltam fagyva. Azt hiszem ezzel most kiöntötte nekem a lelkét. Mit ne mondjak, szenvedélyes egy lelke van.
- Ezt miért nem mondtad eddig?
- Mert ily ártatlanságot már alig találni. Szívem a bűnös és neked akarja adni magát, de félek, hogy ha lerombolom lelked ártatlanságát talán soha többé nem jössz vissza hozzàm. - nyomta össze a homlokunkat. Elmosolyodtam majd összedörgöltem az orrainkat és a szemébe nézve bólintottam. Ertette a célzást. Finoman, lassan, érzékien az ajkaimra hajolt és birtokba vette azokat.