A modell (Befejezett)

🖌Tizennyolcadik🖌

Igor pov.
- Ez az egyetem... Ez... Amerikában van.

Amerikában. Tehát ha el akar menni arra az egyetemre, akkor vissza kell költöznie. El franciaországból, messze tőlem. Hónapokra, talán évekre. Alig bírtam levegőhöz jutni. Most, amikor végre az enyém és senki sem áll az utunkba, pont most jön el az a pillanat, hogy el kell válnunk. Ezt kell tennünk. Tudom, hogy rengeteget tanult és keményen megdolgozott, hogy egyetemre mehessen. Nem állhatok a jövője útjába. El úgysem vehetnèm, hisz még kiskorú. Mérgemben, hogy ne rajta vezessem le a falhoz vágtam az egyik széket. Raoul persze azonnal ott termett.
- Mi folyik itt?
- Kérdezd Vladimirt! - mutatok a táskáját idegesen szorongató, könnyesszemű fiúra, aki remegő hanggal elmagyaráz mindent. Raoul figyelmesen vegighallgatta majd felém fordult és hozzám hajolva halkan suttogott.
- Ne lökje el! - majd kiment az ajtón. Nekem pedig leesett, hogy mit mondott. Lassú, szinte már idegszaggató léptekkel megindultam felé. Úgy reszketett mint, aki felrobban ha a közelébe megyek. Felemeltem a kezem, hogy letöröljem a csukott szeméből kibuggyanó könnyeket, de úgy hátra pattant mint egy szöcske. Gondolom azt hittem, hogy meg akarom ütni.
- Kicsi pillangóm...
- Ne... Ne haragudj... Tudom, hogy ez váratlan volt és... És azt is, hogy haragszol rám, de erre még azelőtt adtam be a jelentkezésemet, hogy megismertelek. Akkor még nem hittem, hogy beléd szeretek vagy, hogy bármi is lesz köztünk. - szipogta. Ennek sajnos igazat kellett adnom. Nem tudhatta még egyikünk sem, hogy ez kialakul. Ez a mély szerelem. Már nekem is patakzottak a könnyeim. Szorosan magamhoz öleltem a kincsemet majd együtt sírtunk tovább.
Este nállam aludt és természetesen szeretkeztünk. Minden apró rándulását, minden halk sóhajtását az elmémbe égettem. Róla sosem szabad elfeledkeznem. Meg kell őriznem. De mégis, hogyan? Ez a jövője, ettől nem foszthatom meg. Vele mehetnék, de akkor mindent itt kéne hagynom és az nem lenne olyan egyszerű. El pedig még nem vehetem mert akkor végleg tönkre tennék mindent. Talán az lenne a legjobb ha lemondanék róla... Nem! Soha! Inkább meghalok, de nem mondok le róla. Akkor mit tegyek? Mit tegyek?